●Végre találkozhatunk, találkoztunk!●

Elie

- Christina, azonnal gyere ehhez az oszlophoz. Gyere ide, és szépen nézd meg. Nehogy sikíts. - próbáltam nyugodtan beszélni neki.
- Mi az? Mindjárt megyek! - szólt nekem vissza. A nénikéjével foglalkozott. Úgy láttam, hogy az utcatáblákat mutogatta neki az őrégnéni. Majd fél perc se kellett és oda ért hozzám.
- Na, mi lenne az a nagy dolog, ha meglátom, ne sikítsak? 
- Jaj te! Hát ide nézz, ne az eget bámuld!
- Hova is?
- Hát az oszlopra, nem látod, hogy én lesem veszem róla a szemem?! - szóltam neki vissza.
- Ja, jól van bocsi, csak még kicsit olyan hihetetlen, hogy itt lakom. 
- De, ez most, ez, ez, ez, még hihetetlenebb lesz! - mondtam, majd rá nézett a plakátra Christa.
- Úúúúúú őőőőőőőőőőő áááááááá úristen! Mármint ez az időpont a holnapi nap lesz? Ugye? Vagy csak én vagyok ennyire hülye, hogy nem tudom hanyadika lesz holnap?
- Nem, ez tényleg a holnapi nap lesz! Oh My God! Szent répa Isten! Valaki csípjen meg, hogy nem álmodok! - mondtam én.
- Hát megcsíphetlek! - megcsíptem majd ördögien nevettem egyet, de valahogy örültem, mert nem tűnt álomnak...
- Hé, ez fájt! De nem álmodom! Jeeeeeee, holnap találkozunk velük, és élőben ott fognak énekelni! One Direction koncerte megyünk! Jéééééééé!
- Imádom ezt a napot! Jobb nem is lehetne! Jippijájé! - ott sikítoztunk, majd oda sétált hozzánk Chris nénikéje, és kérdőre vonta, mi ez a nagy kiabálás.
- Hova, hova ez a sikítozás, lányok? - kérdezte a néni.
- One Direction koncerte megyünk,  One Direction koncerte megyünk,  One Direction koncerte megyünk,  One Direction koncerte megyünk,- ezt kiabáltuk neki vissza egyszerre.
- Értem, de mi az a One Direction?
- Úristen, nem tetszik tudni, hogy az egy fiú banda, és a leghelyesebb srácok a világon?! Meg persze a hangjuktól is el lehet olvadni! - erre is egyszerre válaszoltunk. Az ilyen kérdésekre már rég be volt tanulva a válasz!
- Ezt is értem. Tudjátok a mi időnkben is voltak ilyen fiatal emberek! Nagyon jól néztek ki ők is. Jól hangzott a hangjuk is! Csak sajnos 5 év után szét váltak. Szomorúak voltak az emberek miattuk. Külön karriert kezdtek, de úgy nem voltak valami híresek. Mi sem hittük, hogy szétfognak válni. Ha valaki ezt mondta, rögtön leharaptuk a fejét az illetőnek. - kezdett bele a meséjébe, ahogy azt minden öreg szokta tenni. Uncsi!
- Rendben! De ők tényleg nem fognak ám! Szóval! - kezdte el mondandóját Christi.
- A One Direction koncertjére megyünk holnap! Igen, hihetetlen! Yeaaaaaaah! Juuuuuuuuuujj! Elájulok rögtön! - válaszoltam rá.
- Oké, lányok! Most már indulás haza! Remélem egy csomó mindent megjegyeztetek, nehogy eltévedjetek majd! - mondta, mert indultunk haza.
- Rendben van. Máris indulunk! - és el is indultunk. Valamit eltett a zsebébe Christi, fogalmam sincs mi lehetett az. Nem kérdeztem meg tőle. Másik úton mentünk hazafelé, hogy mindkettő utat tudjuk. Egyszer csak meglátunk egy rózsaszín házat a messziből. Egyre közelebb és közelebb értünk hozzá. Már előttünk volt, jobban megnéztük.
- Szent ég! Mi ez a borzalom?! Atyaég! Háháháháhááá! - nevetni kezdtünk mind a hárman. Nem bírtuk abba hagyni.

