●Folytatódik a nap●

24 réééééész!:D Annyira büszke vagyunk magunkra.<3 Tényleg már szerintem lassan fél éve, hogy vezetem a blogot!:) Nem bírtam ki, hogy ne tegyem fel a részt!:) A kinézetről is kérek kritikát kommentben!:) Meg van oldva, hogy ne keljen kódot felismerni, és névtelennel is lehet írni. A fejléc majd később kerül fel.:) Meg van a 4700 megtekintés meg persze a 15 rendszeres olvasó *-*. Nagyon köszönöm sweetieeeeeek! ♥ Lehet csatlakozni a blog facebookos csoportjához. Na jó olvasást, xx

*Elie szemszöge*

Hát, Harry leejtett. Felálltam, éppen kezdtem volna megindulni arrafelé, amerre ő vette az irányt, de nekem jött és lefejeltük egymást.

- Oh, izé, bocsi Elie. - kért bocsánatot Harry, majd kezét nyújtotta segítség képen, hogy felálljak.

- Semmi baj Harry, de hova ez a nagy sietség az ellenkezőirányba? - kérdezem összezavarodottan.

- Ja, megijedtem Paultól. - húzott fel a földről, és egyre közelebb álltunk egymáshoz.
- Itt van Paul?! Hogy-hogy? - kérdeztem. Természetesen már megint egyre közelebb voltak ajkaink.
- Nem tudom. De neki ütköztem... - mondta már szinte suttogva Harold.
- Úgy, ahogy nekem? - kérdeztem még halkabban, mint az előbb Harry.
- Majdnem. - mondta, alig hallhatóan. Fél centi választott el minket, amikor is, kiabált egy akkorát Paul.
- Mi a fenét műveltek itt? Már próbán kellene lennetek srácok! - mikor kijöttek a betűk a száján, egyből szétrebbentünk és úgy álltunk egymás mellett, mint két jómadár vigyázz-t állva.
- Miért? Még is hány óra?! - kérdezte Harry normális hangnemben.
- Fél hat!? Tudjátok, hogy mikor kezdődik a koncertetek? - kérdezi Paul felháborodva. Mind az 5-en balról jobbra rázzák fejüket. - Negyed hétkor. Vagyis van háromnegyed órátok a próbára, és az öltözésre. - ropogtatja kezeit ,,elirmerően" Paul.
- Mi? - néz rá Zayn Paulra.
- Jól hallottad. Na most pedig indulás!
- Jó. - mondták egyszerre unottan. Ezután valahogyan kijutottak, de hogy hogy, azt már nem tudom. Túl sok rajongó lepte el a szállodánk ajtaját, sőt, az egész szállodát.
- Na, mi mit csináljunk? - kérdezte töprengve Tina.
- Nekem van egy ötletem... - kezdek mosolyogva beszélni. - Nem annyira egyedi, de szerintem folytassuk a felelsz vagy merszet. - nézek végig mindegyik lányon.
- Oké. - egyeznek bele, aztán mind a hatan visszasorakozunk a nappaliba.
- Akkor most én jövök. Így ész szerű, hiszen engem vitt Harry a hátán. - jelentem ki magabiztosan.
- Hát felőlünk.. - mondta Jade.
- Rendben. - majd koncentráltam, megfogtam az üveget, a nyelvemet kidugtam a szám tetejére és megpörgettem a fránya kólás üveget. Courtney-ra mutatott a kupak.
- Court, felelsz vagy mersz? - kérdezem.
- Öh, izé... Nem tudom. Inkább felelek. - válaszol.
- Oké. - úgy is kíváncsi vagyok egy nagyon de nagyon fontos dologra. Lehet nem is annyira fontos. Nem tudom. - Mikor mentek Niall-el randizni? Vagy hogy lesz ez az egész? Neked tetszik nem? - halmoztam el a kérdéseimmel. Még beszéltem volna húsz évig, de félbeszakított Courtney.
- Nos, a szabály a szabály. Csak egy kérdésre válaszolok. Sajnálom. - mondta ki az igazságot.
- Akkor... Lássuk csak... - gondolkoztam melyiket kérdezzem. Az tuti, hogy tetszik neki, mert azt már mondta egyszer. Szóóóvaaal... Mást kérdezek. - Hova, vagy mikor mentek randizni Niall-el?
- Ezt elcseszted. Még nem beszéltünk róla részletesen. - nevetett.
- Cöh, ez nem ér! Akkor másikat kérdezek! - háborodtam fel.
- Elie! - kiált rám.
- Courtney! - kiabáltam rá vissza. Erre ő még gúnyosabban nézett rám. - Jól van, oké, értettem. Te jössz. - löktem a lábához az üveget. Törökülésben ültünk a fehér szőnyegen. Az ebédlőben, ismétlem.
- Köszönöm. - mondta, majd sóhajtott. Még így játszottunk egy darabig... Pontosabban addig, ameddig a fiúk haza nem értek a koncertről.......

