●Fergeteges nap●

Éééés 23.-dik rész! 4000 oldalmegtekintés, OH MY GOD! Nagyon szépen köszönöm!*-* Ez már valami! Már csak két bejegyzés, és a negyed történetet letudtuk az első fejezetnek! Én írok, ti pedig kritikát dobtok.♥ Nektek kicsit könnyebb, de én vállaltam, hogy blogot írok.:) Szóval, ez az első blogom, és ennek a blognak a második fejezetében nagy fordulata lesz. A harmadik fejezetnek, már semmi értelme nem lenne, úgyhogy körülbelül 200 részt kaptok összesen! Elárultam egy pici titkot, de egyre többen vagyunk, és ez volt az ajándékotok! Ja, és még valami; Ezeken a napokon kaptok leginkább részt: pénteken/szombaton/vasárnapon a suli miatt.. Sajnálom. Viszont rengeteg díjat kaptam, amit eddig nem nagyon volt időm fel tenni. Nagyon köszönöm! Az is fent lesz nem sokára!:) Nem is tartalak titeket tovább fent, olvassátok csak a történetemet! Akkor, jó olvasást drága olvasóim! xx (u.i.: bocsi, hogy ez ilyen unalmas lett, de húznom kell, ha 100 részes lesz:$)

smile.:3

*Elie*

- Szeretlek. - súgta a fülembe Harry, aztán a számhoz közeledett az övé, és gyengéden megcsókolt. Közben egy hullám is jött. Csodálatos pillanat. Ahw...
- Ahh, basszus, csak egy álom... A legjobbkor... - sóhajtottam, miután felébredtem a telefonom SMS jelzőjére... Aztán az éjjeliszekrényhez nyúltam, és megnéztem az üzenetet.:
,,Jó reggelt álomszuszék! Már mindenki fel van, csak te nem... Hosszabbat nem tudok írniyz, mertfr Louisoutkf nehjm hagzy iírngewi.m,,,,, gyerwqe lhek zxx"
Na, ebből is csak annyit tudok kikövetkeztetni, hogy Louis újra jó kedvében van... És Harry keltett fel a Harry álmomból... Hát oké... Furcsán kezdődik a nap.
Kisétálok a szobából, ki a nappaliba.
- Sziaaa álomszuszék! Mi jót álmodtál? - ugrik fel Louis a kanapéról, és siet hozzám. Aztán megölel jó alaposan.
- Semmit... - mondom miközben majd megfolyt az ölelésével.
- Oké, csapjunk a közepébe! - enged el végre Louis és tapsol egyet a kezeivel, majd Harryre néz, aztán a többiekre is.
- Miről van szó? - nézek végig mindenkin. Nem válaszol senki, csak a padlót pásztázzák. - Amúgy minek küldtél SMS-t Harry, mikor jelenleg egy helyen lakunk? - nézek rá érthetetlenül.
- Nem tudom... Unatkoztam. - nevet.
- Oké?! - mosolygok érthetetlenül...
- Szóval, ma arra gondoltam, - kezd bele Eleanor. Na tessék, valaki beszámolót tart! Köszönöm. - hogy elmehetnénk mindannyian egy kicsit beszélgetni egy közeli kocsmába. De csak egy kicsit kikapcsolódni. Amióta itt vagyunk, a fiúk sosincsenek' ,,itthon" csak reggelente. Na, mit szóltok hozzá? Persze csak ha van időtök. - hadarja.
- Ezért kellett ide gyülekeznie mindenkinek? - háborodik fel Louis.
- Öh, aha... Van valami baj? - néz rá a Eleanor a mellette ülő tökfejre, akit a barátjának hívnak. De én még mindig csak ott állok egy szál pizsamában.
- Nem, dehogy is van baj. - válaszol Louis Eleanor-nak aztán megfogja a kezét, és nyom egy puszit homlokára.
- Remélem is. - mosolyog vissza a fiúra.
- Jaj, olyan cukik vagytok! - mosolygok rájuk.
