●Ezt honnan vetted?!..●

Sziiiaaasztok honeeeeeyk!:) Lehet megőrültök ezektől a becenevektől, de nekem tetszenek.:D Gyerekek, gyerekek, gyerekek! 25.-ik rész! Tudjátok mit jelent ez?! A negyed történetet megírtam!*-* Ezért kicsit izgisnek ígérkezett ez a rész.;) A fejléc nem marad sokáig, mert az igazi szerkesztés alatt van. Csak azért tettem ki ezt, hogy mégis legyen valami.:) Na szóval, azért hoztam ilyen gyorsan a részt, mert:

1. Az előző részt rövidnek és unalmasnak találtam. Nagyon is.
2. Túl sokat agyaltam a részen, -igen tudom, hogy most tettem fel a részt, de egyszerűen nagy ötlet jutott eszembe- így hát gondoltam megírom.:)
3. Féltem, hogyha nem írom meg minél hamarabb az új részt, akkor elfelejtem a ,,nagy ötleteket".

Akkor jó olvasást , xx

*Christina szemszöge*

Christina ruhája

Reggel nem keltem valami jól.. Elie és Courtney ugráltak az ágyamon. Így ébresztettek. Kellemes, mi? Kikotortam valamit a szekrényből, és készülődtem a mai látogatásra. Tudom, már meglátogattam egyszer a családom. De csak is a családomat. Barátokat, ismerősöket, pedig egyáltalán nem. Ezt a ruha-összeállítást vettem fel. (forrás a képen.) A hajamat pedig felkötöttem lófarokba. Tettem fel egy kis natúr sminket, aztán ennyi. Nem szoktam sokáig sminkelni, és nem is teszek fel sokat sem. Megreggeliztem, majd megkértem Louis-t, hogy vigyen el minket. Tehát, most éppen úton vagyunk az otthonunkhoz. Elie is jön velünk. Éppen bámulok ki a kocsi ablakán, -ami bérelve lett a Manchesteri napokra a srácoknak- és nézem, ahogy enyhén süt a nap. Ahogy elhajtunk a tájak és az autók mellett. Ahogy azok elhomályosodnak és elkenődnek. Megnyugtató ez az egész. A rádió halkan szól. Ezt a gyönyörű pillanatot, Louis zavarta meg. Pedig már majdnem elaludtam...

- Megjöttünk. - szólal meg, majd leparkol a ház elé.

- Végre! - mondja Elie. Egyből kiszáll a kocsiból, én is kiszállok, majd elköszönünk Louis-tól. Anyát, még tegnap este felhívtam, hogy ma 1 óra felé fogunk jönni. Mondtuk, hogy hívjunk át pár ismerőst, barátot, rokonokat. Tudom, nem voltunk olyan sokáig távol, csak 1-2 hetet, ha nem kevesebbet, de most sokáig nem fogunk ide visszajönni, csak jövőnyáron. Így terveztük. Közben bekopog Elie, én pedig mellette állok.

- Óh, sziasztok lányok! Fáradjatok beljebb! - mondja anyukám.

- Szia anya! - ölelem meg a küszöb másik feléről.

- Csókolom Mrs.Morgan! - köszön Elie is, majd ő is megöleli anyámat. Nagyon szorosan áll anyához El, és én is az övéhez. Vagy ezt már mondtam?!

- Fáradjatok beljebb! - tessékel be minket édesanyám. Mire beérünk a házba, mindenkit meglátok. Deena-t az egyik legjobb barátnőmet, (nézzetek be a szereplőkhöz, Deena-ról találtok képet) Ed-et, a szomszédsrácot, Molly-t és Jasmine-t, a nem olyan régi volt két osztálytársainkat és nem utolsó sorban apukámat és Jackson-t a bátyámat, meg még sok mást, de ők voltak a legfontosabbak. 

- Úristen skacok! - kiabálok és odafutok hozzájuk, amilyen gyorsan csak lehet ebben a magassarkúban. - Deena, Molly, Jasmine, Ed, Jackson, Apa! - futok oda mindenkihez, és a nyakukba ugrok, majd megölelem őket. Ők is üdvözölnek beszélgetünk, nevetünk, aztán Elie mond valamit.

- Srácok, nekem most mennem kell. Majd még visszajövök, de a családomhoz is benézek. Sziasztok! - hadarja el. - Ja, és Tina, - néz felém, de már felállt a kanapéról. - ha jön Louis és nem érek vissza ide, akkor gyertek már el értem is. - mosolyog, majd távozik.

- Szia! - köszönünk egyszerre utána. Megint nevetünk és beszélgetünk de egy óra múlva kopognak az ajtón.

- Várjatok, megyek és kinyitom. - mondom, majd felállok a helyemről és sietek ajtót nyitni. Gondolom biztos Elie az. Kinyitom az ajtót, de aligha, hogy ő áll az ajtónk előtt.

- Szia szépség. - köszön az utálatos VOLT fiú osztálytársam, Chad. Szuper. Ez annyira dejavu. (lásd 6.rész) Megint buli, - bár most nem annyira elvetemült a party- és én nyitok ajtót, és egyből flörtölni kezd velem. Ha akkor nincs Jackson a bátyám, akkor ki tudja milyen emlékeim lennének arról a napról...

- Te meg, hogy a fenébe kerülsz ide, Chad? - kérdezem meglepődötten.

- Tegnap hívott anyád, hogy jöttök látogatóba és ha van kedvem nézzek be. - persze, megint anyámék... Mindig olyanokat kedvelnek, akiket én teljes szívemből gyűlölök... De szerintem ezt már mondtam a múltkor. - És, volt kedvem, mert itt vagyok. - néz a szemembe. Azt hiszi, ez nálam bejön? Az én szemembe akkor nézzen bele, ha majd azt én megengedem, ha jogot kap rá.

- Akkor most távozhatsz is, mert nekem elegem van belőled. Örülök, hogy nem láttalak már rég óta. Lehetett volna az még régebben is... Sokkal jobb lett volna ha nem tolod be ide az ocsmány képedet... Tudod, hogy nem jössz be nekem, de akkor is eljössz ide. Sőt, nem csak, hogy nem jössz be, de gyűlöllek. Egyáltalán miért kellet ide jönnöd? Ezt nem, hiszem el... - mondom idegesen, de még nem nagyon kiabálok.

