●♥!. Happy New Year All Readers .!♥●

SZILVESZTER ALKALMÁBÓL

NEM KÍVÁNOK EGYEBET,

CSENDES LÉPTEID

KÍSÉRJE SZERETET!

KÖLTÖZZÖN SZÍVEDBE BÉKE,

LELKEDBE NYUGALOM,

LÉGY BOLDOG A KÖVETKEZŐ 365 NAPON!

♥

Boldog Újévet!

  

●Félreértések viharában●

Új rész!:) Remélem, nem haragszotok, hogy 24-ig nem hoztam részt .. XDD Bocsi.. De azért így utoljára is Boldog Karácsonyt! Az már 100%, hogy Újévig nem hozok részt, úgyhogy, BOLDOG ÚJÉVET!:) Kicsit érzelgős, és idegfeszítő rész, de ilyen is kell!;D Meg egy kicsit csajos is..:)) Szóval jó olvasását! ☻Ui.: Nézz be ide is! :) : Look into my eyes.

:3

*Elie szemszög*

Reggel nagyon szuper dolog mutatkozott a címlapon... Semmiképpen sem szabad Chris-nek meglátnia. Úgy döntöttünk nem fog róla tudomást szerezni, hiszen már mindegyik csajszi tudja, hogy tetszik neki Zayn. Egyszer csak bejön a nappaliba Christina. Mi meg csak mosolygunk érthetetlenül, és a hátam mögött dugdosom az újságot.

- Mit rejtegettek előlem lányok? Nem vagyok vak... - szólalt meg.

- Hát, pedig az vagy, vagy pedig reggeli képzelődéseid vannak. - válaszoltam. Ő meg egyre csak közelebb sétált, majd belenézett a szemembe.

- Most komolyan, muti már! - a hátam mögé nyúlt, és ki vette az újságot. - Ez mi? Ezt kellett elrejte... - nem tudta kimondani, mert az elejére fordította, és meglátta mi díszeskedik a címlapon. 

- Hé-hé-hé, mi nem akartuk neked megmutatni, te kaptad ki a hátam mögül. - álltam fel, és mentem megölelni. Annyira szorosan ölelt szegény...

- Sajnáljuk. - állt fel Court is.

- Nem érdemel meg téged.. - jött most már Perrie is. Ahhoz képest, hogy ,,Ő Perrie", tökre aranyos vele is.

- Nyugi, minden rendbe fog jönni. - Eleanor is csatlakozott csoportölelésünkhöz. 

- Csak egy hülye barom. - Jade.

- Ti vagytok a legjobbak csajok. - Christina is beszélni kezdett végre, és erőltetett egy mosolyt az arcára. Aztán pár másodperc után megint mondott valamit. - Amúgy, az a csaj egy igazi szőke picsa! - mi erre felnevettünk és belépett a "macsó".

- Mi ilyen vicces? - dűlt neki az ajtófélfának szexisen Zayn.

- Semmi különös. Viszont ez különös. - dobtam neki az újságot. Felvette a földről, és megnézte.

- Basszus, ki ez a nő? - néz rá dermedten.

- Úgy látszik sokat ittál az éjjel. - válaszoltam.

- Ezek szerint igen. Mindegy, szerencsés nő volt az biztos. - kacsintott.

- Annyira nem, mert nincs itt a házban. - utaltam a dolgokra.

- Ez igaz. Lehet, hogy ott történt meg. - mondta szemét módjára Zayn.

- Nem hiszem, akkor az is szerepelne az újságban. - röhögök.

- Na jó, nem érdekel ez a téma. Be voltam lőve agyónra, és kész. Van reggeli? - jön beljebb a nappaliba.

- Vizsgáld a hűtőt. - szólt Christina és kiviharzott.

- Ennek meg mi baja? - kérdezte Zayn miközben ásított egyet. Mi csak vállat vontunk és mi is mentünk utána. Útközben megszólal Eleanor.

- További jó szórakozást, én megyek megpróbálom felkelteni a srácokat. Louis-t meg leöntöm egy vödör vízzel. - indult meg a szobájuk felé. - Ja, és ilyenkor egy habfürdő nem árt meg. - mondta Chrisnek.

- Rendben! Lehet, hogy tényleg jó ötlet. - válaszolt egy nagy sóhajjal.

- Akkor hát irány! - toltuk a lány fürdő felé.
- Én megengedem a kádat vízzel, és öntök bele habfürdőt. Jade, te mondjuk válassz ki a körmére egy körömlakkot, vagy akár többet is, lehet színes is. Perrie, keress körömreszelőt. Courtney feladata legyen, hogy hozzon valami arckrémet, olyan trutyi féleséget ami hat, meg két uborka szeletet. Eleanor meg hozzon gyantát. - adtam ki az utasításokat, miközben a fürdőszekrényben matattam valami habfürdőszer után. A lányok elmentek Eleanornak szólni. Persze ő csak azután jön, hogyha megszívatta Louis-t. Amikor mindenki feladata elhangzott mentek a dolgukra. Ekkor megköszörülte a torkát Christina.
- Na és én, én mit csináljak? - kérdezte.
- Keress magadnak egy fürdőruhát, valamit amivel letakarod a hajad, jah és egy köntöst meg egy szemöldökcsipesz is jól jön.
- Ennyi, főnökasszony? - kérdezte már majdnem röhögve.
- Igen. Most pedig menjen és keresse meg ami kell. - röhögve mondtam. Ekkor már ő is röhögött.. Ezután ő is elment.

[...]

- Áúcs, ez fáájt! - kiáltott fel Christina. Eleanor gyantázta a lábát. Nem csoda.

- Nyugi már, nem is fáj annyira. - mondta Eleanor.

- Nem vészes? Igen is fáj.

- A szépségért meg kell szenvedni. - mondta büszkélkedően Eleanor.

- Jó tudom de.. ááááh! Héhé, Jade lassabban a szemöldökömmel, fáj és érzékeny!

- Jól van na, bocsánat. De az a lényeg, hogy a végeredmény jól fessen. - mosolygott és rázta erre arra a fejét Jade.

