●Megérkezés a Hotelbe●

Halcsibalcsi! Újra hoztam részt, kicsit késtem.. De ma 3 kisgyerekre kell vigyáznom. Sőt, lehet majd 5-re is.. Szuper. Anyámék és nénémék elmentek karácsonyfát nézni. Na de mindegy. Remélem karácsonyig -Louis szülinapjáig- tudok még részt hozni!:) Tehát, nem írom le, a ,,Boldog karácsonyt!" szlogent. Kívánom, hogy ebbe a részbe is éljétek bele magatokat, és ne vegyétek észre, ahogyan telnek a percek.☻ Komiban írjátok le milyen az új fejléc! Meg arra is kíváncsi vagyok, hogy neked melyik szoba tetszett a legjobban. Azt is írjátok, majd a hosszásólásban.:D Sokat küszködtem vele Nektek! *-* Több képet teszek ebbe a részbe az ünnepek miatt.:) Na Puszcsa szeretett manókáim! xx Ui.: Nézzetek be ide is: Look into my eyes.

Christina

Elie tökre cukkancs rajzot rajzolt. Nagyon jól elvoltunk a csajokkal. Jó társaság! Perrie-t amikor először megláttam, görcsöt kaptam. Azt hittem elájulok. Most akkor újra összejöttek? De nem. Barátok maradtak. Hiszen mindketten így látják jónak. Egészben megkedveltem Pezz-et. Szép is, ért a szakmájához, és még aranyos is. A srácok mind bealudtak.. Igazából Zayn nagyon cukin alszik. Ahogy figyeltem, hogyan pihen és, hogy a lányok mit beszélnek, megszólalt a bemondónő.

- Figyelem! Figyelem! Figyelem! - erre mindenki felemelte a fejét. - 5 perc múlva leszállás! Kérjük csatolják be öveiket! Kérjük csatolják be öveiket! - ismételte. - Üljenek vissza helyükre, és csatolják be öveiket! - az utolsó mondatra, már a fiúk is ébredeztek. Észhez tértek, majd csinálták, ami kötelességük. Én is, ahogy mindenki más, visszaültem a helyemre. Eleanor mellett ültem. Szóval fogtuk magunkat, elköszöntünk a többiektől arra az öt percre, és siettünk helyünkre. Láttam, hogy Court meg Niall mellett ült. Pont mellette, mi? Hahahaha, ez jó! Viszont Pezz Zayn mellett, aminek cseppet sem örültem. Sőt, kiakadtam. Egyfolytában figyeltem őket, nevetgéltek, meg ilyesmi.

- Hé, Chris, jól vagy? - lebegtette a tenyerét előttem Eleanor.

- Nem, nem vagyok jól. - toltam el a kezét magam elől.

- Mi a baj? - kérdezte Eleanor.

- Semmi. - válaszoltam egyszerűen.

- Tetszik Zayn, igaz? 

- Nem.

- Akkor miért bámulod őt, és Perrie-t?

- Semmi sincs, mert csak.

- Féltékeny vagy? De hisz barátok..
- Nincsen semmi gond, csak rosszul érzem magam a repülőn.
- Biztos? Kérjek valami gyógyszert?
- Köszi, nem kérek El. De azért kedves tőled. Már úgyis mindjárt leszállunk, és akkor majd elmúlik. Nem nagy gond.
- Nem ülsz előre? - mikor már ezt is kérdezte Eleanor, inkább csak megöleltem. Olyan jól esik, hogy ilyen gondoskodó.
- Köszönöm, de nem. Nyugodj meg. Már mindjárt leszállunk! - mondtam, miután végeztem az ölelésével.
- Jól van. Csak nem szeretném, ha rám hánynál. Oké? - röhögött. Én erre meglöktem a vállát, és én is elkezdtem röhögni.
- Hölgyeim, mi ennyire nevetséges? - szólalt meg mögülünk Louis.
- Áh, semmi! - kacsintottam Eleanor-ra.
- Akkor nem nevetnétek ennyire. Eleanor felállak és megcsikizlek, ha nem mondod!
- Felőlem! De Paul akkor leordít, mert nem ülsz a helyeden az öveddel. - még mindig röhögcsélt. És még ez így ment addig, ameddig le nem szállt a gép. Végül is, velük még a repülőn sem lehet unatkozni! Erre a pár percre elfelejtettem, hogy Pezz és Zayn együtt ül. A végső pillanatokra... Mikor leszálltunk, Danielle-t pillantottuk meg. Fura, hogy pont összeütközünk vele, nem? Liam beszélgetett vele, mert láttam, hogy odasétál hozzá. Én és Elie is köszöntünk neki. Eleanor is beszélgetett még vele egy csomót. Elvileg, legjobb barátnők. Elvoltunk a rajongókkal a reptéren, egy darabig...