[...]

*Christina szemszöge*

- Juj, kopogtak lányoook! - kiabálok. Majd bénán, de felálltam a helyemről. Most veszem észre, hogy elzsibbadtak a lábaim. Szuper....

- Sziasztok srácok! - köszönök a fiúknak.

- Szia Tina! - üdvözölnek egyszerre.

- Na milyen volt? - kérdezem mosolyogva.

- De mi is? - kérdezi Niall.

- A koncert! Úristen.. - löki oldalba Liam Niall-t.

- Ja, az. Jól szórakoztunk. - mosolyog Niall, majd felakasztja a kabátját a fogasra. Közben vissza sétálok a nappaliba.
- Elie meg hova lett? - kérdezem lehuppanva a kanapéra.
- Elment a szobájába valamiért. - válaszolták teljesen egyszerre és unottan mind a 4 lány.
- Ez kísérteties volt. - nézek a csillárra. Ők meg csak bólogatnak. Aztán megint előjön az a hosszúnak tűnő kínos csend, ami igazából csak rövid ideig tart... Ez esetben.
- Mit csináltatok, amíg mi keményen dolgoztunk? - huppan le mellém Zayn az ágyra. De nagyon szorosan mellém.
- Őh, néztük, ahogyan augusztusban havazik. - mondom teljesen komolyan, bár nem nagyon sikerül, mert elmosolyodok rajta. Közben nézem, ahogy Zayn a távirányítót felkapja az ülőgarnitúráról, és nyomkodja, az adásokat pedig csak meg sem nézi, hogy miről szólnak.
- Haha, röhög a vakbelem. - mondja unottan, közben bele bokszol az egyik kezével a vállamba, a másikkal meg a távirányítót fogja.
- Ugye tudod, hogy meg sem nézed azt, hogy egyáltalán mi megy a Tv-ben? - nézek rá.
- Hát persze. Mert csak unatkozok. Megyek enni. - áll fel mellőlem és siet a konyhába. A lányok meg még mindig a szőnyegen játsszák tovább a már megunott játékot. Belevéve Louis-t, Liam-et és Niall-t. Én még mindig ülök a kanapén és azt a béna főzőcsatornát bámulom a Tv-ben, aminél ott hagyta Zayn. Maga a Tv nyomkodó mestere pedig a konyhában majszolja élelmét. Na de hol van Harry? Ja, meg persze Elie a szobájában kuksol valamiért...

*Harry szemszöge*

- Lányok, hol van Elie? - kérdeztem az elfoglalt törökülésben lévő lányokat.

- Szobájában. - válaszolta Eleanor.

- Köszi. - mondtam és már siettem is hozzá. Keresem a szobáját, és nagyon sietek megtalálni. Meg van! Kopogok rajta.

- Igen? - kérdezi aranyosan.

- Én vagyok. Harry. - válaszoltam én is szintén kedvesen. Ő sóhajtott egyet.

- Gyere. - válaszolt. Én kinyitom az ajtót, és belépek a szobájába. Majd becsukom magam után a szobaajtaját.

- Szia Elie. - köszönök mosolyogva.

- Szia. - dugja ki fejét a szekrényajtó mögül. Most veszem észre, hogy milyen rendetlenség van itt. (!)

- Szóval, nem kerülgetem a forrókását, már nagyon fáradt vagyok. Szóval... - kezdek bele, de ő még mindig csak a ruhákat dobálja ki a szekrényéből, és matat benne. - Nem tehetnénk át holnapra a találkozást? - mondom ki végre.

- A randiról beszélsz? - kérdezi, de még mindig a szekrényt kutatja.

- Öh, igen, arról. - mondom nem túl lelkesen. Ekkor már kijött a szekrényéből és a szekrénye elé állt.

- Ja, izé, nem baj. Megértem. Tudod, én is fáradt vagyok már. - motyogja az orra alatt. Ezek szerint ő sem örül neki.

- Akkor rendben van. - odamentem hozzá majd megöleltem. - Figyelj, amúgy mellesleg, mi ez a ruhakupac az ágyadon? - kérdezem már elengedve.

- Nem érdekes. - mosolyog.

- Oké. Akkor, most mennék lefeküdni, szia. - köszönök el tőle, majd mennék ki az ajtón, de megszólal.

- Harry!

- Igen?

- Neked is szép estét, és pihend ki magad. - jön közelebb, majd megpuszilja az arcomat.

- Rendben. - mosolygok rá még nagyobb mosollyal, majd kilépek az ajtón. Ez a puszi jól esett így estére, azok után, hogy lemondtam a ma esti randinkat.