- Milyen színű lesz a körmöm? - kérdezte Christina. Mivel az az arckrém féleség volt az arcán, és uborka a szemén, nem látta.
- A hüvely, és a középső ujjad neon kék. A mutató ujjad lesz sötét rózsaszín. A gyűrűsujjad pedig zöld. A kis ujjad meg sárga. - válaszolt Perrie, mivel ő csinosítgatta a körmeit.
- Juj, biztos nagyon jól fog festeni! - mondta Christina. Úgy látszik tetszeni fognak a körmei.
- Na és, akkor elfogsz jönni a ma esti koncertjükre? - kérdezte Courtney.
- Nem tudom. Lehet. - mondta.
- Na, gyere már! Jól fogjuk magunkat érezni, megismerünk pár jó pasit is! - kacsintgatott Jade.
- Jól van, úgy se bírnám ki, hogy ne menjek.. - mosolygott.
- Ez az! Erről van szó! - mondta Eleanor. Pár perc múlva megint mond valamit Christ.
- Figyeljetek, hány óra? - kérdezte Christina. Eleanor ránéz a karórájára.
- Dél körül van az idő. Miért? - Eleanor.
- Mert ma megyek anyáékhoz látogatóba és magyarázkodni. Ja, és jön Elie is. - Itt ledöbbentem...
- Mi? Te elmondtad anyáéknak? De én ezt még titokban akartam tartani.. Jah és én nem megyek.. - álltam fel a kád mellől.
- Most miért? Előbb utóbb úgy is kiderülne minden. Megtudnának egy csomó mindent az újságokból.. Netről.. S a többi.
- Jó ez igaz, de akkor is! Én nem megyek! Engem ebből kihagyhatsz. - mentem volna ki az ajtón, de valaki megfogta a vállam.
- Figyeljetek, bármi is van, nekünk elmondhatjátok, sőt, már be is avathatnátok! Semmit nem értünk... - Jade volt az, aki a vállam után kapott, és aki ezt mondta.
- Csak annyi, hogy még anyáék nem tudnak erről az egészről, hogy találkoztunk a srácokkal, és blah-blah-blah... - válaszoltam.
- Hát, akkor tényleg el kellene magyaráznotok mindent. - mondta Eleanor.
- Gondolod?
- Igen!
- Akkor benne vagyok.. De mikor megyünk? - kérdezem.. Nem is tudom miért egyeztem bele.. sóhajtottam.
- Nem tudom.. Elindulhatnánk egy felé, nem? - kérdezte Christina.
- De. Úgy jó lesz. - mondtam.
 - Akkor én kiszállnék.. Valaki segítene!? Nem látok semmit! - még mindig az arcán volt a zöld arcpakolás és ubi. Segítettünk neki kiszállni. Lassan a körmei is megszáradtak. Tettszettek neki. Lemostuk az arcáról is mindent. utána meg törölközött, és felöltözött. Még én is gyorsan megigazítottam magam.

Én kicsit nyáriasabban öltöztem. Christina mindig is fázós típusú volt. Lementünk a nappaliba.
- Figyi skacok! - mikor kimondtam, mindegyik fiú rám nézett, pontosabban mind az 5. - Elvinnétek minket? Persze ha van időtök.
- Én elviszlek titeket bárhová is mentek. Úgy is unatkozok. - mondta Louis. Rá mindig lehet számítani. Nagyon jó barátok lettünk azóta amióta ismerem. Ha az csak körülbelül egy hete van, de akkor is.
- Köszi. Na mi akkor húztunk, sziasztok! - állítottam fel a tv elől drága Louis-t.
- Szóval hová megyünk? - kérdezte miközben nyitotta a kocsiajtaját nekünk. Mindketten hátra ülünk, mert különben folyna a vita, hogy ki ül majd elől...
- Majd az autóban mindenre utasítunk. - válaszoltam.
- Rendben. - mondta Louis. Elindultunk. Útközben mindent elmeséltem, hogy miért is megyünk ahová, hogy miért is nem mondtuk el ezeket a dolgokat... stb... Közben meg mutogattam, hogy merre menjen.
- Hát megérkeztünk. Nem jössz be, Louis? - Christina.
- Inkább most nem. Majd később bemutattok együtt minket. - Louis.
- Hmm, rendben, akkor, szia Louis! Lehetőleg más félóra múlva ugyan idegyere. Remélem megjegyezted, mert nem volt valami hosszú út. - mondta Christina.
- Okés, megjegyeztem, ne aggódj! - Louis.
- De el ne felejtsd! - Chris.
- Nem fogom! Na Sziasztok csajok, sok sikert! - Louis.
- Köszi, szia! - Christina.
- Köszi, akkor 90 perc múlva, szia Lou! - köszöntem el én is, és kiszálltunk. Becsengettünk.
- Óh, szia anya! - köszönt Christina és neki esett megölelni.
- Jó napot Mrs. Morgan! - mosolyogtam és én is adtam egy ölelést.
- Sziasztok lányok! Gyertek beljebb! - bementünk, és Tina anyukája tálalt a nappaliban teát, és sütit.
- Már felhívtam a konyhában Elie anyukáját, hogy sürgősen jöjjön. Éppen most ment haza a munkából. - jelentette ki Mrs.Morgan mosolygósan.
- Rendben. - mondtuk Chris-el. Még beszélgettünk egy csomó nem fontos dologról. Aztán megérkezett anya is.
- Én kinyitom. Biztos anya lesz az. - és már szaladtam is a bejárati ajtóhoz.
- Szia anya! Hiányoztál! - ölelgettem szorosan. Ő is üdvözölt mindenkit, és elkezdtük mesélni mindent, tea mellett. Benéztünk mindenkihez, akik fontosak voltak számunkra. Ezek között a második legjobb barátunkhoz, Deena-hoz is. Ő is nagyon hiányzott nekünk. Meg persze még a mi családunkhoz is. A kis Yvette-t is, és Jasmine-t is hiányoltuk. Annyira hiányoztak a barátok, családok! Apu is hiányzott. Meg persze Mr.Morgan viccei is. Kicsit nehezen hitték el, a ,,mesénket". Jah, csak kicsit nehezen... Na mindegy. Visszamentünk Christináéknál, mert ott tett ki minket Loui. Meg is érkezett, akkor amikor mi mondtuk, hogy jöjjön. Elbúcsúztunk, és vettük az irányt haza.

[...]

*Christina szemszöge*

Nem, ez nem jó. Kerestem a ruhák között valami kényelmeset. Ez az ing nem is rossz. Farmert biztos nem veszek fel... Sokáig kutakodtam, és megtaláltam a megfelelőt. Ennél maradtam. Nem igazán érdekelt most, hogy hogyan nézek ki. Az első könyv, ami a szemem meglátott, azt vettem ki, és olvasni kezdtem. Ekkor eszembe jutott, hogy kellene egy kis csoki. Elsétáltam a nappaliig, be a konyhába és a konyhapulton találtam egy doboz kinder csokit. És egy zabáló Niall-t is láttam. Elvettem a csokit, de erre megszólal az írmanó.

- Az az én csokim! Add vissza! - fut utánam.

- Most már az enyém. Hagyj békén. - mondtam és sétáltam kifelé nyugodtan. Vissza sem fordultam, hogy mi a reakciója Niall-nek.

*- Úgy látszik nem sikerült a beszámolója otthon... - mondta Zayn.