- Jó, oké, leszarom. Most velem jössz. - mondta, majd felkapott és kivitt az ajtón. Könnyű dolga volt, mert -sajnos- szerintem mindenki azt hitte, hogy én is akarom ezt az egészet. Nem hallottak semmit, hogy miről beszélgetünk. Meg aztán a fejemet sem láthatták, hogy mit reagálok rá, mert az ajtó előtt álltunk, és az ajtó is nyitva volt.

*Mrs.Morgan szemszöge*

Látom, ahogy a lányomat felkapja Chad az ölébe, és a hátsókert felé tartanak. Nem is tudtam, hogy együtt vannak. De nagyon aranyosak együtt, és nagyon kedves fiú.

- Nézd, drágám! - bököm meg férjemet, és Tináék felé mutatok.

- Aranyosak. - mosolyog ő is és én is. Ezután már csak a kaját visszük az asztalhoz. 

*Zayn szemszöge*

- Zayn! Zayn! Zayn! - kiabál egyre hangosabban Louis.

- Megyeeek! - kiabálok vissza, és felállok a Twitter elől. Kisétálok a nappaliba. - Igen Louis? - kérdezem.

- Na szóval Zayn én megyek Eleanor-al randizni, de Elieéknek meg megígértem, hogy megyek értük hatra. És már háromnegyed hat. Elmennél értük? - mondta ki röviden kérését Louis.

- Rendben. Érezzétek jól magatokat. Akkor megyek. Várj, hol is laknak? - kezdtem el nevetni. Louis lediktálta a címet, majd elindultam. Nem tudom még így se, hogy merre van a házuk, úgyhogy a GPS-be írtam be a lakcímet és így tudtam értük elmenni. Útközben Tinán és Niallön gondolkoztam. Mióta lehetnek együtt? Vagy egyáltalán, hogy történt ez az egész? Erről muszáj lesz kikérdeznem a szőkét.

Hát, megérkeztünk. Így kívülről a házuk elég otthonias. Kiszállok az autóból, majd lezárom. Most valamit nem jól látok, vagy az ott tényleg Tina egy srác ölében és csókolóznak? Na ne már... Ha ezt Niall megtudja... Mindenesetre utánuk futottam és leállítottam őket.

- Ti meg mit műveltek? Tina te megcsalod? Csak ezért jöttél látogatni? Ezt nem hiszem el! - kiabáltam. Közben már letette Tinát, és a falnak szorította, úgy csókolták egymást.

*Christina szemszöge*

Mi ez a kiabálás? Ez Zayn! De hogy kerül ő ide?!

- Zayn?! - lököm el most már minden erőmmel végre ezt a barmot. - Mit keresel itt? - kérdezem meglepődötten.

- Inkább az a kérdés, hogy te mit csinálsz itt? Meg kicsodával? Miért csalod meg? - akad ki. De, most mi van?! Kit csalok meg? Mindent félreért.

- Zayn, most mi van? Mindent félreértesz, én - kezdenék el magyarázkodni, de közbe vág.

- Tudom, most kezdenél el magyarázkodni, de azért még nem vagyok vak!? Miért kell őt megcsalnod? Tudod jól, hogy érzékeny! - ordít egyre nagyobbakat. Még mindig nem értek semmit, én kit csalok meg vagy most mi van?!

- Zayn, én pontosan kit is csalok meg?! Amúgy meg ez a tuskó mászott rám, mindig is gyűlöltem. De te miért vagy itt? - emelem meg én is a hangom és könnyek szöknek a szemembe.

- Most meg úgy tesz mintha nem tudná!? Ezt nem hiszem el! Louis küldött, de ezek szerint semmi értelme nem volt ide jönnöm, mert te ezzel a fafejjel csókolózol, mikor tudod jól te is, hogy barátod van! - kezdett el már torkaszakadtából üvöltözni. Sosem láttam még ilyennek. De nem értem, pontosan kivel is járok én?! Össze vagyok zavarodva... Semmit nem értek...! Elkezdett vissza futni a jármű felé, de még közben visszakiáltott egy valamit. - Majd gyertek haza amint csak tudtok! De engem már nem érdekel! - majd távozott. Szuper! Most, hogy megyünk haza?! És ő miket gondol vajon?! Vagy most mi a franc van még is?! Semmit de semmit nem értek... Úgy döntöttem elmegyek innen. Chad kiabál utánam, de nem, hogy nem válaszoltam neki, de inkább megfojtottam volna tutira.

- Most meg hová mész?! -kérdezi Chad.

Elsétáltam a kedvenc kávézómba, de alig kiértem az udvarból, az első járdafokon itattam az egereket. Ez, hogy létezik?! Nem szoktam sírni, állj már le! Ha a plázába mennék, - ami az egyik esetben jobb lenne, mert sokkal de sokkal közelebb van- csak a boldog embereket látnám meg és jobban sírnék. Ezért inkább gyaloglók 3 km-t, de oda nem megyek. Egész úton csak sírtam és sírtam, gondolkoztam...

●Folytatódik a nap●

24 réééééész!:D Annyira büszke vagyunk magunkra.<3 Tényleg már szerintem lassan fél éve, hogy vezetem a blogot!:) Nem bírtam ki, hogy ne tegyem fel a részt!:) A kinézetről is kérek kritikát kommentben!:) Meg van oldva, hogy ne keljen kódot felismerni, és névtelennel is lehet írni. A fejléc majd később kerül fel.:) Meg van a 4700 megtekintés meg persze a 15 rendszeres olvasó *-*. Nagyon köszönöm sweetieeeeeek! ♥ Lehet csatlakozni a blog facebookos csoportjához. Na jó olvasást, xx

*Elie szemszöge*

Hát, Harry leejtett. Felálltam, éppen kezdtem volna megindulni arrafelé, amerre ő vette az irányt, de nekem jött és lefejeltük egymást.

- Oh, izé, bocsi Elie. - kért bocsánatot Harry, majd kezét nyújtotta segítség képen, hogy felálljak.

- Semmi baj Harry, de hova ez a nagy sietség az ellenkezőirányba? - kérdezem összezavarodottan.