- Igen, annyira aranyosak! Imádni valóak vagytok együtt! Annyira összeilletek! Ez annyira cukiii volt! - hallatszottak a többi lánytól.
- Elég ebből a nyálasdiból! - kiált fel Harry, és odaugrik közéjük. Hülye gyerek...
- Kösz Harry, kedves tőled! - nevet Eleanor.
- Aj, ugyan már! Szívesen, máskor is! - túr bele Hazza a lány hajába.
- Nem vagy vicces. - vág egy grimaszt Eleanor.
- Öm, - köszörüli meg a torkát Tina. - bocs, hogy megzavarom ezt a hülye pillanatotokat - kezd kuncogni -, de igazából, tényleg csinálhatnánk valamit. Nekem tetszik Eleanor ötlete! - vált át mosolygásra. Én ránézek Harry-re, a tegnap esti történtek után miatt... Ő csak bólogat, meg valami olyasmit suttogott szerintem, hogy majd este megyünk.
- Hát, nem is tudom... - nézek rá a cipőmre. Á, dehogy is, csak viccelek! Nincs is rajtam cipő... A zoknimat bámulom.
- Nyugalom, - sétál újra oda hozzám Louis. - marad időtök romantikázni, Mr. Rómeóval bőven! Nem haltok bele, ha csak este mentek el. - simogatja meg vállam. Én meg értetlenül felnézek Louis-ra, -ugyanis magasabb nálam- majd Harry-re is. Aztán egy ,,most megöllek haver!" pillantást vetett Harry Louis-ra. - Most mi vaaan? Azt hitted, hogy nem mondja el nekünk Harry, hogy hogyan hívott téged tegnap randira? Ugyan már! - nevet Louis, majd át karol oldalról.
- Louis, hogy lehetsz ilyen szemét? Az Istenit! - morgolódott Harry, és szinte már inkább a padlóra nézett, annyira kipirosodott -Kis cuki!:)-.
Megbeszéltük a srácokkal, hogy délután elmegyünk, olyan 3 felé. Persze, már úgy, hogy én is felöltözök. Megreggeliztünk, meg persze ebédeltünk is.
Jade elment italokat kérni.
- Na, meghoztam. Tessék itt van mindenkié. - nyújtja mindenkinek.
- Köszönjük! - mondja mindenki.
- Szívesen! - mosolyog Jade mindenki arcába.
- És amúgy, - néz Zayn Tina karjára, pontosabban azokra a részekre, ahol a tetoválásai vannak. - hogy hogy csináltál tetoválásokat? Amúgy ez itt nagyon - arra a részre mutat, ahol az van tetoválva, hogy ,,I ♥ dad". - aranyos!
- Nem tudom. Csak úgy tetszettek! Igen, nekem például ez a kedvencem... - néz rá ő is arra a tetoválására.
- De, nem fájt, amikor csinálták? - kérdezi Harry.
- Ki lehet bírni. Azért milyen fura, hogy - néz rám Tina. - Elie teljesen más egyéniség, nagyon lányos. Én pedig rockos, fiúsabb, de mégis nagyon jól megértjük egymást. A legjobb barátnők vagyunk. - mosolyog rám.
- Na igen, ez igaz. - én is ránézek, és egy ,,annyira szeretlek, sweetie ♥" mosolyt villantok.
- Srácok, én unatkozok. Nem megyünk vissza a szállodába, és csinálunk valamit? - kérdezi Niall.
- Egyet értek Nialler-el, én is unatkozok.. - helyesel Courtney.
- Jó, akkor menjünk. - mondja Pezz.
Vissza megyünk a szállodába. De egyébként még fél órát sem voltunk a kocsmába... Lehet nem is kellett volna tovább maradnunk és jó ötlet volt eljönnünk, mert a rajongók, és paparazzók észrevettek volna minket. Hú, ez fura... Utánam, paparazzók járnak... És vannak emberek akik ismernek engem... Eléggé ijesztő...

