●Meglepő hír●

*Elie*

- Gyere csak Christ, ezen elájulsz! - kiabáltam Christinek, mert valami nagyon újat láttam.
- Mi az? - tele szájjal, kicsit halkan kérdezte, nem nagyon érdekelte a dolog. Biztos megint twitterezett, mert a mobilja volt a kezében az ágyon. - Ha?
 - Gyere ide, és megtudod! - hívtam magamhoz, mert nagyon érdekes volt a dolog. Majd egyre érdekesebb.
- Ok, megnézem megint milyen hülyeséget találtál.
- De siess! - majd felállt az ágyról, a telefont ott hagyta, és közeledett felém, és a laptophoz. - Nézd csak milyen híreink vannak Zaynről!
- Micsoda? Azt hittem, hogy valami értéktelen dologról zagyválsz! Muti, hagy nézzem! - érdekesnek találta Mrs.Malik.
- Szóltam, hogy érdekes. Róla, és Perrieről írnak. Még nem olvastam végig, de a kapcsolatukról van szó. - kezdtem abba, hogy a tartalma miről szól. - Olvasd végig, ezt most te, de hangosan!
- Örömmel... - majd olvasni kezdett. - Az álompárnak komoly gondjai vannak. - ez volt a címe - Nem nagyon látunk mostanában közös képeket róluk, sem tweeteket, sem jó híreket. Fogalmunk sincs, mi lehet ez, komolynak tűnik a dolog. - majd abba hagyta ennél a mondatnál az olvasást és véleményét szűrte. - Eléggé érdekesnek látszik, de szerintem a sajtók, mindenből óriási parádét csinálnak! Nem hiszek ennek...
- Az az igazság, hogy én sem nagyon látok róluk akármit is. Lehet, hogy - és ekkor Christ közbe szól.
- Ne folytasd! Tudom, hogy mire gondolsz, én szeretem Perriet, jól is énekel, meg csinos is. Ez csak is sajtó!
- Hát lehet, de nekem most megérzéseim vannak.
- Hmm. Mindegy, olvasnám tovább. - én bólintottam egyet, és olvasott tovább. - Zayn azt írta twitterére, hogy egy óriási bejelentés lesz ma este, ki is írja, természetesen. - az olvasást abba hagyta ismét. - Na és, akkor, lehet, hogy csak megint 'AskZayn' lesz. - én húztam rá a vállam, hogy nem tudom, és tovább olvasott. - Pontosan 22:30-kor írja. - megint csak ennyit olvasott fel. - El hány óra is van most?
- Pontosan 22:15.
- Akkor nem sokára kint lesz. Majd megnézzük, kíváncsi vagyok!
- Igen, én is az vagyok! - ténylegesen az vagyok. Majd elolvasta a cikket Christ, továbbra is ilyeneket írtak benne.
- Most 22:20 van. Már is elment 5 perc! - izgatottan mondta Christina.
- Ja, annyi van. Ideje lenne átkapcsolni Twitterre, hogy lássuk miket írtak ki a fiúk, meg persze a Little Mix! Utoljára megnézzük a Zaynét. Meglátjuk mit ír ki.
- Oké, benne vagyok. - felelte Christ.
- De előbb le megyek néhány csokiért, megkívántam! - meg sem vártam a válaszát, már is futottam le a lépcsőn. Majd vissza futottam, csokikkal a kezemben.
- Na, itt is vagyok. Találtál, valami újat, vagy valami érdekeset?
- Azt látom. Nem, még nem. Adsz egyet?
- Értem, persze, hogy adok!
- Most Niall jutott eszembe! - közben ideadta a csokit, röhögtünk, meg ettük, és már el is érkezett a 22:30.
- Nézd csak El! máris 30 van!
- El is ment ilyen hamar az idő! - csodálkoztam.
 - Te írd be Zaynt én meg addig lemegyek, leviszem a csokis papírokat.
- Rendben. - lefutott, nagyon sietett. Nem tudta leplezni, hogy nem kíváncsi, ő is tudta, hogy valami hatalmas hír lesz!
- OMG! Én tudtam, tudtam! Siess fel Christi! Nézd csak mit ír!
- Most ha hazudsz, kitekerem a nyakadat! Esküszöm! - komolynak tűnt, amit mondott.
- Most igaz amit mondok! Siess! - kiabáltam, annyira, hogy a szomszédok tutira hallották..
- Na itt vagyok! Told már el a képed a képernyőtől!
- Jól van na. - majd átadtam neki a laptopot.
- Sosem hittem volna, hogy ez lesz, azt hittem mi is olyanok leszünk Perrievel, mint például Eleanor és Louis. De nem. Kimúlt a tűz. Vége van. Befejeztük. Szakítottunk. - majd Christina is meglepődött, nekem volt igazam! - Ezt nem hiszem el! Neeeeeeee! Ezt nem akarom! Zayn, drága Zayn, kit találsz, aki nála jobb? Hogy tehetted ezt? - és már erre könnybe lábadt a szemünk mind a kettőnknek.
- Erre, csak azt tudom mondani, hogy igazam volt! Éreztem, hogy ez meg fog történni! És, tudod, ki lenne jobb barátnő Zaynnek? Te! Mert ugyanis, te amúgy sem csalnád meg sosem! Neked a legjobb pasi a világon! - kicsi mosolyt csalt ez a szánkra, de csak rövid időre, mert tudtuk, hogy ez nem történhet meg sosem.
- Ez, amit mondtál, színtiszta igazság. De, tudod, ez sosem történhet meg.
 - Ne beszelj nekem így, semmi sem lehetetlen! - ez jött ki a száján, de a feje csöppet sem ezt érezte.
- Erre inkább nem szólok semmit. Menjünk és feküdjünk le.
- Na de, mi lesz a rémtörténetekkel?
 - Ez az volt, nekem már ez elég volt, kimerült vagyok. Én lefekszem, Te nem jössz?
- Hát jó, akkor megyek én is. - szomorúan mentünk lefeküdni.
 *1 héttel később*