- Nem hiszem, hogy az a baja, mert vidáman ültek be a kocsiba, és vidámak voltak egész végig az út alatt. - Louis*

Valamit még motyogtak a nappaliba a srácok, de meg se hallottam. Nem figyeltem rá.

Nem sokkal később kopognak a szobám ajtaján.

- Bejöhetek? - kérdezi.

- Szabad. - mondtam sóhajtva.

- Jól vagy? - kérdezi Niall feje az ajtó mögül.

- Az igazat mondva, nem. - válaszoltam.

- Mi a baj? - beljebb lépett, és bezárta maga mögött az ajtót. - Nekem bármit elmondhatsz. - jelentette ki, közben mosolygott. Leült az ágyam szélére.

- Ezt nem. Neked nem. - tettem le a könyvet az ágy másik oldalára, és ráborultam, nagyon szorosan öleltem.

- Jól van. Akkor nem muszáj elmondanod. - ölelt vissza.

- Jaj, ne haragudj, ha megfojtottalak! - tettem a számra a kezem.

- Nem fojtottál meg! - mondta Niall. Lehajtottam a fejem. - Hé, már megint mi az? - emelte fel az állam.

- Ahj, bocsánat! - öleltem meg ismét.

- Miért is? - kérdezte, közben újra visszaölelt.

- Mert elvettem a csokid. Bocsi, bocsi, bocsi. - öleltem még szorosabban.

- Nem baj. Azon kívül még van ezer másik itthon. - eközben lehullott egy könnycsepp a szememből. Kicsit szipogtam is, és ezt Niall is észrevette.

- Hé, te sírsz? - kérdezte, elhúzott magától, és a vállaimat fogta.

- Nem nem, dehogy. - válaszoltam, majd megtöröltem a szemem. Most már még jobban sírtam.

- Jaj, ne már! Na gyere ide. - húzott vissza az ölelésbe. Kicsit később az ágyra dűltünk, és úgy öleltem. Beletúrtam a mellkasába a fejem és úgy bőgtem. - Cssssssh... Minden rendben lesz... - szorított magához.

- De nem. Nekem sosem sikerül semmi. - szipogtam.

- Valami csak sikerült, hiszen itt vagy Londonban, és minket is megismertél. - mondta.

- Ebben igazad van. De belé szerettem és nem kellett volna és, és ronda vagyok, és sosem kellenék neki és és ... - nem tudtam befejezni, mert belevágott a mondandómba.

- Na most fejezd be! Figyelj ide, te egy gyönyörű, fiatal lány vagy, és még csak most kezdődött el az életed. Érted? - mondta Niall. Az ajtó előtt, pontosan ekkor haladt el Zayn, és ezt a mondatod meghallotta. Azonban mi erről nem tudtunk.

* A fenébe is, erről is lekéstem. De miért te, Niall? - mondta magában Zayn elkeseredve.*

- Olyan aranyos vagy Nialler. - még jobban hozzá bújtam, ez egy kicsit jól esett. 

- Kérdezhetek valamit? - kérdezte Niall.

- Persze. - válaszoltam.

- Tudod, ugye ma este lesz a koncert, és hát, szóval ugye tudod, hogy tetszik Courtney, és hát, ömm... - itt beleszóltam a mondataiba.

- Szeretnéd randira hívni a koncert végén. - mondtam.

- Igen! Szóval, de nem merem...

- Mondhatok én is valamit?

- Mondjad.

- Courtney-nak is bejössz, de ne mondd el neki, hogy elmondtam neked. - nevettem, egy kicsit jobb kedvem lett.

- Tényleg? - ujjongott Niall.

- Tényleg. - mosolyogtam óriásian.

- Akkor, most megpróbáljam randira hívni? - kérdezte.

- Próbáld, úgy is igent mond! De, szerintem ne siesd el a dolgot, és ne próbáld az első randin megcsókolni, mert az nem tetszene neki. Azt hagyd a másodikra. - kacsintottam.

- Rendben, köszi a tanácsokat! - ölelt meg. Én persze vissza öleltem, és oda súgtam a fülébe.

- Szívesen! 

- Na, a koncertig még bőven van idő, úgyhogy, most a tiéd lehetek. - mondta Niall.

- Nézzünk valami filmet! De ne érzelgőset. Legyen valami, amin sokat lehet nevetni. - néztem rá.

- Rendben. - válaszolta, és egy nagy mosoly jelent meg az arcán. Kiválasztottunk egy filmet, aztán még egyet, és az egész délutánt Niallel töltöttem.

●Megérkezés a Hotelbe●

Halcsibalcsi! Újra hoztam részt, kicsit késtem.. De ma 3 kisgyerekre kell vigyáznom. Sőt, lehet majd 5-re is.. Szuper. Anyámék és nénémék elmentek karácsonyfát nézni. Na de mindegy. Remélem karácsonyig -Louis szülinapjáig- tudok még részt hozni!:) Tehát, nem írom le, a ,,Boldog karácsonyt!" szlogent. Kívánom, hogy ebbe a részbe is éljétek bele magatokat, és ne vegyétek észre, ahogyan telnek a percek.☻ Komiban írjátok le milyen az új fejléc! Meg arra is kíváncsi vagyok, hogy neked melyik szoba tetszett a legjobban. Azt is írjátok, majd a hosszásólásban.:D Sokat küszködtem vele Nektek! *-* Több képet teszek ebbe a részbe az ünnepek miatt.:) Na Puszcsa szeretett manókáim! xx Ui.: Nézzetek be ide is: Look into my eyes.

Christina

Elie tökre cukkancs rajzot rajzolt. Nagyon jól elvoltunk a csajokkal. Jó társaság! Perrie-t amikor először megláttam, görcsöt kaptam. Azt hittem elájulok. Most akkor újra összejöttek? De nem. Barátok maradtak. Hiszen mindketten így látják jónak. Egészben megkedveltem Pezz-et. Szép is, ért a szakmájához, és még aranyos is. A srácok mind bealudtak.. Igazából Zayn nagyon cukin alszik. Ahogy figyeltem, hogyan pihen és, hogy a lányok mit beszélnek, megszólalt a bemondónő.

- Figyelem! Figyelem! Figyelem! - erre mindenki felemelte a fejét. - 5 perc múlva leszállás! Kérjük csatolják be öveiket! Kérjük csatolják be öveiket! - ismételte. - Üljenek vissza helyükre, és csatolják be öveiket! - az utolsó mondatra, már a fiúk is ébredeztek. Észhez tértek, majd csinálták, ami kötelességük. Én is, ahogy mindenki más, visszaültem a helyemre. Eleanor mellett ültem. Szóval fogtuk magunkat, elköszöntünk a többiektől arra az öt percre, és siettünk helyünkre. Láttam, hogy Court meg Niall mellett ült. Pont mellette, mi? Hahahaha, ez jó! Viszont Pezz Zayn mellett, aminek cseppet sem örültem. Sőt, kiakadtam. Egyfolytában figyeltem őket, nevetgéltek, meg ilyesmi.