 [...]

- Kiszállás! - ordította Zayn.

- Úristen, mi is látjuk, hogy megállt az autó! - nevettem.

- Én meg csak kikiabáltam. Nagy baj? - flegmáskodott.

- Nem kell megsértődni! Jól néz ki a séród! - szóltam neki vissza. Ja, hogy miért mondom, hogy jól áll a haja? Niall ráöntötte a pattogatott kukoricát, amikor lefordult a kocsi.

- Van idő még a koncertig, hogy tökéletes legyen! - kacsintott, kinyitotta a kocsi ajtaját, -és mivel ő ült a szélén- kiszállt. Én csak pufogtam. Mindenki kiszállt a szálloda előtt. A taxi elhajtott. Harry ment, és bejelentette, hogy megérkeztünk és, hogy adják ide a kulcsot. De, csak egy kulccsal érkezett vissza Hazza. WTF?

- Ömm, Harold, nálad miért is csak egy szobakulcs van? - néztem rá furán.

- Miért, mennyinek kellene lennie? 

- Nem tudom.. De azért, nem egynek..
- Lesz mindenkinek külön szobája, nyugi! Luxuslakosztályt béreltük. Csak az a baj, hogy 2 szobával kevesebb van... De ne aggódjatok, Paul nem lesz velünk. Ő egy teljesen másik szállodában kötött ki. - villogtatta a perverz mosolyát.
- Akkor majd Louis és Eleanor egy szobában lesznek. - kezdtem én is perverzkedni. Eleanor-ral összenéztünk, közben Lou furán nézett.

[...]

Oh My Gosh! Csodásak a szobáink! Na jó, erre csak én és kedves Elie barátnőmnek lett ilyen a reakciója: *o*. Szóval ja, még csak mi nem szoktuk meg a helyzetet.

Elie szobája:

Courtney szobája:

Perrie szobája:

Jade szobája:

Az én szobám:

Személy szerint, nekem a saját szobám fogott meg a legjobban!

Zayn szobája:

Hazza szobája:

Liam szobája:

Niall szobája:

És végül, Eleanor and Louis's bedroom:

Eleanor még nyávogott, hogy neki a mi szobánk sokkal jobban tetszett. Az övék túl öregeknek való, blah-blah-blah... De végül lenyugodott, mert az én szobám amúgy is túl nagy, ezért ő is tartózkodhat benne nappal. Mivel felajánlottam neki. Nem is gondoltam volna, hogy Manchesterben ilyen hotel is van. Még Londonban se, egyszerűen olyan mesebeli! Amikor megérkeztünk lehetett 17 valamennyi, azaz délután öt. A srácok elmentek próbálni, és készülődni a ma esti koncertre, de nem adnak elő ezer dalt. Ők így ecsetelték a helyzetet. Azt nem tudom, hogy náluk mennyit jelent a kevés, de nálam extra keveset! A lányokkal még pakolásztunk, rendet raktunk arra a pár napra. Benéztünk más helyiségekbe is ám!

Konyha:

Lányfürdőszoba:

Bekukkantottunk a fiúkéba is!:

Ebédlő:

Az ebédlőben kicsit kevesebb a szék... Mi 11-en vagyunk.. Ezért egy-két ember majd a nappaliban eszik:

A kelleténél több csajt hoztak magukkal. Egyébként valahogyan másképp képzeltem el a skacok szobáit. Jól szórakoztunk hatan. Mivel hatan vagyunk lányok: Elie, Jade, Perrie, Eleanor, Courtney és én. A szórakozás közben eszembe jutott a családom. Egy részből tök jó, mert már 3 hete nem láttam őket, és végre benézhetek hozzájuk. Más részből szörnyű, mert úgy sem menekülök ki a magyarázkodásból, hogy miért is vagyok tulajdonképpen itt. Az is kiderül ebből, hogy találkoztunk Velük. Meg az is, hogy nem is ment el azokon a napokon a netünk, és az áramunk, hanem Velük voltunk. *Like jel mutatás* Szuper! De ma már erre nincs erőm, mert már ugyanis este 8, vagyis azt jelenti, hogy 20:06. Úgy döntöttem, felhívom anyát.