[délután 4 óra]

*Christina szemszöge*

- Úristen, gyerünk! Edd meg! Edd meg! Edd meg! - kiabálja mindenki Liamnek. Hogy, mit, és miért, és hogy hol? Mindjárt mesélek. Pontosabban most, mesélek.:
,,- Jó, akkor menjünk. - mondta Pezz. Ezután mindenki felállt a bárból, és elhagytuk a helyszínet. Útközben, rajongók és fotósok hada ,,leptek" meg minket. Bár nem annyira, csak nekem még ez szokatlan. Mikor hazaértünk, Niall evett, Harry átöltözött, (mert a bárból kifelé menet Niall neki ment a nachossal) Jade, Perrie pedig elmentek a szobájukba, -bár azt nem tudom miért- Eleanor velem tartott pihenni -persze, hogy azért, mert sokáig tartott elmenekülni az emberek elől, és kifáradtunk- ja, és persze Elie is. Courtney a sminkjét igazgatta egy ideig, aztán csatlakozott hozzánk lazulni, a lazulásból meg tévézés lett. Liam és Louis elmentek a szobájukba valamiért szintén. Zayn meg a fürdőszobából nem jött ki egy csomó ideig... Na mi a válasz? TÜKÖR PRÓBLÉMA! Egy értelmű. Ezt is onnan tudom, mert Harry ott dörömbölt jó sokáig az ajtó előtt. Ezután mindenki valahogyan elkerült a nappaliba, és kitaláltuk, hogy felelsz vagy mersz legyen. Perrie pörgetett először, - mivel ő találta ki, hogy ezt játsszuk."
- De olyan undorító, ne már, fúúúj! - siránkozott Liam a szobanövény mellett. Niall-nek ez jutott eszébe, hogy egyen meg egy levelet a zöld virágról. Persze, hogy evéssel kapcsolatosra gondol a bélpoklos.
- De, de, de, de, MEGESZEEED! - kiabáltuk újra egy szuszra.
- De, de, de, de, NEM ESZEM MEEEG! - kiabálta vissza. Kicsit azért sajnáltam.
- Gyerünk már!
- Nem olyan nehéz!
- Menni fooog!
- Edd már meeeg! - kiabáltunk hasonló, és hasonló mondatokat.
- Jó, MEGESZEEEEEEM! - ordította ki, és letépett egyet szegény növényről, majd betömte a szájába. Rágás nélkül lenyelte.
- Juj, finom volt, ugye? - kérdezi Niall izgatottan. Na ez is hülye.
- Persze, nagyon Niall... Fúj... Most már értem miért ilyen életkedvtelenek a tehenek... - köpköd Liam.
- Szerintem meg finom. - jelenti ki büszkén. Mi van? Ez a gyerek megkóstolta önszántából? Jézusom...
- Mi van Niall? - kérdezi mindenki egyszerre, Niall felé fordulva.
- Én jobb vagyok Chawder-nél is, és Garfield-nál is. Megkóstoltam, és ízlett! - villogtatja fogait. Fura egy ír ember... Vagy talán minden ír ilyen?!
- Na jó, hagyjuk... Niall, te fordulj pszichológushoz, én meg most pörgetek. - mondja Liam. Niall megrántja a vállát Li meg vissza ül a körbe. Pörget az üveggel. Harry-re mutat az üveg.
- Na Harry, felelsz, vagy mersz? - kérdezi Liam Harry-re nézve pimaszul.
- Merek. - feleli magabiztosan Hazza.
- Akkor kapd fel a hátadra Elie-t és fusd vele végig az egész ,,házat"! - szinte röhögve adja ki ,,parancsát" Liam.
- Oké. Ugye, nem baj Elie? - néz rá aranyosan Harry Elie-re...
- Öhh, nem... De ti mindig ilyen idióták vagytok? - neveti el magát Elie is.
- Aha.. - válaszol Harry, és odasétál Elie-hez, majd felkapja a hátára.
- Oh, basszus! - nevet fel Elie.
- Nyugi, nem ejtelek le! - nevet Harry is. Kis időn belül elkezdett vele futni, de Zayn hallott valami zajt.
- Gyerekek, olyan, mintha valami... vagy inkább valakik be akarnák törni az ajtót... - jelenti ki Zayn.
- Én is hallom, gyere nézzük meg! - mondja Louis. Egyből fel is állnak és távoznak. Mi csak várunk, és várunk és várunk...

*Zayn szemszöge*

- Hallod tesó, itt ez a szék, - szólok oda Louis-nak, és mutatok a bútorok felé. - ezekkel torlaszoljuk el az ajtót.

- Jó ötlet. - szól vissza. Én meg megfogok egy széket, és viszem a bejáratóajtóhoz. aztán újra beszélni kezd. - Zayn, ezek Directionerek! - sikolt fel.

- Mi? - esik ki a szék a kezeim közül. - Úristeeen! Segítség! Neee! Nem így akarok meghalni! - kezdek sikoltozásba, és gyorsan felkapom a földről a széket. Futok az ajtóhoz. - Ez így nem lesz elég. Louis hozz még valamit! - szólok Louis-nak.

- Oké! - és már fut is. Oda teszi a tárgyat, de egyre erősebben és erősebben tolják. Erre megszólal egy ismerős hang.

- Srácok, én vagyok az! Engedjetek be! - mondja a mély hangú ember.

- Azt már nem! - kiáltjuk egyszerre Louis-sal.

- Paul vagyok! ENGEDJETEK BE MOST RÖGTÖN! - ismerem fel Paul hangját.

 

- Gyere be! - kiabál Louis. Azért, mert a rajongóktól semmit nem lehet hallani.

- Kösz. - fújja ki a levegőt Paul, a kezeit a lábára téve. Aztán segített tolni az ajtót, így betudtuk kulcsolni.

- Öm, Paul, amúgy, hogy hogy jöttél? - kérdezi félénken Louis. Majd elé áll, hogy ne tudjon bemenni, mert a nappaliban nagy káosz lehetne ebből...

- Majd elmondom, ha mindenki a nappaliban lesz. - mondja komoran. ebből nagy balhé lett. Louis még egy ideig szórakozott, hogy nem engedi be, de aztán elsöpörte az útjából Paul.

*Harry szemszöge*

Elkezdtem vele futni. Tökre könnyű. Úgy futottam vele szélsebesen, mint még soha! Na jó, ez furcsán hangzott. Egyszer csak leesett a hátamról, de én a hülye eszemmel észre se vettem, és futottam tovább. Paulnak ütköztem... Mit akarhat? Hogy hogy jött? Mindenesetre megijedtem tőle, és az ellenkezőirányba futottam.