- Hé, Chris, jól vagy? - lebegtette a tenyerét előttem Eleanor.

- Nem, nem vagyok jól. - toltam el a kezét magam elől.

- Mi a baj? - kérdezte Eleanor.

- Semmi. - válaszoltam egyszerűen.

- Tetszik Zayn, igaz? 

- Nem.

- Akkor miért bámulod őt, és Perrie-t?

- Semmi sincs, mert csak.

- Féltékeny vagy? De hisz barátok..
- Nincsen semmi gond, csak rosszul érzem magam a repülőn.
- Biztos? Kérjek valami gyógyszert?
- Köszi, nem kérek El. De azért kedves tőled. Már úgyis mindjárt leszállunk, és akkor majd elmúlik. Nem nagy gond.
- Nem ülsz előre? - mikor már ezt is kérdezte Eleanor, inkább csak megöleltem. Olyan jól esik, hogy ilyen gondoskodó.
- Köszönöm, de nem. Nyugodj meg. Már mindjárt leszállunk! - mondtam, miután végeztem az ölelésével.
- Jól van. Csak nem szeretném, ha rám hánynál. Oké? - röhögött. Én erre meglöktem a vállát, és én is elkezdtem röhögni.
- Hölgyeim, mi ennyire nevetséges? - szólalt meg mögülünk Louis.
- Áh, semmi! - kacsintottam Eleanor-ra.
- Akkor nem nevetnétek ennyire. Eleanor felállak és megcsikizlek, ha nem mondod!
- Felőlem! De Paul akkor leordít, mert nem ülsz a helyeden az öveddel. - még mindig röhögcsélt. És még ez így ment addig, ameddig le nem szállt a gép. Végül is, velük még a repülőn sem lehet unatkozni! Erre a pár percre elfelejtettem, hogy Pezz és Zayn együtt ül. A végső pillanatokra... Mikor leszálltunk, Danielle-t pillantottuk meg. Fura, hogy pont összeütközünk vele, nem? Liam beszélgetett vele, mert láttam, hogy odasétál hozzá. Én és Elie is köszöntünk neki. Eleanor is beszélgetett még vele egy csomót. Elvileg, legjobb barátnők. Elvoltunk a rajongókkal a reptéren, egy darabig...

 [...]

- Kiszállás! - ordította Zayn.

- Úristen, mi is látjuk, hogy megállt az autó! - nevettem.

- Én meg csak kikiabáltam. Nagy baj? - flegmáskodott.

- Nem kell megsértődni! Jól néz ki a séród! - szóltam neki vissza. Ja, hogy miért mondom, hogy jól áll a haja? Niall ráöntötte a pattogatott kukoricát, amikor lefordult a kocsi.

- Van idő még a koncertig, hogy tökéletes legyen! - kacsintott, kinyitotta a kocsi ajtaját, -és mivel ő ült a szélén- kiszállt. Én csak pufogtam. Mindenki kiszállt a szálloda előtt. A taxi elhajtott. Harry ment, és bejelentette, hogy megérkeztünk és, hogy adják ide a kulcsot. De, csak egy kulccsal érkezett vissza Hazza. WTF?

- Ömm, Harold, nálad miért is csak egy szobakulcs van? - néztem rá furán.

- Miért, mennyinek kellene lennie? 

- Nem tudom.. De azért, nem egynek..
- Lesz mindenkinek külön szobája, nyugi! Luxuslakosztályt béreltük. Csak az a baj, hogy 2 szobával kevesebb van... De ne aggódjatok, Paul nem lesz velünk. Ő egy teljesen másik szállodában kötött ki. - villogtatta a perverz mosolyát.
- Akkor majd Louis és Eleanor egy szobában lesznek. - kezdtem én is perverzkedni. Eleanor-ral összenéztünk, közben Lou furán nézett.

[...]

Oh My Gosh! Csodásak a szobáink! Na jó, erre csak én és kedves Elie barátnőmnek lett ilyen a reakciója: *o*. Szóval ja, még csak mi nem szoktuk meg a helyzetet.

Elie szobája:

Courtney szobája:

Perrie szobája:

Jade szobája:

Az én szobám:

Személy szerint, nekem a saját szobám fogott meg a legjobban!

Zayn szobája:

Hazza szobája:

Liam szobája:

Niall szobája:

És végül, Eleanor and Louis's bedroom:

Eleanor még nyávogott, hogy neki a mi szobánk sokkal jobban tetszett. Az övék túl öregeknek való, blah-blah-blah... De végül lenyugodott, mert az én szobám amúgy is túl nagy, ezért ő is tartózkodhat benne nappal. Mivel felajánlottam neki. Nem is gondoltam volna, hogy Manchesterben ilyen hotel is van. Még Londonban se, egyszerűen olyan mesebeli! Amikor megérkeztünk lehetett 17 valamennyi, azaz délután öt. A srácok elmentek próbálni, és készülődni a ma esti koncertre, de nem adnak elő ezer dalt. Ők így ecsetelték a helyzetet. Azt nem tudom, hogy náluk mennyit jelent a kevés, de nálam extra keveset! A lányokkal még pakolásztunk, rendet raktunk arra a pár napra. Benéztünk más helyiségekbe is ám!

Konyha:

Lányfürdőszoba:

Bekukkantottunk a fiúkéba is!:

Ebédlő:

Az ebédlőben kicsit kevesebb a szék... Mi 11-en vagyunk.. Ezért egy-két ember majd a nappaliban eszik:

A kelleténél több csajt hoztak magukkal. Egyébként valahogyan másképp képzeltem el a skacok szobáit. Jól szórakoztunk hatan. Mivel hatan vagyunk lányok: Elie, Jade, Perrie, Eleanor, Courtney és én. A szórakozás közben eszembe jutott a családom. Egy részből tök jó, mert már 3 hete nem láttam őket, és végre benézhetek hozzájuk. Más részből szörnyű, mert úgy sem menekülök ki a magyarázkodásból, hogy miért is vagyok tulajdonképpen itt. Az is kiderül ebből, hogy találkoztunk Velük. Meg az is, hogy nem is ment el azokon a napokon a netünk, és az áramunk, hanem Velük voltunk. *Like jel mutatás* Szuper! De ma már erre nincs erőm, mert már ugyanis este 8, vagyis azt jelenti, hogy 20:06. Úgy döntöttem, felhívom anyát.

- Várjatok lányok, telefonálnom kell. - szóltam feléjük, és felálltam a nappaliban lévő fehér hosszú kanapéról.