- Várjatok lányok, telefonálnom kell. - szóltam feléjük, és felálltam a nappaliban lévő fehér hosszú kanapéról.

- Rendben, menj csak! De siess! - mondta Elie. A szobám felé tartottam, mert ott hagytam az ágyon a mobilom. Berontottam a szobámba, kikerestem a számot és tárcsázni kezdtem.

- Szia Christina, mit szeretnél közölni ilyen későn? - szólt a telefonba anyám.

- Neked is szia anya, csak szeretnék veled valami fontosat közölni. - köszöntem én is, majd egyből rátértem a dologra.

- Mondhatod.

- Itt vagyunk egymástól körülbelül 100-150 km-re. Igen, ez azt jelenti, hogy Manchesterben vagyunk. Elie-nek nem volt kedve telefonálnia, mert fáradt - füllentettem egy kicsit. - de jó lenne ha elújságolnád az ő anyukájának is, még ma este. - itt hallottam anyám a nagy ,,csoda sóhaját". - Tudom, hogy megöl a kíváncsiság, hogy hogy történhetett ez, de irtó hosszú, ezért majd holnap hazanézek, már, hogyha otthon lesztek. Nagyon fáradt vagyok én is.

- Úristen kicsim! Rendben. Itthon leszünk, bármikor jöhetsz! - válaszolt. Kicsit azért meglepődött a meglepő gyors hírem után.

- Oké, akkor majd megyek. Most szia anyu!

- Szia drágám, szeretlek! - elköszönt ő is, és letettem. Visszamentem még a lányokhoz beszélgetni értelmetlen dolgokról, mint ahogyan azt szokták. Már este 10 volt, ezért elmentem zuhanyozni, majd követték a példámat a többiek is. Átöltöztem, még átfésültem a hajamat, befeküdtem az ágyba. Igazából fújtam még egy kis vanília légfrissítőt a szobába és lassan lépkedtem az ágyamhoz, fel azon a kevés lépcsőfokon. Megfordultam háttal az ágynak, és rádűltem. Kihúztam magam alól a takarót, betakartam vele magam. Vettem egy nagy mély levegőt és lehunytam a szemem. Frissnek éreztem magam, mert letudtam anyával a dolgokat. A mai dolgaimat. A holnapi nehéz lesz... De Elie is jön, és egyszerre mesélünk el mindent a két anyának. Nem vártam a fiúkat, hiszen úgy is későn fognak a hotelbe érni. Nem is gondolkoztam ezen, mert már mélyálomba merültem.

Reggel

A szemeim kinyitódtak. Egyből felültem és nyújtózkodtam. Felvettem a mamuszom, elhúztam a függönyt, kinyitottam az ablakot. Láttam, ahogy a rengeteg jármű elhajt a szálloda előtt, némelyik megáll. Elkapott a tekintetem egy szarkát és egy pár sirályt is a levegőben szárnyalni. ( Nem messze van innen a tengerpart. ) Elszaladtam a három tükrömhöz, és belenéztem a legközelebbibe. Láttam egy kipihent lányt, akinek borzos a haja reggel... Előkaptam az első fiókból a fésűmet, és megfésülködtem. Kihúztam a második fiókot, és kivettem a reggeli köntösömet. Még elszaladtam pisilni, ezért letettem a pörgős székre a köntöst. Mikor visszatértem magamra kötöttem, és az ebédlő felé tartottam az irányt. Amikor beértem, a szemeim azt sugallták, hogy mind az 5 lány felébredt, csak én nem. A srácoktól mit vártatok? Biztosan hajnalban értek haza, úgyhogy még mindegyik aludt. A lányok kimeredt szemekkel néztek rám, és valamit a háta mögött rejtegetett Elie.

- Mit rejtegettek előlem lányok? Nem vagyok vak...