- Ja, megijedtem Paultól. - húzott fel a földről, és egyre közelebb álltunk egymáshoz.
- Itt van Paul?! Hogy-hogy? - kérdeztem. Természetesen már megint egyre közelebb voltak ajkaink.
- Nem tudom. De neki ütköztem... - mondta már szinte suttogva Harold.
- Úgy, ahogy nekem? - kérdeztem még halkabban, mint az előbb Harry.
- Majdnem. - mondta, alig hallhatóan. Fél centi választott el minket, amikor is, kiabált egy akkorát Paul.
- Mi a fenét műveltek itt? Már próbán kellene lennetek srácok! - mikor kijöttek a betűk a száján, egyből szétrebbentünk és úgy álltunk egymás mellett, mint két jómadár vigyázz-t állva.
- Miért? Még is hány óra?! - kérdezte Harry normális hangnemben.
- Fél hat!? Tudjátok, hogy mikor kezdődik a koncertetek? - kérdezi Paul felháborodva. Mind az 5-en balról jobbra rázzák fejüket. - Negyed hétkor. Vagyis van háromnegyed órátok a próbára, és az öltözésre. - ropogtatja kezeit ,,elirmerően" Paul.
- Mi? - néz rá Zayn Paulra.
- Jól hallottad. Na most pedig indulás!
- Jó. - mondták egyszerre unottan. Ezután valahogyan kijutottak, de hogy hogy, azt már nem tudom. Túl sok rajongó lepte el a szállodánk ajtaját, sőt, az egész szállodát.
- Na, mi mit csináljunk? - kérdezte töprengve Tina.
- Nekem van egy ötletem... - kezdek mosolyogva beszélni. - Nem annyira egyedi, de szerintem folytassuk a felelsz vagy merszet. - nézek végig mindegyik lányon.
- Oké. - egyeznek bele, aztán mind a hatan visszasorakozunk a nappaliba.
- Akkor most én jövök. Így ész szerű, hiszen engem vitt Harry a hátán. - jelentem ki magabiztosan.
- Hát felőlünk.. - mondta Jade.
- Rendben. - majd koncentráltam, megfogtam az üveget, a nyelvemet kidugtam a szám tetejére és megpörgettem a fránya kólás üveget. Courtney-ra mutatott a kupak.
- Court, felelsz vagy mersz? - kérdezem.
- Öh, izé... Nem tudom. Inkább felelek. - válaszol.
- Oké. - úgy is kíváncsi vagyok egy nagyon de nagyon fontos dologra. Lehet nem is annyira fontos. Nem tudom. - Mikor mentek Niall-el randizni? Vagy hogy lesz ez az egész? Neked tetszik nem? - halmoztam el a kérdéseimmel. Még beszéltem volna húsz évig, de félbeszakított Courtney.
- Nos, a szabály a szabály. Csak egy kérdésre válaszolok. Sajnálom. - mondta ki az igazságot.
- Akkor... Lássuk csak... - gondolkoztam melyiket kérdezzem. Az tuti, hogy tetszik neki, mert azt már mondta egyszer. Szóóóvaaal... Mást kérdezek. - Hova, vagy mikor mentek randizni Niall-el?
- Ezt elcseszted. Még nem beszéltünk róla részletesen. - nevetett.
- Cöh, ez nem ér! Akkor másikat kérdezek! - háborodtam fel.
- Elie! - kiált rám.
- Courtney! - kiabáltam rá vissza. Erre ő még gúnyosabban nézett rám. - Jól van, oké, értettem. Te jössz. - löktem a lábához az üveget. Törökülésben ültünk a fehér szőnyegen. Az ebédlőben, ismétlem.
- Köszönöm. - mondta, majd sóhajtott. Még így játszottunk egy darabig... Pontosabban addig, ameddig a fiúk haza nem értek a koncertről.......

[...]

*Christina szemszöge*

- Juj, kopogtak lányoook! - kiabálok. Majd bénán, de felálltam a helyemről. Most veszem észre, hogy elzsibbadtak a lábaim. Szuper....

- Sziasztok srácok! - köszönök a fiúknak.

- Szia Tina! - üdvözölnek egyszerre.

- Na milyen volt? - kérdezem mosolyogva.

- De mi is? - kérdezi Niall.

- A koncert! Úristen.. - löki oldalba Liam Niall-t.

- Ja, az. Jól szórakoztunk. - mosolyog Niall, majd felakasztja a kabátját a fogasra. Közben vissza sétálok a nappaliba.
- Elie meg hova lett? - kérdezem lehuppanva a kanapéra.
- Elment a szobájába valamiért. - válaszolták teljesen egyszerre és unottan mind a 4 lány.
- Ez kísérteties volt. - nézek a csillárra. Ők meg csak bólogatnak. Aztán megint előjön az a hosszúnak tűnő kínos csend, ami igazából csak rövid ideig tart... Ez esetben.
- Mit csináltatok, amíg mi keményen dolgoztunk? - huppan le mellém Zayn az ágyra. De nagyon szorosan mellém.
- Őh, néztük, ahogyan augusztusban havazik. - mondom teljesen komolyan, bár nem nagyon sikerül, mert elmosolyodok rajta. Közben nézem, ahogy Zayn a távirányítót felkapja az ülőgarnitúráról, és nyomkodja, az adásokat pedig csak meg sem nézi, hogy miről szólnak.
- Haha, röhög a vakbelem. - mondja unottan, közben bele bokszol az egyik kezével a vállamba, a másikkal meg a távirányítót fogja.
- Ugye tudod, hogy meg sem nézed azt, hogy egyáltalán mi megy a Tv-ben? - nézek rá.
- Hát persze. Mert csak unatkozok. Megyek enni. - áll fel mellőlem és siet a konyhába. A lányok meg még mindig a szőnyegen játsszák tovább a már megunott játékot. Belevéve Louis-t, Liam-et és Niall-t. Én még mindig ülök a kanapén és azt a béna főzőcsatornát bámulom a Tv-ben, aminél ott hagyta Zayn. Maga a Tv nyomkodó mestere pedig a konyhában majszolja élelmét. Na de hol van Harry? Ja, meg persze Elie a szobájában kuksol valamiért...

*Harry szemszöge*

- Lányok, hol van Elie? - kérdeztem az elfoglalt törökülésben lévő lányokat.

- Szobájában. - válaszolta Eleanor.

- Köszi. - mondtam és már siettem is hozzá. Keresem a szobáját, és nagyon sietek megtalálni. Meg van! Kopogok rajta.

- Igen? - kérdezi aranyosan.

- Én vagyok. Harry. - válaszoltam én is szintén kedvesen. Ő sóhajtott egyet.

- Gyere. - válaszolt. Én kinyitom az ajtót, és belépek a szobájába. Majd becsukom magam után a szobaajtaját.

- Szia Elie. - köszönök mosolyogva.

- Szia. - dugja ki fejét a szekrényajtó mögül. Most veszem észre, hogy milyen rendetlenség van itt. (!)