- Rendben, menj csak! De siess! - mondta Elie. A szobám felé tartottam, mert ott hagytam az ágyon a mobilom. Berontottam a szobámba, kikerestem a számot és tárcsázni kezdtem.

- Szia Christina, mit szeretnél közölni ilyen későn? - szólt a telefonba anyám.

- Neked is szia anya, csak szeretnék veled valami fontosat közölni. - köszöntem én is, majd egyből rátértem a dologra.

- Mondhatod.

- Itt vagyunk egymástól körülbelül 100-150 km-re. Igen, ez azt jelenti, hogy Manchesterben vagyunk. Elie-nek nem volt kedve telefonálnia, mert fáradt - füllentettem egy kicsit. - de jó lenne ha elújságolnád az ő anyukájának is, még ma este. - itt hallottam anyám a nagy ,,csoda sóhaját". - Tudom, hogy megöl a kíváncsiság, hogy hogy történhetett ez, de irtó hosszú, ezért majd holnap hazanézek, már, hogyha otthon lesztek. Nagyon fáradt vagyok én is.

- Úristen kicsim! Rendben. Itthon leszünk, bármikor jöhetsz! - válaszolt. Kicsit azért meglepődött a meglepő gyors hírem után.

- Oké, akkor majd megyek. Most szia anyu!

- Szia drágám, szeretlek! - elköszönt ő is, és letettem. Visszamentem még a lányokhoz beszélgetni értelmetlen dolgokról, mint ahogyan azt szokták. Már este 10 volt, ezért elmentem zuhanyozni, majd követték a példámat a többiek is. Átöltöztem, még átfésültem a hajamat, befeküdtem az ágyba. Igazából fújtam még egy kis vanília légfrissítőt a szobába és lassan lépkedtem az ágyamhoz, fel azon a kevés lépcsőfokon. Megfordultam háttal az ágynak, és rádűltem. Kihúztam magam alól a takarót, betakartam vele magam. Vettem egy nagy mély levegőt és lehunytam a szemem. Frissnek éreztem magam, mert letudtam anyával a dolgokat. A mai dolgaimat. A holnapi nehéz lesz... De Elie is jön, és egyszerre mesélünk el mindent a két anyának. Nem vártam a fiúkat, hiszen úgy is későn fognak a hotelbe érni. Nem is gondolkoztam ezen, mert már mélyálomba merültem.

Reggel

A szemeim kinyitódtak. Egyből felültem és nyújtózkodtam. Felvettem a mamuszom, elhúztam a függönyt, kinyitottam az ablakot. Láttam, ahogy a rengeteg jármű elhajt a szálloda előtt, némelyik megáll. Elkapott a tekintetem egy szarkát és egy pár sirályt is a levegőben szárnyalni. ( Nem messze van innen a tengerpart. ) Elszaladtam a három tükrömhöz, és belenéztem a legközelebbibe. Láttam egy kipihent lányt, akinek borzos a haja reggel... Előkaptam az első fiókból a fésűmet, és megfésülködtem. Kihúztam a második fiókot, és kivettem a reggeli köntösömet. Még elszaladtam pisilni, ezért letettem a pörgős székre a köntöst. Mikor visszatértem magamra kötöttem, és az ebédlő felé tartottam az irányt. Amikor beértem, a szemeim azt sugallták, hogy mind az 5 lány felébredt, csak én nem. A srácoktól mit vártatok? Biztosan hajnalban értek haza, úgyhogy még mindegyik aludt. A lányok kimeredt szemekkel néztek rám, és valamit a háta mögött rejtegetett Elie.

- Mit rejtegettek előlem lányok? Nem vagyok vak...

●Haza látogatunk!●

Akkor ismét új rész. Lehet, hogy későn hoztam... SAJNÁLOM! A komitokban arról is írjatok, hogy milyen az új háttér, és az új fejléckép. Akkor jó olvasást, és puszi! K. xx Ui.: Írhatnátok többen is komit, köszönöm !:) Nézz be ide is.:) ♥ : Look into my eyes

Elie

Amikor visszajött a nappaliba Christ, csörgött a telefonom. 

-Pillanat, megnézem ki az. - oda nyúltam az asztalhoz, ami a kanapé mellett volt közvetlenül. - Harry az. Mindjárt jövök. - gyorsan felpattantam, és a konyha felé gyors lépteket vettem. Otthagyva Christ-et, addig elvan, nem? Nézi ő a filmet továbbra is. Hallottam valamit, hogy utánam kiabál, de nem értettem. Túlságosan siettem. Felvettem a telefont.

- Szia Harold!

- Szia El!

- Szóval, mi a helyzet? Miért hívtál? - kérdezem meg, közben leültem egy székre.

- Nézted már ma a Twitter profilom? - kérdezte. Mégis milyen hülyeségért hívott? Nekem, mindegy.. Legalább hallgathatom a csodálatos hangját.

- Azt hiszem igen. De nincs rajta semmi különös. Én úgy láttam.

- Mikor nézted?

- Úgy, dél felé.

- Akkor gyorsan nézd meg most!

- Hát, ömm, oké. Letegyelek, vagy megvárod, amíg megnézem? 

- Várok.