- Biztos Barbie hercegnőnek a háza! Nem bírok leállni segítség! - Chrissel valami ilyesmit mondogattunk, röhögőgörcsöt kaptunk. Vagy 10 percen keresztül ezen nevettünk. Majd hazaértünk.
- Sziasztok lányok! Nekem most mennem kell! Vár otthon a házi munka! Ti csak pakoljatok be, kedvetek szerint a cuccaitokat, pihenjétek ki magatokat! Főztem nektek egy kis forrócsokit, igyátok meg, különben kihűl! - mondta Christina nénikéje.
- Rendben van! Köszönjük! - egyszerre feleltük neki.
- Szia-szia! - elköszönt tőle Christina.
- Csókolom, köszönünk mindent! - én így köszöntem el. Majd megölelt mindkettőnket, és egy puszit nyomott Chrisnek az arcára. Kisételt az ajtón, mi közben mosolyogtunk rá.
- Na szóval, mit kezdjünk először? - kérdeztem.
- Hát, mivel semmi mást nem hoztunk, csak a laptopunkat, mobilunkat, macinkat, meg a ruháinkat, ezért a ruhát pakoljuk csak, mivel nincs is más! - szólt az 'okoskodó' Christina...
- Jól van na! Menjünk a szobánkba, és pakoljuk ki a cuccainkat. - elpakoltuk a ruhákat, meg a bőröndöket. Lement Christina, a nappaliba, úgy csinált, hogy ne halljam, de meghallottam. Leült a kanapéra, majd kihúzta azt a zsebéből amit láttam, hogy eltesz, amikor jöttünk hazafelé.
- Lám-lám, mit látnak szemeim! Mivel hogy nem vagyok vak! Sem süket sem! - kiabáltam le neki a lépcsőről.
- Nyugi már, ez csak az a plakát, nehogy elfelejtsük, hany órára kell menni holnap. - felelte Christi.
- Muti! - már akkor mondtam, mikor már az utolsó lépcsőfokról léptem le.
- Tessék! - ki is kaptam a kezéből.
- Jé, ez tényleg az! Jó ötlet volt! 
- Hát, köszönöm! - majd mosolyogtunk egyet, bár aznap nem nagyon lehetett lemosni a mosolyt az arcunkról.
- Basszus! Elfelejtettük!
- Mit is!? - kérdezte Chris.
- Hát a forrócsokit, biztos, hogy kihűlt azóta! - feleltem.
- Juj, tényleg! - ezzel befutottunk a konyhába, felmelegítettük, majd megittuk.
- Kéne valamit kajálni is, nem? - kérdezte Christa.
- Hát, igen. Csak nekem most nem nagyon van kedvem főzőcskézni!
- Nekem sincs, hidd el nyugodtan. Rendelhetnénk egy pizzát, nem? - tette fel a kérdést. Ami igazából, egy jó ötlet volt.
- Oké! - majd megrendeltük a pizzát, felfaltuk... Majd mentünk lefeküdni.

[...]
Christina

Felkeltem, mentem lefelé a lépcsőn. Éreztem a finom pirítós szagát. Leértem a konyhába, és láttam, hogy már ott ül Christina, és eszi a pirítósát.

- Nekem is csináltál? Ugye, nekem is csináltál?! - kérdeztem.

- Igen, ott van a konyhapulton.

- Köszönöm!

- Szívesen, El! - elhoztam, és én is megettem, csináltunk kakaót is. Imádtuk a kakaót! Kedvencünk volt. Eltelt pár óra, mentünk készülődni. Az én ruhám rózsaszín és krémszínű volt, a Christié pedig teljesen rózsaszín.