- Szóval, nem kerülgetem a forrókását, már nagyon fáradt vagyok. Szóval... - kezdek bele, de ő még mindig csak a ruhákat dobálja ki a szekrényéből, és matat benne. - Nem tehetnénk át holnapra a találkozást? - mondom ki végre.

- A randiról beszélsz? - kérdezi, de még mindig a szekrényt kutatja.

- Öh, igen, arról. - mondom nem túl lelkesen. Ekkor már kijött a szekrényéből és a szekrénye elé állt.

- Ja, izé, nem baj. Megértem. Tudod, én is fáradt vagyok már. - motyogja az orra alatt. Ezek szerint ő sem örül neki.

- Akkor rendben van. - odamentem hozzá majd megöleltem. - Figyelj, amúgy mellesleg, mi ez a ruhakupac az ágyadon? - kérdezem már elengedve.

- Nem érdekes. - mosolyog.

- Oké. Akkor, most mennék lefeküdni, szia. - köszönök el tőle, majd mennék ki az ajtón, de megszólal.

- Harry!

- Igen?

- Neked is szép estét, és pihend ki magad. - jön közelebb, majd megpuszilja az arcomat.

- Rendben. - mosolygok rá még nagyobb mosollyal, majd kilépek az ajtón. Ez a puszi jól esett így estére, azok után, hogy lemondtam a ma esti randinkat.

●Neked egy like, nekem egy perc öröm●

Sziasztok sweetiek!♥
Most nem résszel jöttem, hanem likeoljátok ezt, a blog nevében, ha olvasod! Nagyon nagyon megköszönném! ♥ ÉS ÖRÜLÖK A +2 FELIRATKOZÓNAK! IMÁDLAK TITEKET! ☻ Meg persze a 4300 megtekintésnek is! Csak komizzatok légy szíves többen! :') Na puszi, xxxxxxxxxxxxx

●Fergeteges nap●

Éééés 23.-dik rész! 4000 oldalmegtekintés, OH MY GOD! Nagyon szépen köszönöm!*-* Ez már valami! Már csak két bejegyzés, és a negyed történetet letudtuk az első fejezetnek! Én írok, ti pedig kritikát dobtok.♥ Nektek kicsit könnyebb, de én vállaltam, hogy blogot írok.:) Szóval, ez az első blogom, és ennek a blognak a második fejezetében nagy fordulata lesz. A harmadik fejezetnek, már semmi értelme nem lenne, úgyhogy körülbelül 200 részt kaptok összesen! Elárultam egy pici titkot, de egyre többen vagyunk, és ez volt az ajándékotok! Ja, és még valami; Ezeken a napokon kaptok leginkább részt: pénteken/szombaton/vasárnapon a suli miatt.. Sajnálom. Viszont rengeteg díjat kaptam, amit eddig nem nagyon volt időm fel tenni. Nagyon köszönöm! Az is fent lesz nem sokára!:) Nem is tartalak titeket tovább fent, olvassátok csak a történetemet! Akkor, jó olvasást drága olvasóim! xx (u.i.: bocsi, hogy ez ilyen unalmas lett, de húznom kell, ha 100 részes lesz:$)

smile.:3

*Elie*

- Szeretlek. - súgta a fülembe Harry, aztán a számhoz közeledett az övé, és gyengéden megcsókolt. Közben egy hullám is jött. Csodálatos pillanat. Ahw...
- Ahh, basszus, csak egy álom... A legjobbkor... - sóhajtottam, miután felébredtem a telefonom SMS jelzőjére... Aztán az éjjeliszekrényhez nyúltam, és megnéztem az üzenetet.:
,,Jó reggelt álomszuszék! Már mindenki fel van, csak te nem... Hosszabbat nem tudok írniyz, mertfr Louisoutkf nehjm hagzy iírngewi.m,,,,, gyerwqe lhek zxx"
Na, ebből is csak annyit tudok kikövetkeztetni, hogy Louis újra jó kedvében van... És Harry keltett fel a Harry álmomból... Hát oké... Furcsán kezdődik a nap.
Kisétálok a szobából, ki a nappaliba.
- Sziaaa álomszuszék! Mi jót álmodtál? - ugrik fel Louis a kanapéról, és siet hozzám. Aztán megölel jó alaposan.
- Semmit... - mondom miközben majd megfolyt az ölelésével.
- Oké, csapjunk a közepébe! - enged el végre Louis és tapsol egyet a kezeivel, majd Harryre néz, aztán a többiekre is.
- Miről van szó? - nézek végig mindenkin. Nem válaszol senki, csak a padlót pásztázzák. - Amúgy minek küldtél SMS-t Harry, mikor jelenleg egy helyen lakunk? - nézek rá érthetetlenül.
- Nem tudom... Unatkoztam. - nevet.
- Oké?! - mosolygok érthetetlenül...
- Szóval, ma arra gondoltam, - kezd bele Eleanor. Na tessék, valaki beszámolót tart! Köszönöm. - hogy elmehetnénk mindannyian egy kicsit beszélgetni egy közeli kocsmába. De csak egy kicsit kikapcsolódni. Amióta itt vagyunk, a fiúk sosincsenek' ,,itthon" csak reggelente. Na, mit szóltok hozzá? Persze csak ha van időtök. - hadarja.
- Ezért kellett ide gyülekeznie mindenkinek? - háborodik fel Louis.
- Öh, aha... Van valami baj? - néz rá a Eleanor a mellette ülő tökfejre, akit a barátjának hívnak. De én még mindig csak ott állok egy szál pizsamában.
- Nem, dehogy is van baj. - válaszol Louis Eleanor-nak aztán megfogja a kezét, és nyom egy puszit homlokára.
- Remélem is. - mosolyog vissza a fiúra.
- Jaj, olyan cukik vagytok! - mosolygok rájuk.
- Igen, annyira aranyosak! Imádni valóak vagytok együtt! Annyira összeilletek! Ez annyira cukiii volt! - hallatszottak a többi lánytól.
- Elég ebből a nyálasdiból! - kiált fel Harry, és odaugrik közéjük. Hülye gyerek...
- Kösz Harry, kedves tőled! - nevet Eleanor.
- Aj, ugyan már! Szívesen, máskor is! - túr bele Hazza a lány hajába.
- Nem vagy vicces. - vág egy grimaszt Eleanor.
- Öm, - köszörüli meg a torkát Tina. - bocs, hogy megzavarom ezt a hülye pillanatotokat - kezd kuncogni -, de igazából, tényleg csinálhatnánk valamit. Nekem tetszik Eleanor ötlete! - vált át mosolygásra. Én ránézek Harry-re, a tegnap esti történtek után miatt... Ő csak bólogat, meg valami olyasmit suttogott szerintem, hogy majd este megyünk.
- Hát, nem is tudom... - nézek rá a cipőmre. Á, dehogy is, csak viccelek! Nincs is rajtam cipő... A zoknimat bámulom.
- Nyugalom, - sétál újra oda hozzám Louis. - marad időtök romantikázni, Mr. Rómeóval bőven! Nem haltok bele, ha csak este mentek el. - simogatja meg vállam. Én meg értetlenül felnézek Louis-ra, -ugyanis magasabb nálam- majd Harry-re is. Aztán egy ,,most megöllek haver!" pillantást vetett Harry Louis-ra. - Most mi vaaan? Azt hitted, hogy nem mondja el nekünk Harry, hogy hogyan hívott téged tegnap randira? Ugyan már! - nevet Louis, majd át karol oldalról.
- Louis, hogy lehetsz ilyen szemét? Az Istenit! - morgolódott Harry, és szinte már inkább a padlóra nézett, annyira kipirosodott -Kis cuki!:)-.
Megbeszéltük a srácokkal, hogy délután elmegyünk, olyan 3 felé. Persze, már úgy, hogy én is felöltözök. Megreggeliztünk, meg persze ebédeltünk is.
Jade elment italokat kérni.
- Na, meghoztam. Tessék itt van mindenkié. - nyújtja mindenkinek.
- Köszönjük! - mondja mindenki.
- Szívesen! - mosolyog Jade mindenki arcába.
- És amúgy, - néz Zayn Tina karjára, pontosabban azokra a részekre, ahol a tetoválásai vannak. - hogy hogy csináltál tetoválásokat? Amúgy ez itt nagyon - arra a részre mutat, ahol az van tetoválva, hogy ,,I ♥ dad". - aranyos!
- Nem tudom. Csak úgy tetszettek! Igen, nekem például ez a kedvencem... - néz rá ő is arra a tetoválására.
- De, nem fájt, amikor csinálták? - kérdezi Harry.
- Ki lehet bírni. Azért milyen fura, hogy - néz rám Tina. - Elie teljesen más egyéniség, nagyon lányos. Én pedig rockos, fiúsabb, de mégis nagyon jól megértjük egymást. A legjobb barátnők vagyunk. - mosolyog rám.
- Na igen, ez igaz. - én is ránézek, és egy ,,annyira szeretlek, sweetie ♥" mosolyt villantok.
- Srácok, én unatkozok. Nem megyünk vissza a szállodába, és csinálunk valamit? - kérdezi Niall.
- Egyet értek Nialler-el, én is unatkozok.. - helyesel Courtney.
- Jó, akkor menjünk. - mondja Pezz.
Vissza megyünk a szállodába. De egyébként még fél órát sem voltunk a kocsmába... Lehet nem is kellett volna tovább maradnunk és jó ötlet volt eljönnünk, mert a rajongók, és paparazzók észrevettek volna minket. Hú, ez fura... Utánam, paparazzók járnak... És vannak emberek akik ismernek engem... Eléggé ijesztő...