- De, ez mire jó?
- Csak nézd meg!
- Jól van na. - közben felálltam a székről, és sétáltam fel a szobámba. Át a nappalin (valahogy nem vett észre Christ, valószínűleg nagyon figyelt a filmre), fel a lépcsőn, és a szobámba. Tartottam a kezemben addig a telefont. Kerestem a laptopom. Észre is vettem, az ágyon volt. Bekapcsoltam, és beléptem Twitterre. Megnéztem Hazza profilját. Olyasmit írt, hogy híreik vannak. Ebben megjelölt engem, és Christet is. - Milyen hírekről van szó?
- Mindenképpen jó hírek! Pontosabban két hiper-szuper hír a számotokra! Nekünk nem nagy szám.. De nektek biztosan az! - válaszolt. Miről beszél? Ajj, olyan kíváncsi vagyok!
- Lökjed már mit beszééélsz! - kiabáltam bele erősen a mobilkészülékbe.
- Hát, lesz ugye 4 koncertünk is.. Aminek már ma el kellene kezdődnie. Mondtuk ezeket már tegnap, vagy nem?
- De, mondtátok. Nagyon is emlékszem rá. De ez nekünk miért olyan, idézem ,,hiper-szuper" ?
- Azért, mert még csak ma reggel hívott Paul, hogy ezek a koncertek Manchesterben lesznek.
- MIT MONDASZ?
- Most betűzzem le? - nem válaszoltam, csak sóhajtottam egy nagyot. - Hát jól van. Man-ches-ter-ben.
- De most komolyan? - ujjongtam, már majdnem kiugrottam a bőrömből.
- Igen, jól hallottad! - mondta egyszerűen Hazza. Ezt hogy lehet olyan egyszerűen mondani?!
- Juuuuuuuuuuuuuuuuuuuuujj de jóóó! - kiabáltam
- Tudom. - nem láttam, de biztosan az a csábító mosolyát húzta elő.
- Na szia Hazza.
- Már mész? De nem is mondtam, hogy mikor indulunk!
- Ja, tényleg. Hupsz, bocsi!
- A gép, azt hiszem délután négykor indul. Át megyünk értetek háromkor. Jó lesz így?
- D D De, csak egy óránk marad pakolni! Nem igazság!
- Igen tudom. De jöttök, vagy nem? Végül is, amúgy sem kell fizetni, mert magánrepülőn megyünk.
- Úgyis megyünk! Elég lesz az az egy óra..
- Na ugye!
- Na, akkor megyek elújságolom a ,,hiper-szuper" híredet. - nevettem egy nagyot.
- Bocs, csak már elszoktam Lou-tól a hülye szavakat.
- Semmi baj. Nekem tetszik. - kuncogtam
- Haha..! Na szia Elie, megyünk értetek háromra! Ne feledd, egy órátok van!
- Nem felejtem el, megígérem! Na szia HumorHarold.
- Jó az új becenevem!
- Ugye, nekem is tetszik! - megint csak kuncogtam.
- Na tényleg szia. Nektek még a fél nap se lenne elég, hogy kiválasszátok melyik ruhákat visztek el négy napra.. Úgyhogy jobb ha sietsz azzal az egy órával!
- Ch. Ez nem igaz. - sértődtem meg.
- Nem szóltam semmit!
- Remélem is!
- Na, akkor megyek HumorHarold. Viszont hallásra egy óra múlva!
- Mármint, látásra.
- Mindkettő. Ha nem beszélnél mi értelme lenne?
- Ha nem létezne a tökéletes testem és arcom, meg hajam és - itt beleszóltam.
- Blah-blah-blah.
- Szóval, akkor meg az lenne katasztrófa.
- Aha.. Na szia HumorHaroldka
- Most már Haroldka?
- Úgy tűnik.
- Na szia VörösHercegnő!
- Nekem is tetszik az új nevem. Na szia HumorHarold! - most már tényleg kinyomtam, elbírtunk volna beszélgetni húsz évig is. Gyorsan kifutottam a szobámból, le a lépcsőn és kiabáltam miközben beértem a nappaliba. - MEGYÜNK MANCHESTERBE!
- Mi a fenét hablatyolsz? - kérdezte Christina. Megfordult a kanapén és hátra nézett, mert a kanapé mögött volt a lépcső. Nem pont közvetlenül.
- A fiúk azt a négy koncertet - beszéltem, két kezem a két combomra tettem, és előre hajoltam. Csak úgy kapkodtam a levegőt. Végig futottam a fél házon..
- Na, igen?
- Manchesterben tartják! - itt lefagyott, tátott szájjal és meredt szemekkel nézett rám. - És azt mondta Harry, mivel magánrepülővel mennek, mi is mehetnénk! Nem kell semmiért semmiért fizetni!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - kiabált mint egy őrült. Végül is, először nekem is ez volt rá a reakcióm.
- Nyugi, először belőlem is kitört a sikítozás. Na, most pedig indulás pakolni, mert 45 perc múlva irány a reptér! Jönnek értünk a fiúk háromkor.
- Ennyi időnk van csak? Akkor futááás! - kikiabálta, felpattant az ágyról, megfogta a csuklóm és felfelé futottunk. Először nekem válogattuk ki a ruhákat.
- Szerinted, ez elviselhető? - kérdeztem, és megfogtam vállfával egy zöld toppot.
- A-a. - válaszolt Christ.
- Na és ez? - ezúttal egy kék szűk naci hasig érő volt a kezemben.
- Ez nem rossz! Tedd be. - válaszolt Christina, és kihúzta a nagyobbik szekrényemből az egyik bőröndöt. Pakolgattunk az utolsó pillanatig. Persze már a Chris-ét is lerendeztük. Mindent bepakoltunk. Csengettek lent. Leszaladtam megnézni ki az. Bár, gondoltam kik lesznek.
- Ó, sziasztok fiúk! - mondtam azután, amikor kinyitottam az ajtót. Próbáltam őket egyszerre megölelni.
- Szia Elie! - köszöntek a srácok, kivéve Harold nem.
- Szia VörösHercegnő! - na igen, Hazza a többiek után köszönt így..
- Szia HumorHarold! - kuncogtam, közben már elengedtük egymást. Azután már úgy nevettem, hogy a szám elé tettem a kezem.
- Nahát, ti becézgetitek egymást? - emelgette a szemöldökeit Louis.
- Amint látod. - mondta Harry, és bele ütött a vállába Lou-nak. Mindenki csak nevetett ezen. Egyedül Harold nem.
- Na, HumorHaroldnak nem tetszik a humorkodás? - kérdezte Zayn.
- Fogd be izé ömm, Bradfordi Bad Boi! - visszavágott Harry, és lökdöste Zayn-t.
- Kik jöttek? - kiabált le a lépcsőről Christina.
- Csak a One Direction nevű idióta banda. - kiabáltam vissza, ezúttal már a lépcső előtt álló Chris-nek.
- Hali skacok! - ő is úgy tett, mint én. Lerohanta őket az óriása ölelésével.
- Szia Christ! - köszöntek a fiúk.
- Akkor indulhatunk? - kérdezte a türelmetlenkedő Liam.
- De én éhes vagyok! - szólalt fel Niall.
- Pisilnem kell! - kiáltozott Louis is. - Várjunk csak, én otthon hagytam KEVINt! Sajnálom fiúk, de még érte vissza kell mennünk! - ezért még jobban sikítozott. Úgy csinált, mintha megölték volna az anyját. PEdig csak egy mű madár...
- Erről jut eszembe.. Betettük mi egyáltalán BooBear-t és MooxBear-t? - kérdezi Christ.
- Aj-aj. Hát nem. - erre össze néztünk ketten, és felszaladtunk az emeletre. Christ az ő szobájába, és én is az enyémbe. Megkerestük a két macinkat, és lerohantunk velük.
- Most már mehetünk! - mondtuk egyszerre Christina-val.
- Öühm. Okéé. - válaszolták.
- Most mi van? Tuti, hogy van Zayn-él egy csomó tükör. Louis-nál rengeteg répa, Kevin is itt lenne, csak hát őt most elfelejtette. Liam tele pakolta a bőröndjét villákkal. Harry-nél is biztos vagyok, hogy egy kilónyi Play-Boy újság van nála, lehet, hogy még plüss macskák is. Niall-nál meg Justin-Bieber-es cuccok. - mondta Christina, karba tett kezekkel.
- Nálam igaz. - felelte Zayn.
- A répa egészséges.. - Louis.
- Kell valami, amit olvashatok, és átölelhetek.. - Harry.
- A kanalak gonoszak. Fordítva látod benne magad.. - Liam.
- Jól énekeeel.. - Niall.
- Akkor kvittek vagyunk. Indulás! - Christina.
- Jó, menjünk. - mondták egy grimasszal.
- Akkor, előbb elugrunk Kevin-ért nem? - kérdezte Lou.