Elindultunk, taxival mentünk. Mi a 7. sorban ültünk. Azért, közel a fiúkhoz. Az 1. sorban, ült, valami szőke hajú lány, egy kutyussal. Niall nagyon bámulta, biztos a csaj is, de azt nem nagyon láttuk. Gondolom a barátjuk lehetett. Először ment a More Than This, azután következett a WMYB, majd a One Thing, ezután az Up All Night, aztán a Gotta Be You, With You, és legutolsó sorban a LWWY. Nagyon elveztük. Majd, a közös fotók, dedikálások, ezután következtek. Az első 10 sor mehetett, aki akart. Szerencsére, még mi benne voltunk!

- Christi! nézd csak, ki bámul téged! - súgtam a fülébe hátra, én előtte álltam.

- Kicsoda? Talán valami helyes pasi? - örült de nem igen tudta, hogy miről beszélek neki.

- Hát, de még mennyire, hogy helyes! Sőt, a leghelyesebb!

- Micsoda!? Nem értem miről beszélsz. - bámult minden felé, csak pont oda nem, ahova kellett volna.

- Hát még jó hogy nem! Nem is oda figyelsz, ahova kellene! - mondtam neki, hagy gondolkozzon még egy kicsit.

- Miért, hova kéne? - még mindig nem értette, mi a helyzet.

- Hát előre! 

- Na és hol van, az az előre?! - szegényke, még mindig fogalma nem volt arról, hogy ki az, aki annyira figyeli.

- Hát ott ni! - mutattam rá, aki annyira nézi.

- Jajj hagyjál már! Most nincs kedvem viccelődni! Nem vagy vicces! - válaszolta.

- Hát, nézd meg jobban! Tényleg ő az! Ha hiszed, ha nem!

- Hát nem hiszem, mert hihetetlen! - már leesett neki, hogy a világ legjobb pasija bámulja, csak nem akarta elhinni.

- Már csak 2 ember van előttünk. Aztán, Zaynnel okosan, mert bámul téged!

- Aha, oké, szerintem valami mást bámul, mint hogy engem. Szerintem te vak vagy Elie. 

- Nem vagyok az, te vagy az! Most már csak egy ember van, készülj!

- De, te is! Ja, és nem vagyok vak én sem.

 Elie

- Te jössz! - kiabálta Louis. Én jövök!

- Szia Lou!

- Szia, téged hogy hívnak?

- Elie a nevem.

- Rendben van Elie. Mit szeretnél, közös kép, vagy dedikálás? - kérdezte Lou.

- Tőled dedikálast! - mondtam.

- Oké. Kinek írjam?

- Hát nekem! Csak egy sima aláírás is elég! A lényeg, hogy tőled!

- Értem, máris írom. [...] Kész is van!

- Köszönöm! Kérdezhetek valamit?

- Szívesen, már kérdeztél is.

- Ajj te! Na mindegy, akkor kérdezem. Jól van Kevin? Kevin szereti a répát?

- Ez már három.

- Rendben, akkor hármat kérdezek!

- Hát, legyen. Igen jól van. Sajnos ő nem.   

- Örülök neki, a másiknak nem.

- Én is így vagyok ezzel.

- Azt gondolom! Szia, a viszontlátásra Lou!

- Szia! - Most jön Niall.

- Szia!

- Szia, téged hogy hívnak? Aranyosnak tűnsz.

- Elie a nevem. Köszönöm, igen az is vagyok! De te még jobban Nialler!

- Köszönöm! Szóval, közös kép, vagy dedikálás?

- Képet szeretnék tőled! Egy cuki kis írrel, ezt nem hagyhatom ki!

- Azt meghiszem! - majd elő vettem a mobilomat, és csináltunk egy képet. Majd elköszöntünk. Most jön Hazza, drága!

- Szia Hazza!

- Szia, neked mi a neved szöszi?