[délután 4 óra]

*Christina szemszöge*

- Úristen, gyerünk! Edd meg! Edd meg! Edd meg! - kiabálja mindenki Liamnek. Hogy, mit, és miért, és hogy hol? Mindjárt mesélek. Pontosabban most, mesélek.:
,,- Jó, akkor menjünk. - mondta Pezz. Ezután mindenki felállt a bárból, és elhagytuk a helyszínet. Útközben, rajongók és fotósok hada ,,leptek" meg minket. Bár nem annyira, csak nekem még ez szokatlan. Mikor hazaértünk, Niall evett, Harry átöltözött, (mert a bárból kifelé menet Niall neki ment a nachossal) Jade, Perrie pedig elmentek a szobájukba, -bár azt nem tudom miért- Eleanor velem tartott pihenni -persze, hogy azért, mert sokáig tartott elmenekülni az emberek elől, és kifáradtunk- ja, és persze Elie is. Courtney a sminkjét igazgatta egy ideig, aztán csatlakozott hozzánk lazulni, a lazulásból meg tévézés lett. Liam és Louis elmentek a szobájukba valamiért szintén. Zayn meg a fürdőszobából nem jött ki egy csomó ideig... Na mi a válasz? TÜKÖR PRÓBLÉMA! Egy értelmű. Ezt is onnan tudom, mert Harry ott dörömbölt jó sokáig az ajtó előtt. Ezután mindenki valahogyan elkerült a nappaliba, és kitaláltuk, hogy felelsz vagy mersz legyen. Perrie pörgetett először, - mivel ő találta ki, hogy ezt játsszuk."
- De olyan undorító, ne már, fúúúj! - siránkozott Liam a szobanövény mellett. Niall-nek ez jutott eszébe, hogy egyen meg egy levelet a zöld virágról. Persze, hogy evéssel kapcsolatosra gondol a bélpoklos.
- De, de, de, de, MEGESZEEED! - kiabáltuk újra egy szuszra.
- De, de, de, de, NEM ESZEM MEEEG! - kiabálta vissza. Kicsit azért sajnáltam.
- Gyerünk már!
- Nem olyan nehéz!
- Menni fooog!
- Edd már meeeg! - kiabáltunk hasonló, és hasonló mondatokat.
- Jó, MEGESZEEEEEEM! - ordította ki, és letépett egyet szegény növényről, majd betömte a szájába. Rágás nélkül lenyelte.
- Juj, finom volt, ugye? - kérdezi Niall izgatottan. Na ez is hülye.
- Persze, nagyon Niall... Fúj... Most már értem miért ilyen életkedvtelenek a tehenek... - köpköd Liam.
- Szerintem meg finom. - jelenti ki büszkén. Mi van? Ez a gyerek megkóstolta önszántából? Jézusom...
- Mi van Niall? - kérdezi mindenki egyszerre, Niall felé fordulva.
- Én jobb vagyok Chawder-nél is, és Garfield-nál is. Megkóstoltam, és ízlett! - villogtatja fogait. Fura egy ír ember... Vagy talán minden ír ilyen?!
- Na jó, hagyjuk... Niall, te fordulj pszichológushoz, én meg most pörgetek. - mondja Liam. Niall megrántja a vállát Li meg vissza ül a körbe. Pörget az üveggel. Harry-re mutat az üveg.
- Na Harry, felelsz, vagy mersz? - kérdezi Liam Harry-re nézve pimaszul.
- Merek. - feleli magabiztosan Hazza.
- Akkor kapd fel a hátadra Elie-t és fusd vele végig az egész ,,házat"! - szinte röhögve adja ki ,,parancsát" Liam.
- Oké. Ugye, nem baj Elie? - néz rá aranyosan Harry Elie-re...
- Öhh, nem... De ti mindig ilyen idióták vagytok? - neveti el magát Elie is.
- Aha.. - válaszol Harry, és odasétál Elie-hez, majd felkapja a hátára.
- Oh, basszus! - nevet fel Elie.
- Nyugi, nem ejtelek le! - nevet Harry is. Kis időn belül elkezdett vele futni, de Zayn hallott valami zajt.
- Gyerekek, olyan, mintha valami... vagy inkább valakik be akarnák törni az ajtót... - jelenti ki Zayn.
- Én is hallom, gyere nézzük meg! - mondja Louis. Egyből fel is állnak és távoznak. Mi csak várunk, és várunk és várunk...