- Perszee.. - mondtam én. Amikor kiértünk az ajtó elé, még ránéztem Chris-re, eléggé örült, hogy hazanézünk... Még elugrottunk Kevinért, utána pedig indultunk a reptérre. A rajongók nem tudták, hogy hol lesznek ezek a koncertek, hiszen a fiúk is, csak reggel értesültek róla. Amikor majd odaérünk a szállodához, valamelyikük kiírja Twitterre, hamar elkelnek majd a jegyek. Mi is elmegyünk, úgy döntöttünk. Eleanor, Perrie, és Courtney is jöttek. Meg Jade is. Liam nagyon szerette azt a lányt. Legjobb barátok voltak. Mindenki azt hiszi, hogy nincs fiú-lány barátság, de itt egy élő példa. Ők a reptéren vártak minket. Felszálltunk a repülőgépre, elég tágas volt, ahhoz képest, hogy magánrepülő. A gépen rajzolgattam. Ez lett belőle. A lányok szerint elég cuki lett. A fiúk mind végig aludták az utat a repülőn. Mi csajok, csak beszélgettünk. Egyikünk sem aludt el. Ezt is úgy rajzoltam, hogy közben beszéltem. ,,Gyerünk Harry! Csak egyet? ... Vagy húszat? Nem." Szerintem is jóra sikerült. Ha lehet dicsérnem a saját rajzom... Fél órán át utaztunk a repülőn. Nincs messze Manchester Londontól.

●Egy hihetetlen éjszaka után, egy hihetetlen hír!●

Sziasztok, meghoztam az új részt!:) még mindig kevés komi van... Sajnos, írták 3-an is, hogy nem nagyon tudnak gépnél lenni. Igaz, nem hoztam valami hamar. Azért remélem, hogy te végig fogod olvasni!:) Nem is beszélnék itt tovább, vagyis írnék, kellemes olvasást! Puszi, Kriszti. Ui: Nézz be ide is, a másik blogom:) : Look into my eyes. Puszi:)

Christina

Amikor megettük a csodás alkotmányunkat, ami leginkább egy répa torta volt, és egy epres csokis, haza mentünk. De, előtte Louis lefényképezte a répa tortát, és feltöltötte Twitterre. Na, de tőle mit vár az ember? Agyilag 5 éves. Most már tényleg haza kellett mennünk. Anyáékkal nem beszéltünk körülbelül már vagy 3 napja.

A fiúk vittek haza. Alig hazaértünk, felhívtuk anyáékat, hogy jelentkezzenek fel Skype-ra. Sokat beszélgettünk. Nem mondtuk el nekik, hogy találkoztunk a One Direction-al. Úgy sem hitték volna el, nem igaz? Azt hazudtuk, hogy elment az internet. Most térjünk vissza a jelenbe. Itt állok lent a konyhában, és forró csokit főzök, este 10 óra van. Nem pont 10, de majdnem.

- Your hands fits in like just for me, your bear is in mine it was men to be. - énekelgettem halkan Zayn szólójait. Minden egyes szólójait! Az összeset dúdolgattam. A végén már táncoltam is.

- Khhhm... - köszörülte meg a torkát valaki a hátam mögött. Mivel csak ketten vagyunk a házban, ezért Elie lehetett. Én megfordultam és ránéztem, kicsit vörös lehettem... - Ez meg mi volt?

- Ömm, izé, csak, várom a forró csokit.. Közben énekelgettem.. Meg forogtam.. - beszéltem kimeresztett szemmel a padlóra nézve.

- Arról a kakaóról beszélsz, ami füstölög a mikróban? - Elie kérdezte.

- Basszus! Elfelejtettem! - szaladtam oda a mikróhoz.

- Te aztán jól beleestél Zayn-be! - nevetett, karba fonta a kezeit, majd felém sétált lassan Elie.

- Hahaha! Ezt meg honnan veszed? - vágtam egy olyan pofát, hogy 'ezt meg hogy találtad ki, hülyeség'.

- Nem is tudom, kinek a szólóijait énekelted az előbb.. Közben táncikáltál.. Elfelejtetted a kakaót kivenni a mikróból.. Közben tuti rá gondoltál.. Meg mondtad is nem olyan rég, hogy tetszik. - mondta Elie.

- Igen, de csak kicsit tetszik. Ennyi. Sőt, lehet, hogy még annyi se.

- El is hiszem. Na persze! Nem most jöttem le a falvédőről. 

- Mindegy. Akkor csinálunk együtt forrócsokit? Mert, ezek tönkre mentek. - néztem rá a szétégett poharakra.

- Rendben, csináljunk! - majd nyúlt oda a szekrényajtóhoz, és kivette a hozzávalókat. Közben én is vettem ki két poharat. Megcsináltuk, és felmentünk a szobánkba. Külön szobánk van, de úgy döntöttünk, ma együtt alszunk. Csapunk egy igazi csajos pizsipartit! Két személy elég, nem? Na jó, legyen akkor legjobb barátnők este.

- Akkor, mit fogunk csinálni este? - nézett rám kíváncsian Elie, mindig én mondok ilyen esetekben ötleteket.

- Először nézzünk meg egy filmet, mit szólsz hozzá? 

- De attól álmosak leszünk! - nem tetszett az ötlet Elnek.

- Az a lényeg! Úgy mindent kibökünk egymásból... És én most egy bizonyos kérdésre nagyon kíváncsi vagyok.. - kacsintottam.

- Jó, ez igaz.. Én is kíváncsi vagyok valamire! - vakarta meg a tarkóját. - Keressünk egy jó régit Youtube-on. - majd bekapcsolta a laptopját. Az 50 első randi, a címe miatt tetszett. Érthetetlen volt, de aztán már értettük miről volt szó benne. Jó kis film volt. Hoztam fel popcornt, közben ő megágyazott. Ez esetben figyeltem az élelemre.. Megnéztük a filmet, aztán megint nem tudtuk mit csináljunk. Hajnal 1 volt nagyjából.

- Akkor, mit csináljunk? - kérdezte El.

