●A Twitter, és a készülődés●

Christina

- Nézd csak El! Egy levél van az ajtónkon! - kiáltottam fel.
- Igen, ezt én is látom! - közölte velem, hogy ő is látta, majd közelebb futottunk az ajtóhoz.
- Kedves Christina! Mi elmentünk a boltba, egy kis kaját venni, majd este jövünk. Ha hazaértél, ne menj sehova, és ne engedj be senkit! Elie, be mehet, de ne engedj be sok barátot! - felolvastam, majd El válaszát hallottam meg.
- Öhm, oké, végül is, azt csinálunk, amit akarunk a házban, csak ketten!
- Tényleg, ez igaz! De mi is következik, ilyenkor? Mit is kell csinálnunk? - vontam kérdőn Elie-t, de úgy is tudjuk rá mind a ketten a választ!
- Ilyenkor még szép, hogy a 1D számait hallgatjuk, Lyrics-el, és táncolunk, ugrálunk az egész házban!
- Tudod rá a választ, ügyi vagy Eliem! - majd nevetve befutottunk a házba, ezt el is kezdtük csinálni, 1. Up All Night, 2. One Thing, 3. WMYB, 4. More Than This, és stb. Egyszer csak, a Twitteren nézzük, hogy nekem új követőim vannak.
- Jé, ezt nézd Christ! Újdonsült követőid jelentek meg Twitteren!
- Na és? Biztos csak valami kínai csákó, meg valami friss hírek Bruno Mars-ról, stb...
- De akkor is meg lehetne nézni, nem? - kíváncsiskodóan beszélt El.
- Oksa, nézzük! - 1. Valami brazil csávót hozott fel. Szinte tudtam. 2. pedig, egy lány a Facebookos csoportból. 3.-on pedig felállt a szemünk! Nem akartunk hinni a saját szemeinknek!
- OMG, OMG, OMG, OMG ,OMG, OMG, OMG, OMG, OMG, Szent Répa Isten! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - akkorát sikítoztunk, hogy az egész világ hallotta! - Ez nem lehet igaz! Levegőt ki-be, ki-be, ki-be! Nyugodjunk meg, lehet, hogy nem is ő! - Elie nyugtatgatott.
- Kattints rá a profiljára! Gyerünk! OMG! Siess El! - majd rákattintott, és ott volt a kék pipa! Ez tényleg ő!
- Elie, ugye csak álmodok? - már elkezdtem ájulásba merülni.
- Nem Tina! Téged mától, követ - párápápááá na ki az? tudjátok meg ti is! - Az igazi, Zayn Jawaad Malik! A One Direction tagja! A valóságban!
- Ez nem igaz OMGoooooood! - és még vagy fél óráig csak sikítoztunk! Még nagyobbat buliztunk! Majd valaki kopogott. Nem nagyon hallottuk a nagy zenétől. De valahogy mégiscsak meghallottuk.
- Várj csak El, valaki kopog! Megyek és megnézem.
- Menj csak, én még bulizok! - Elie felelte, nem nagyon figyelt rám, elfoglalta a tánc, és az éneklés. Lefutottam a lépcsőn, kinyitottam, és anyáék voltak.
- Sziasztok! Jót vásároltatok? - kérdeztem vidáman, hiszen nekem volt minek örülnöm.
- Persze hogy jól vásároltunk, mert te nem voltál ott... - válaszolta a bátyám. Kis ördögfióka..
- Nem vagy vicces öcskös! Na gyertek anyu, segítek elpakolni. - de a nagy zenétől alig hallottak valamit.
- Christina, mi ez a nagy zaj? Csak nem bulit rendeztél? Mondtam, hogy ne csinálj ilyeneket! - mérgesnek tűnt anyukám.
- Dehogy is anya! Csak Ellel zenét hallgatunk. - nyugtattam meg, majd felkiabáltam Elienek. - El, vedd le a hangot! anyuék azok.
- Rendben! I need, that One Thing!... - és lekiabálta, mert itt tartott a zene...
- Azt nem mondtam, hogy te meg akkor kiabálva énekelj! - kiabáltam vissza neki. 
- Oké, csak ezt a részét nagyon szeretem, tudod!
- Aham... - majd mikor vége lett a zenének, El is lejött, és ő is segített pakolászni. Még egy kicsit buliztunk Ellel, majd hazament.

*3 nappal később*

 Elie

- Elie, Elie, Elie, kelj föl! Nézd csak milyen levél van a kezemben! - anyukám idegesített.
- Nem vagyok kíváncsi a villanyszámlára! Hagyj aludni! - halkan mondtam, mert még irtó álmos voltam.
- Ez nem holmi villanyszámla, hanem a repjegy! - még nagyobbat kiabál a fülembe. Kiugrottam az ágyból.
- Tényleg, vagy csak valami trükk akar lenni?!
- Hát, nézd meg kicsim! - komoly fejjel ezt mondta a képembe. Felbontottam, és benne volt a 25 centiméteres gyönyörű repülőjegyem!
- OMG! Répa Istenem, ez igaz lenne?! - örültem, mint majom a farkának!
- Igen, és kérdezd meg Christitől, hogy ő vajon megkapta-e. Ha kell a mobilod, lent van a konyhában.
- Ugyan anyu! Minek hívjam, jó nekem a skype is! - majd oda futottam a laptophoz, bekapcsoltam, és kezdtem hívogatni a Skypeon. De nem vette fel, meg hát, ki is volt jelentkezve. Ezalatt anyu kiment a szobámból, és az íróasztalon hagyta a borítékot. Lefutottam a konyhába, és a telefont kérdeztem, hogy hol van. Rövid időn belül megtaláltam, és felhívtam Tinát. Csak fél perc után vette fel.
- Mi van El? Minek hívtál ilyen korán? Reggel fél nyolc van. - kérdezte idegesen.
- Az most mellékes! Egyébként, jó reggelt! Megkaptam a repülőjegyemet! Te nem kaptad meg?
- Komolyan! De jó! Szupeeeeer! Hát, hogy én-e megkaptam... Honnan tudjam, te keltettél fel a telefon csörgetéssel... De leszaladok és megnézem a leveleinket!
- Oké, és akkor bocsi, ha felkeltettelek! 
- Semmi baj! Ez tényleg király hír! [...] Nahát, én is megkaptam! De jó! 3 nap múlva utazunk, utazunk, utazunk!
- Bizony! Ma átmehetnék nálatok, segíteni neked pakolni, meg megrendezni a holnapi búcsúbulit. Aztán majd nálunk is megyünk, és az én cuccaimat is kiválasztjuk.
- Rendben, jól hangzik!
- Én mentem öltözni. Szia! Akkor majd gyere! Várlak úgy, olyan egy felé. Szia Christina!

- Rendben van! Én is megyek, felöltözök. Szia! Rendben, akkor majd megyek . Szia! - majd letettem. Bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, megmosakodtam, és ezt az összeállítást vettem fel. Majd átmentem Christához, összepakoltuk a ruháit, és pontosan 20 kg volt. Jól pakoltunk!
Elrendeztük a bulit is! Hozzánk is átmentünk, ott is belepakoltunk, mindent, amit csak lehetett. Minden készen áll, és a helyén van! Most már csak a holnapi buli vár minket, és a holnaputáni utazás!