*Zayn szemszöge*

- Hallod tesó, itt ez a szék, - szólok oda Louis-nak, és mutatok a bútorok felé. - ezekkel torlaszoljuk el az ajtót.

- Jó ötlet. - szól vissza. Én meg megfogok egy széket, és viszem a bejáratóajtóhoz. aztán újra beszélni kezd. - Zayn, ezek Directionerek! - sikolt fel.

- Mi? - esik ki a szék a kezeim közül. - Úristeeen! Segítség! Neee! Nem így akarok meghalni! - kezdek sikoltozásba, és gyorsan felkapom a földről a széket. Futok az ajtóhoz. - Ez így nem lesz elég. Louis hozz még valamit! - szólok Louis-nak.

- Oké! - és már fut is. Oda teszi a tárgyat, de egyre erősebben és erősebben tolják. Erre megszólal egy ismerős hang.

- Srácok, én vagyok az! Engedjetek be! - mondja a mély hangú ember.

- Azt már nem! - kiáltjuk egyszerre Louis-sal.

- Paul vagyok! ENGEDJETEK BE MOST RÖGTÖN! - ismerem fel Paul hangját.

 

- Gyere be! - kiabál Louis. Azért, mert a rajongóktól semmit nem lehet hallani.

- Kösz. - fújja ki a levegőt Paul, a kezeit a lábára téve. Aztán segített tolni az ajtót, így betudtuk kulcsolni.

- Öm, Paul, amúgy, hogy hogy jöttél? - kérdezi félénken Louis. Majd elé áll, hogy ne tudjon bemenni, mert a nappaliban nagy káosz lehetne ebből...

- Majd elmondom, ha mindenki a nappaliban lesz. - mondja komoran. ebből nagy balhé lett. Louis még egy ideig szórakozott, hogy nem engedi be, de aztán elsöpörte az útjából Paul.

*Harry szemszöge*

Elkezdtem vele futni. Tökre könnyű. Úgy futottam vele szélsebesen, mint még soha! Na jó, ez furcsán hangzott. Egyszer csak leesett a hátamról, de én a hülye eszemmel észre se vettem, és futottam tovább. Paulnak ütköztem... Mit akarhat? Hogy hogy jött? Mindenesetre megijedtem tőle, és az ellenkezőirányba futottam.

●The concert...●

Hát, akkor, új rész! Tudom, hamarabb hoztam mint ahogy szoktam, de most ehhez volt kedvem.:D Örüljetek neki!;) Az előző részhez 4 komi, és 63 megtekintés jött! OH MY GOD! *-* Ezt nagyon szépen köszönöm nektek!*O* Azon gondolkoztam, hogy vajon mennyire gagyik lehetnek az első részek... Ez egy kicsit egósan fog hangzani, de szerintem sokat fejlődtem fogalmazásilag, amióta elkezdtem írni a két blogomat.♥ Amúgy a zenét KÖTELEZŐ hallgatni olvasás közben!:) Remélem, megegyezik a ti stílusotokkal is.:) 1D is van.:) A másik blogomat; Look into my eyes.-ot bezárom emiatt a blog miatt, mert így nincs időm írni.. Sajnálom. JA, és az első bejegyzés, pedig elérte a 200 megtekintést!:$ Puszi, és jó olvasást! :*

*Christina*

- Hé, Tina, ébredj már fel! Tina! Tinaaa! - ordít bele a fülembe Niall.

- Jól van már, kelek mindjárt. Még 5 percet légyszi. Légy szíves! - közben átfordulok a másik oldalamra.

- Nincs 5 perc, még fél perc se, mert már fél öt! - rángatja a vállamat. Ezt nem hiszem el, ne már, még aludni akarok! Fúúú, amúgy sincs kedvem menni arra a fránya koncertre. Se energiám, se kedvem nincs hozzá.

- Hah, jól van. - sóhajtok, és felülök. De az egyik szememet csípi valami. - SSz, áú! Niall, Niall van valami a szememben! - sikoltozok. - Nagyon csíííp!

- Mutasd. - odafordulok az ő oldalára. Próbálom kinyitni a szememet, eleinte sikerül is, de ahogy bele teszi az ujját a szemem alsó sarkába, becsukom. - De ha becsukod a szemed, nem tudom kivenni. Nyisd ki, vagy nem segítek! - szól felém Niall.

- Jó, oké. Megpróbálom még egyszer. - de megint nem sikerül, most már a szemem is könnyezik. - Áúú, ne már, óvatosabban! 

- De már kijött. - szólalt meg Niall, és kuncog.

- Hogyan? Még mindig szúr. - válaszolok.

- Biztos csak a helye. - én rámosolygok Niall-re, és súgok egy halk köszönöm-öt, ő meg vissza mosolyog. - Jobb ha mész készülődni, mivel nektek úgy is sokáig tart. - röhög.

- Hé, nem is igaz! - lököm vállba. - Hol vannak a lányok? Amúgy, mióta alszok? - kérdezgetem.

- Asszem lent várnak. Régóta. A második film elején elaludtál. - nevet a képembe.

- Jól van na. Most kellett egy kis alvás. - válaszolok.

- Biztos nem mondod el nekem, hogy mi a baj? - kérdezi. Éppen törökülésben ülünk az ágyon. Keresztben, egymással szemben. Valamit ki kell találnom, valami jó kifogást. Hiszen, nem mondhatom el azt sem, hogy miért, mert akkor gyanút fog. Azután meg elpletykálja.:D

- Hát, öh, öhm, izé, inkább nem. - nem jutott eszembe semmi. Úgyhogy csak ennyit mondtam.