- Egy, Elie. Kettő, nem vagyok szöszi, attól, hogy még szőke a hajam!

- Rendben van, Elie. - majd kuncogott egyet, azzal a cuki fejével! Ahw!

- Nem vagy vicces!

- De, az vagyok!

- Nem, nem vagy az! Szóval, én egy képet kérnék, tőled... - olyan kis szégyellősen mondtam, pedig én nem vagyok az.

- Na, ilyen hamar leráznál? Nem hittem volna ezt, szöszi!

- De hiheted! Hányszor mondjam még, hogy nem vagyok szöszi!?

- Egyszer se, mert az vagy! - erre nem feleltem semmit, csak kivettem a mobilomat, a zsebemből.

- A-a, mondtam még, hogy egy kicsit beszélgetünk, tedd azt le! - idegesen mondta Harry, megfogta a kezemet, és kivette a mobilomat a kezemből.

- Hé, attól hogy még te vagy Harold Edward Styles, nem veheted el a telómat! Add vissza! - nyúltam az asztal mögé, utána.

- Csak akkor, ha megígéred, ha egy kicsit beszélgetünk még! Na? Akarod még viszont látni a telefonodat, szöszi?

- Jól van. Te kis gonosz! Ezt nem úszod meg szárazon, ha látlak-e még az életemben!

- Hát, reméljük, hogy igen. Tessék! - ezzel oda dobta a telót a kezembe.

- Végre! Köszönöm Harold! - ezt kimondtam, majd lehajolt és kuncogott egyet, mintha közben gondolkozott volna.

- Öhm, jól érezted magad a koncerten?

- Hát persze! Ez nem kérdés!

- Na és, szerinted kinek van a legjobb hangja a bandából? - kíváncsian mondta, közben rám mosolygott! Jajj Istenem, olyan cuki!

- Hát, igazából nekem a Louisé tetszik, az olyan egyedinek hangzik!

- Értem. Most már készítheted a képedet! - meg is csináltuk, majd elköszöntünk. Most jön Zayn.

- Szia Zayn!

- Szia, téged hogy hívhatlak? - majd odakiabál Hazza, hogy szöszi. Hát ezt nem hiszem el!

- Harry, most már elég lesz! NEM VAGYOK SZÖSZI! Érted?! - kiabáltam neki olyan idegesen, hogy már majd fel robbantam.

- Cuki vagy, ha ideges vagy! Tudod? - Harry olyan cukin mosolygott, miközben ezt mondta, majd elolvadok! Awh!

- Hahaha, még mindig nem vagy vicces, Harold!

- Bocsi, most mással kell, hogy beszélgessek! Szia szöszi, 'Elie' !

- Na mindegy, szóval Zayn, csináljuk azt a képet, mert azt szeretném!

- Rendben van Elie! Ne is foglalkozz Harryvel, most csak ideges, hogy rosszul kezdte a koncertet.

- Zayn, én igenis jól kezdtem. Süket vagy haver?

- Jól van Mr. göndörke! - Zaynnek kellett volna válaszolnia, de ehelyett én tettem. A mondatom utan Zayn bólintott egyet a fejével.

- Nem vagyok göndörke!

- Én meg szöszi nem vagyok!

- Kvittek vagyunk, te győztél Elie! - felelte vissza Hazza.

- Végre. Na csináljuk még ma meg azt a képet Zayn! - beszéltem Zaynnek.

- Oké szöszi! - ördögien nevetett egyet, Zayn.

- Aj, ne kezd már te is!

- Nyugi csak vicceltem Elie. 

- Megnyugodtam, Harry felvitte az idegeimet, örülök, hogy te nem játszod ezt el velem. 

- Igen, néha idegesitő Harryke. - Zayn mondta az igazát.

- Máris veszem a mobilomat Zayn.

- Rendben. - megcsináltuk. Már csak Liam maradt.

- Szia Leeyum!