- Szokásos? 2.-nak mindig ezt csináljuk. Na? Ne legyen rendhagyó ez az este sem. - válaszoltam. Felálltunk az ágyból és kikotortuk minden zugát a két hálószobánknak. Ha találtunk sminket, akkor gyorsan kivettük a helyéről. A ruháink közül is kivettünk két sálat.

- Felkötöm magamnak a sálat a szememre, hogy lásd nem csalok! Utána meg neked is. Jó lesz úgy? - kérdeztem tőle.

- Persze! - amikor hallottam a pozitív válaszát, elkezdtem a szememet befedni a sállal. Utána rákötöttem az ő szempárjaira is.

- Ki kezdi? - kérdeztem.

- Te ötleted. Te kezded! - mondta El. 

- Na először mivel sminkeljek? - nevettem.

- Alapozó! - majd próbáltam felismerni a kezemmel, hogy azaz, amit keresek. Szerintem sikerült. Elkezdtem a pofáján végig kenni, de a szeme kimaradt, mert rajta volt a sál. Képzelhetitek milyen lehetett! - Ne már! Csikis a nyakam! - röhögött El.

- Dehát, arra is szokás tenni, hogy ne üssön el a képedtől, nem? - nevettem most már én is.

- Tudom. De akkor is csikis maradok! - kuncogott újra. Végre minden kész lett. Amikor a szemhéjfestéket, és a szempilla spirált kentük fel, levette az a sálját, akinek éppen csinálták.

- Készen van! Sálakat le! - kiabáltam ki. Csak nem haragudnak meg a szomszédok.. Gyorsan felkapcsoltuk a villanyt is. Pontosabban én, mentem oda, és kapcsoltam fel. Egymás pofájába néztünk, nem bírtuk ki, röhögni kellett. - Úristen, te meg hogy a fenébe nézel ki? Háháháhááá! - röhögtem, azt hittem, ott össze esek..

- Még te beszélsz? Most olyan vagy mint Lady Gaga.. Uram atyám! Jézusom! - hátra dőlt az ágyon és úgy fetrengve nevetett. Röhögőgörcsöt kaptunk. Nagyon sokáig röhögtünk... Elszaladtunk a fürdőbe, belenéztünk a nagy tükörbe, megláttuk magunkat is, ott is töltöttünk egy csomó időt.. Majd végül vissza mentünk El szobájába. Úgy döntöttünk elég álmosak vagyunk a 3. szinthez. Gyorsan rápillantottunk az órára. Fél hármat mutatott.

- Ki kérdez először? - kérdeztem.

- Légyszi most én kezdjek! - ujjongott El.

- Okéé. Na kérdezz!

- Tetszik neked Zayn?

- Mit ne mondjak... Igen.

- Tudtam! - mosolygott a szemembe El.

- Akkor én jövök! Van valami olyan sejtésem.. Ahogyan nézel rá, mikor ő is ott van egyfolytában mosolyogsz, nagyon kedves vagy vele, állandóan bámulod.. Szóval, kedveled Harry-t, igaz? - én is mosolyogtam.

- Egy kicsit.. - halvány mosoly húzódott a szájára, és a takaróra nézett. Mert ugye, ott ülünk az ágyon török ülésben pizsiben.

- Kicsit? - fogtam meg a vállát.

- Nos..

- Nos?

- Na..

- Na?

- Nagyon... - valahogy, de nehezen kimondta azt az igazságot, amit én réges-régen tudtam. Tök cuki volt ahogy mondta "nagyooon"

- Jajj tudtam! - fel álltam és ugráltam az ágyon.

- Akkor, megint én jövök! - mondta El.

- Kérdezz! - néztem komoly fejjel, kiegyenesedett háttal.

- Nem csak tetszik Zayn.. Hanem szereted, vagy rosszul látom? -  fogta meg a karom.

- Azt hiszem.. Jól tudod..

- Szerintem is! Éreztem! - nevetett. Innentől, már semmi nem volt olyan érdekes, hiába is mesélném... Elaludtunk egy jó pár adag hülye kérdés után, aminek nem volt értelme.

[...]

Reggel arra ébredtem, hogy dudáltak. Szuper... Gondolom a szoszédba jöhettek. Láttam. hogy El, már nincs az ágyba. Lustálkodtam még vagy 5 percet miután felkeltem. Aztán nagy nehezen felálltam, és elfutottam az Elie laptopjáért. Mert nem nagyon volt kedvem átsétálni az én szobámig. Felnéztem Twitterre és Facebookra. Jöttek uncsi dolgok, semmi különös. Majd azt is észre veszem, amit feltett tegnap Louis a tortáról. Megjelölt benne mindenkit. Elkezdtem nevetni. Majd Favorite-eltem, és Reetweet-eltem. Olyat is láttam, amit Harry írt ki és megjelölt benne engem és Elie-t. Azt írta: Óriási híreim vannak lányok! xx. Hát őh, ok. Milyen hírek? Na mindegy, reggelre ehhez én még lökött vagyok. Gyorsan lezuhanyoztam, fogat és arcot mostam, a hajamat még tegnap kimostam, mert tiszta torta volt. Feltettem egy kis enyhe sminket. Alapozó, bőrszínű szemhéjfesték, pici pirosító, egy kis szájfény. Megfésültem a hajamat, és leengedve hagytam. Egy kicsit belegöndörítettem. Jó, nem kicsit. Ezután, lementem és reménykedtem benne, hogy csinált valami reggelit nekem El.

- Jó reggelt álomszuszék! Délután 2 óra. - köszönt Elie.

- Szia! Tényleg? - ránéztem az órára, és tényleg annyi volt. - Te mikor keltél? - kérdeztem az épp TV-ző Eltől.

- Asszem negyed 12-kor. - hangzott a válasz.

- Csináltál kaját? - kérdeztem.

- Igen, de pirítós volt, és kiszáradt, ezért kidobtam a kukába.. Ez annak köszönhető, hogy ilyen sokáig alszol. Amikor próbálok kedves lenni, egyszerűen nem sikerül.

- Értem.. Akkor megyek csinálok palacsintát. Te kérsz?

- Köszi, nem. Ebédeltem. - nevetett. Király, ő már ebédelt is, én meg csak most fogok reggelizni... Megcsináltam hosszas fél óra után, vagy lehet, hogy több volt, a palacsintát. Leültem mellé, és néztük a TV-t. ICarly ment. Pont az a rész, amiben a srácok is benne vannak. Az a rész a legjobb! Szóval, csörgött a mobilja Elie-nek.

- Pillanat, megnézem ki az. - oda nyúlt a kis asztalhoz, ami a kanapé mellett volt közvetlenül. - Harry az. Mindjárt jövök.

- Hahaha! - nevettem. - Rendben. - Vissza jön 5 perc múlva táncikálva.

- MEGYÜNK MANCHESTERBE!