- Okés. - mondja kicsit szomorkásan. - Akkor én most kimegyek, és szólok a lányoknak, hogy felkeltél. - mosolyog, kilép az ajtón, majd be is csukja azt maga után.

[...]

- Itt a piaaa! - ordít Court és helyet foglal mellénk. - Enélkül nem lehet élvezni a koncertet! - nevet fel.

- Hmm, kösz. - nevetek én is.

- De most komolyan, lehet? - röhög jobban.

- Jó, nem nem lehet, de akkor is. - már szinte fetrengek a röhögőgörcstől, bár azt sem tudom, min nevetek ennyit. - Vicces voltál ahogy így sikítoztál. 

- Gondolom. - válaszol a szemét törölgetve. Hiszen már könnyezik a nevetéstől.

- Ééééés Popcorn! - huppan le Jade mellé Pezz. - Na, adogassátok tovább. Öhm, tessék Jade, az első Courtney-nál végezzen. - mondja kicsit hangosabban, hogy mindenki hallja. - A második ugye Tina-nál, harmadik, várjunk, - előre hajtja a fejét, és balra néz, hogy megnézhesse ki a harmadik. - ja igen, Eleanor. Öhm, utána pedig Elie. -és így tovább még sorolja azt a pár nőszemélyt. Amikor épp oda adja az utsót Jade-nek és ő is bevesz a szájába egy darab popcorn-t, lekapcsolják a fényeket.

- Juj, cssss lányok, már a fényeket lekapcsolták! - szólalok meg halkan. Ők meg csak bólogatnak. Látom értik a munkájukat. Még suttognak mások a hátunk mögött. Előttünk nem, mert az első sor közepén ülünk mi. Ezt is a srácok intézték... Ugyan ki más?

- Csöndet kérek! - szólal meg a helyi műsorvezető, persze most csak bejelenti, hogy kezdődik a koncert, de ezelőtt vár 5 mp-et, hogy csöndesüljenek el a nézők. - Szeretném bejelenteni, hogy kezdődik a koncert! - na mit mondtam? Ezután meg lement a színpadról, ami sokáig tartott, mert nagy méretű az a színpad... Aztán egy kerek perc múlva a srácok felbukkantak a színpadon. Sokkal furábban, mint az első koncerten. -nem az ők első koncertjükön, hanem amikor mi voltunk először az ők koncertjükön.- Ott csak kisétáltak a színfalak mögül, itt pedig kiemelkedtek a padló alól. Olyan szuper látvány volt, főleg az első sorból látni ezt.

 

Mi meg integetünk nekik, és ők meg csak mosolyognak mindenkinek, akire csak rátudnak pillantani. Olyan cuki! Elkezdik énekelni a What Makes You Beuatiul-t, és végül a Summer Love-ot. A végén ahogy befejezi Zayn, azt hittem, hogy meghalok.. Majdnem két órahosszáig tartott, de nekem nagyon hamar elment. Végül is, még mindig directioner vagyok, csak most már ismerem személyesen a srácokat is. Milyen jó ezt érezni! Leírhatatlan érzés. Most pedig velük vagyok összezárva, meg az összes barátnőjükkel. Kivéve Danielle... Őt is szeretném megismerni, de lehet, hogy már az nem jön össze... Ki tudja.

- Lányok, menjünk be a színfalak mögé! - sikítozik Perrie, mert nem nagyon lehet hallani a nagy zajtól.

- Rendben, én benne vagyok! - kiabálom. A többiek is beleegyeztek. Mentünk megkeresni a fiúkat. Sokáig tart őket megtalálni..

- Hé csajok, itt Harry nevetését hallom, szerintem ez lesz az öltözőjük! - mondja halkan és sietősen Jade. Mi meg oda sétálunk lábujjhegyen, és hallgatózunk.

- Na, szerintetek jó ötlet, vagy nem? - kérdezi Niall.

- Figyuzz Niall, te vagy a híres Horaaaaaaaaaan! - kiabál Louis.

- Jó tudom, ő meg a híres White, jó, nem annyira híres, de én félek. - Niall. Azt hiszem, tudom miről lesz szó.

Közben röhögnek a fiúk. - Nyugi már, nem lesz gond. - mondja Zayn.

- Kösz haver, biztató beszéd volt.

- Tudom. - nevet Zayn.

- Amúgy meg Tina is mondta, hogy hívd randira. - Liam mondta. Na ettől féltem. Most meg faggatózni fog Court, hogy ezt mégis hogy képzelem..

- Öhm, miről beszélnek ezek? - néz rám szúrós szemeivel Courtney, és szerintem ezt egy kicsit hangosan is mondta.

- Valaki hallgatózik. - szólal meg Harry. Jaj ne már! Most ez is! 

- Lányok, futás! - súgom halkan. Mindenki rohanni kezd, lehet, hogy még nem is vettek észre minket... Megállunk egy padnál , pontosabban kettőnél, mert kettő van...

- Ez mi a Szent Isten volt? - kérdezi Courtney, én meg úgy veszem, mintha nem is hallottam volna. - Tinaaa!? - kiabál megint. És ismét velem.

- Te mondtad, hogy bejön Niall. Én meg csak intézkedtem. - kuncogtam...

- De hát, na, Jézusom! Ezt nem hiszem el, de szemét vagy! - idegeskedik Courtney.

- Nem örülsz? - lepődtem meg.

- Hát de, csak.. - nem tudta befejezni, mert valami susogást hallottunk.

- Na ne, ezek kihallgattak! - kiabálom. És megint futunk. Ahogy gondoltam, és hallottam, tényleg ott voltak a fiúk.

- Ti kezdtétek! - kiabál Louis, miközben előttünk futnak...

- Ti meg folytattátok! - Eleanor.

- Álljanak meg! - kiabál egy biztonsági őr.

- Bocsánat, persze. - Liam, na igen tipikus Daddy Direction-ös volt most.:D

- Daddy Direction mi lenne velük nélküled! - nevet Jade, közben már mi is leálltunk a futással.

- A sitten ülnének. - villogtatja fogait Liam.

- Ömm, akkor... - kezd valamibe Nialler. Mindenki ránéz kíváncsian. - Izé, akkor, eljönnél velem egy randira? Mármint, Courtney? - na végre kinyögte... Hatásos volt a beszédem Niallel...

- Hát, ömm, örömmel! - mosolyog esze veszetlenül Courtney..

- Nem ez volt a legjobb alkalom erre, de elrontottuk... - nevetett Niall, aztán mindenki... Várjunk csak, nem mindenki, mert se Elie-t nem látom, se Harry-t...