- Szia Elie! - OMG, Liam meg honnan tudja, hogy hogy hívnak?!

- Liam, honnan a fenéből tudod a nevemet?

- Hát, süket azért én sem vagyok. Hallottam, hogy Hazza nem hagyott béken. 

- Ja, hát azt meghiszem. Nem gondoltam volna, hogy Harold ilyen idegfeszítő!

- Velem is szemétkedik, 'néha'.

- Azt gondolom. Tőled, akkor autógram lenne.

- Rendben, máris írom. - megírta. majd elköszöntünk. Kint megvártam Christit, amíg befejezi ő is.

Christina

- Szia Louis!

- Szia, mi a neved?

- Christina vagyok.

- Szép neved van! Jól érezted magad a koncert alatt?

- Persze, ez természetes!

- Akkor jó, örülök ennek. Közös kép lesz, vagy dedikálás? 

- Képet szeretnék! - megcsináltuk a képet. most jön az ír manó, Niall.

- Szia Nialler! - ott állt mellette az a csaj, a kutyájával.

- Szia, hogy hívnak?

- Hát, Christina a nevem.

- Értem. Te angol vagy?

- Igen én az vagyok, veled ellentétben ír manócska. - mosolyogtunk egyet.

- Szóval, kép, vagy aláírás? 

- Veled mindenképpen kép lesz! - elkészült vele is a kép. Most Harry jön.

- Szia Harry!

- Szia rózsaszínke, hogy nevezhetlek?

- Tudom, hogy rózsaszín a ruhám, Christina vagyok.

- Örülök a találkozásnak. Tetszett az előadásunk?

- Még szép! Legjobb élmény a világon! 

- Akkor rendbe van. Kép, vagy dedikálás lesz Christi?
- Egy ilyen göndörkével, mint te, ki nem hagyom a közös képet! - feleltem.
- Hahahahaha! Mondtam, hogy göndörke vagy! - nem tudom, hogy minek kiabálta ezt oda Zayn.
- Hagyjál Zayn! Inkább, menj, és cigizz egy jót! - felelte vissza Hazza.
- Na szóval, csináljuk a képet? Szerintem még sok várakozó áll a hátam mögött.
- Hogyne! - megcsináltam vele is. És most jön Zayn! OMG!
- Szia Zayn!
- Szia, hogy hívnak téged?
- Öhm, Christina vagyok.
- Ez nem a neved!
- Hát, miért?
- Mert nem! Teljes nevedet kérem!
- Minek neked az? Miért fontos?
- Azért, mert te is tudod az enyémet.
- Hát, de az más!
- Mondod már?
- Ha ennyire akarod. Christina Morgan.
- Csodaszép neved van! Neked nincs második keresztneved? - még mindig a nevemről faggatott, de hogy miért, azt nem tudom.
- Köszönöm, nem nekem nincs!
- Értem. Nagyon csinos vagy!
- Óh köszönöm, ez kedves, tőled meg főleg! - OMG, Zayn csinosnak nevezett.
- Az igazat mondom! Hogy tetszik a ma este?
- Eddig szuper, sőt, a legjobb estének tűnik az életemben!
- Ez akkor megtisztelő, hogy a legjobb estéden, beszélgethetek veled! - mi van?! Zayn, imádlak!
- Nekem is! Nagyon aranyos vagy! Ennél aranyosabb nem is lehetnél!
- Köszönöm. Csak magamat adom. Közös képet szeretnél, vagy dedikálást? - kérdezte tőlem.
- Hát, igazából nem tudok dönteni.
- Akkor majd eldöntöm én. Kép lesz! Vedd ki a mobilodat, vagy a fényképezőgépedet. - Zayn, csak annyi, hogy ezt nem hiszem el!
- Rendben! Örömmel! - kész lett a kép.
- Szia Zayn! Örültem a találkozásnak!
- Ne menj még! Megszeretném nézni a képet, hogy hogy sikerült! - kiabált utánam Zayn.
- Persze, tekintsd meg! Bekapcsolom a képre. - bekapcsoltam, és odaadtam neki.
- Köszönöm! [...] Nagyon jól sikerült! Tessék, most már elindulhatsz! - mondta Zayn.
- Szívesen. Szia Zayn! Nagyon kedves vagy!
- Szia Christina! - Most jön Liam.
- Szia Liam! - közben valamit írt egy papírra.
- Szia, ugye Christinának hívnak? Hallottam egyet, s mást.
- Igen! Úgy látszik, nagyon jól hallasz.
- Igen! Tetszett a koncert?
- Ez természetes, hogy igen!
- Akkor tökéletes! Kép, vagy aláírás?
- Kép lenne, tőled is! - elkészült a kép vele is. 
- Ezt fogadd el! - Egy kis papír darabkát adott, amit akkor írt, amikor köszöntem neki. Ezután elköszöntünk. El már kint várt engem, a stadion előtt.