                                                                               *Christina*
- Christi! Ébresztő! Hétfő van! - anyu ébresztgetett, pedig nincs is uli, hiszen nyár van!
- Minek ébresztesz fel, ha nyár van? Ilyenkor sem lehet aludni? - idegesen, álmosan, halkan beszéltem felé.
- De hiszen már fél egy van? Hová alszol még mindig?
- Már ennyi az idő? Szent répa!
 - Igen, ennyi az idő, ki az ágyból!
 - Jól van. Mikor is van találkozónk Ellel, anyu?
- Azt hiszem, hogy háromnegyed egy. Úgyhogy siess, tudod, hogy nem szereti ha elkésel!


- Az már mindegy, úgyis elfogok késni... - majd kiment anya. bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, megmosakodtam, majd ezt a ruhát öltöttem magamra. Akkor volt háromnegyed egy, amikor készen voltam, és hívtam a taxit. Mire odaértem már pontosan 1 óra volt. Nagyon ideges lett El, mikor meglátta, hogy mikor értem oda.
 - Te meg miért ilyen későn értél ide, kisasszony? - húzgálta a szemöldökét.
 - Öhm. Fél egykor keltem, de még akkor sem keltem volna fel, ha anyu nem kelt fel. Szóval, bocsi! - ezalatt a mondandó alatt El nem látszott megértőnek.
 - Oké, de ez ne forduljon még egyszer elő, mert elég volt 100-szor várnom!
- Rendben megígérem! Na, gyere már ide, hagy adjak egy nagy ölelést! - majd megöleltük egymást, és egy nagyot mosolyogtunk!
- Na, menjünk és kérjünk valami jó forrócsokit, így, ilyen hamar nem szeretnék kávézni.. - Elie mondta.
- Oké, nekem is jobban esne a forrócsoki igazából! Menjünk! - beleegyeztem, és kértünk egy forrócsokit. Majd kiültünk a teraszra, és arról kezdtünk beszélni, hogy mától egy hét, hogy elköltözünk Londonba. Már csak 5 nap, hogy megérkezik a repülőjegy. Meg, arról, hogy tarthatnánk egy búcsú bulit, két nappal azelőtt, mielőtt elhagyjuk Manchestert. Aztán hívtuk a taxit, és hazaérkeztünk. A mi házunkhoz mentünk, majd egy levelet pillantottunk meg az ajtónkon.