- Srácok ez így most mind tökéletes meg minden, de izé, hol van Elie és Harry? - kérdeztem...

- Jó kérdés... - gondolkodott El Lou...

*Harry szemszöge*

- Jó ötlet volt el jönni? - kérdezte Elie.

- Hm? - rázom a fejem és mosolygok.

- Műsor volt! - sóhajt.

- Nem mindegy? - nevetek.

- Nem. - kuncog ő is. - És, miért is hívtál el onnan? - mosolyog.

- Csak. - mosolygok vissza rá.

- Ebből sokra jutottam. - nevet.

- Gondolom. - nézek rá. - Elmegyünk a közeli parkba? Itt van nem messze. - kérdezem.

- Jó ötlet. Menjünk. - válaszol. Támadt egy ötletem.

- Te meg mit csinálsz? - néz rám szegény lány, ilyen ,,WTF?!" fejjel. Bilincset teszek a kezére, jó hogy!

- Lebilincsellek?! - nézek rá.

- Azt veszem észre, de minek? És honnan van neked bilincsed? - kérdezi.

- Nos, azt nem tudom, hogy miért... Csak így jött az ötlet... Az egyik biztonsági őr elejtette, én meg felvettem és elfutottam. - mesélem. Ő meg csak nevet. - Most mi van?

- Te rosszabb vagy még Louis-nál is... - mondja és még mindig nevet...

- Komolyan? - kérdezem. Ő meg csak széttárja karjait. - Na, akkor elmegyünk a parkba? - kérdezek újra.

- Persze, csak van egy aprócska bökkenő... Megyek, ha leveszed rólam a bilincset. - próbálja nem elnevetni magát Elie..

- Oké. - és már nyúlok is a kezéért. - Kész. - mosolygok a szemébe.

- Köszönöm. - mosolyog vissza. Aj, a mosolya, egyszerűen a halálba visz... 

- Nos, akkor megyünk a parkba? 

- Igen. Mehetünk. - válaszolt, majd oda nyújtottam neki a karomat, mire ő átkulcsolta a sajátjával. A másik kezemmel meg a fejemre húztam a kapucnimat, és a zsebemből elővettem egy napszemüveget. - Öhm, minek neked este napszemüveg?

- Rajongók. - válaszolok.

- Ja, igen, tényleg...

- Szóval, melyik suliba fogsz járni? - kérdezem.

- Egy közeli iskolába. - válaszol.

- Értem.

- Mi a kedvenc színed? Ezt sosem tudtam kideríteni, mert mindenhol másat mondtak. - mosolyog.

- Öm, hát, szeretem a rózsaszínt, de inkább a narancs. - válaszolok.

- Szép színek. Nekem a lila és az arany. Viszont együtt a kettő nem valami

- Nézd! Forrócsokit árulnak! - kiáltok.

- Látom. - ennyit válaszol, de már megragadom a csuklóját, és elrántom a forrócsokishoz.

- Hello. Két pohár forrócsokit kérünk. - már mondtam is, és nyújtottam a pénzt.

- Rendben. Egy percet kérek. - mondta az eladó, és elkezdte a gépből lévő kakaót egy pohárba önteni. 1-2 perc múlva készen is lett. - Tessék. 1 és fél font lesz. - oda dobtam -persze nem szó szerint- neki a pénzt és leültünk Elie-vel egy padra.

- Harry. - szólított halkan El.

- Igen? - fordultam felé.

- Fázok. - nevetett.

- A forrócsoki majd felmelegít. 

- Aj, - fejét az égnek emelte - Harry semmit nem értesz... - nyavalyog.

- Én értek mindent, csak szívatlak. - mosolygok, közben a füvet pásztázom.

- Hm? - fordul felém és az a tipikus kíváncsiskodó fejet vágja. Leteszem a padra a kakaót, leveszem a zakóm, és arra a karjára teszem rá először, amiben jelenleg semmi sincs. Majd megfogja a másik kezével a forrócsokit, és a másik karjára húzom fel. - Végre, - sóhajt egyet és felém fordul. - köszönöm! - mosolyog.

- Szívesen. - mosolygok vissza. - Elie, -amikor felhozom a nevét rám figyel. - most én szeretnék mondani valamit. - megrázom a fejem. - Vagy is, öm, kérdezni..

- Kérdezz. - közben beleiszik a kakaójába.

- Szóval, - veszek egy nagy levegőt, és próbálom elmondani. - szeretnék még veled így egy kicsit kettesben lenni, szóval, - megköszörülöm a torkom. - találkozni. Izé, - folytatnám, de közbevág.

- Szívesen elmegyek veled randizni. - mosolyog a szemembe.

- Huh, köszi, hogy hamar megértetted, és köszi, hogy eljössz. - kuncogok halkan, lehet, hogy kicsit zavarban is voltam... Nem tudom...

- Igazán nincs mit. - mosolyog a fűre nézve. Közben rezeg a telefonom.

- Öhm, jött egy SMS. - húzom elő a telefonomat, majd megnyitom a bejövő üzit. Ez áll benne:

,,Harry, még is hol a francban vagy? Amúgy Elie-vel vagy? Vagy tudod, hogy hol van? Mert ő meg ki van kapcsolva... Tina ki van érte készülve, meg persze miattad is, de érte jobban aggódik, mert még telefonról sem tudjuk elérni... Már vagy fél órája keresünk titeket, de semmi... Remélem nem raboltak el gonosz galambok!:O Lou, xx" Ez is tipikus Louis, marha... - Elie, szerintem vissza kellene menni a koncerthelyre, mert a skacok keresnek minket... - nézek szomorkásan a földre.

- Semmi baj, amúgy is fázik már a lábam is... - didereg...

- Oda adjam a nadrágomat is? - nézek rá perverzül. Ő meg vállba vág.

- Kösz, inkább ne. - nevet...

- Na, induljunk, Lou írt, hogy Tina is aggódik érted. Nagyon.

- Aj, ő mindig ezt csinálja... Na akkor mindegy, menjünk. - sóhajtott, és feláltt.

- Oké. - sietek Elie mellé, az alatt az 5 perc alatt még beszélgetünk, majd megérkezünk. A srácok még kioktatnak, hogy ilyet többet ne csináljunk, és satöbbi... Utána még DJ Malik megkérdezi, hogy elmenjünk-e partyzni, de már senkinek nem volt kedve, csak neki. Épp ezért indultunk haza, és egyből az ágyba dőltünk.