 Harry

Nagyon cuki volt ez a lány a koncerten. Szöszi! Miért nem kértem el a telefonszámodat?! Én egy seggfej vagyok.

Zayn

Megtetszett, ez a lány a koncerten. Még jó, hogy ideadta a mobilját, és beletudtam írni a számomat. Remélem, majd felhív!

Liam

Zayn, most tartozol nekem egyel! Ha tudnád, hogy a címkén, amit adtam neki, a te telefonszámod áll!

Christina

- Na hívj egy taxit! - mondta El.
- Oké! - mikor pont rákattintottam volna az utolsó számra, a telefon lemerült. - Jaj ne! 
- Mi az?
- Lemerült a telefonom. Ez nem lehet igaz!
- Mi?! Aj, és akkor hogy a fenébe jutunk haza?
- Az jó kérdés! Bár, ott a te mobilod!
- Tényleg! - majd elő is vette a telefonját, de azon sem stimmel valami. - Basszus! Én meg lebeszéltem róla az összes pénzt, ma anyával! Miért?
- Úristen! Most már tényleg baj van! Hogy a fenébe találunk haza? Ezt nem hiszem el! - szomorkodtam.
- Fogalmam nincs. Azt hittem, a legjobb este az életünkben, de így mégsem tűnik annak! Aj-aj! Nagy bajban vagyunk mi most! - Elie mondta.
- Én is azt hittem. Nem kellett volna annyira elszólnunk magunka! Fú! - már a sírás keringetett.
- Hát, el kellene indulnunk valamerre. Azért, nem állhatunk egész este itt.
- Igazad van! Na de merre?
- Hát, valamerre. Csak találunk egy kávézót, vagy egy éttermet, ahol telefonálhatunk.
- De már fél 11! Mi van még ilyenkor nyitva? Hát a nagy semmi!
- Basszuskulcs! Akkor nincs remény. Valahová el kell mennünk éjszakára. Reggel meg hívunk taxit.
- De ez olyan biztonságos? - kérdeztem tőle.
- Egyáltalán nem. De van más lehetőségünk?! - Elienek ebben nagyon igaza volt.
- Hát nincs. Akkor jobbra, vagy balra menjünk?
- Menjünk jobbra, szerencse kell most. - Elie kérdezte.
- Rendben. - majd elindultunk. Az eső is elkezdett esni.
- Ilyen nincs! - mondta El.
- De sajnos velünk történik ilyen is. - a mondat után, megtöröltem az arcomat, a sok sírás után. Ezután megláttunk egy buszmegállót, gyorsan befutottunk alá. Leültünk, vagy fél óráig csak ott ültünk. Majd egy óriási fény közeledett, egy kocsi volt. Ránk fröcskölte a sáros vizet.
- Remek, most már ez is! - mondtuk egyszerre. Még egy fél órát ültünk bőgve. Egy fehér limuzin meg állt előttünk.