●Félreértések viharában●

Új rész!:) Remélem, nem haragszotok, hogy 24-ig nem hoztam részt .. XDD Bocsi.. De azért így utoljára is Boldog Karácsonyt! Az már 100%, hogy Újévig nem hozok részt, úgyhogy, BOLDOG ÚJÉVET!:) Kicsit érzelgős, és idegfeszítő rész, de ilyen is kell!;D Meg egy kicsit csajos is..:)) Szóval jó olvasását! ☻Ui.: Nézz be ide is! :) : Look into my eyes.

:3

*Elie szemszög*

Reggel nagyon szuper dolog mutatkozott a címlapon... Semmiképpen sem szabad Chris-nek meglátnia. Úgy döntöttünk nem fog róla tudomást szerezni, hiszen már mindegyik csajszi tudja, hogy tetszik neki Zayn. Egyszer csak bejön a nappaliba Christina. Mi meg csak mosolygunk érthetetlenül, és a hátam mögött dugdosom az újságot.

- Mit rejtegettek előlem lányok? Nem vagyok vak... - szólalt meg.

- Hát, pedig az vagy, vagy pedig reggeli képzelődéseid vannak. - válaszoltam. Ő meg egyre csak közelebb sétált, majd belenézett a szemembe.

- Most komolyan, muti már! - a hátam mögé nyúlt, és ki vette az újságot. - Ez mi? Ezt kellett elrejte... - nem tudta kimondani, mert az elejére fordította, és meglátta mi díszeskedik a címlapon. 

- Hé-hé-hé, mi nem akartuk neked megmutatni, te kaptad ki a hátam mögül. - álltam fel, és mentem megölelni. Annyira szorosan ölelt szegény...

- Sajnáljuk. - állt fel Court is.

- Nem érdemel meg téged.. - jött most már Perrie is. Ahhoz képest, hogy ,,Ő Perrie", tökre aranyos vele is.

- Nyugi, minden rendbe fog jönni. - Eleanor is csatlakozott csoportölelésünkhöz. 

- Csak egy hülye barom. - Jade.

- Ti vagytok a legjobbak csajok. - Christina is beszélni kezdett végre, és erőltetett egy mosolyt az arcára. Aztán pár másodperc után megint mondott valamit. - Amúgy, az a csaj egy igazi szőke picsa! - mi erre felnevettünk és belépett a "macsó".

- Mi ilyen vicces? - dűlt neki az ajtófélfának szexisen Zayn.

- Semmi különös. Viszont ez különös. - dobtam neki az újságot. Felvette a földről, és megnézte.

- Basszus, ki ez a nő? - néz rá dermedten.

- Úgy látszik sokat ittál az éjjel. - válaszoltam.

- Ezek szerint igen. Mindegy, szerencsés nő volt az biztos. - kacsintott.

- Annyira nem, mert nincs itt a házban. - utaltam a dolgokra.

- Ez igaz. Lehet, hogy ott történt meg. - mondta szemét módjára Zayn.

- Nem hiszem, akkor az is szerepelne az újságban. - röhögök.

- Na jó, nem érdekel ez a téma. Be voltam lőve agyónra, és kész. Van reggeli? - jön beljebb a nappaliba.

- Vizsgáld a hűtőt. - szólt Christina és kiviharzott.

- Ennek meg mi baja? - kérdezte Zayn miközben ásított egyet. Mi csak vállat vontunk és mi is mentünk utána. Útközben megszólal Eleanor.

- További jó szórakozást, én megyek megpróbálom felkelteni a srácokat. Louis-t meg leöntöm egy vödör vízzel. - indult meg a szobájuk felé. - Ja, és ilyenkor egy habfürdő nem árt meg. - mondta Chrisnek.

- Rendben! Lehet, hogy tényleg jó ötlet. - válaszolt egy nagy sóhajjal.

- Akkor hát irány! - toltuk a lány fürdő felé.
- Én megengedem a kádat vízzel, és öntök bele habfürdőt. Jade, te mondjuk válassz ki a körmére egy körömlakkot, vagy akár többet is, lehet színes is. Perrie, keress körömreszelőt. Courtney feladata legyen, hogy hozzon valami arckrémet, olyan trutyi féleséget ami hat, meg két uborka szeletet. Eleanor meg hozzon gyantát. - adtam ki az utasításokat, miközben a fürdőszekrényben matattam valami habfürdőszer után. A lányok elmentek Eleanornak szólni. Persze ő csak azután jön, hogyha megszívatta Louis-t. Amikor mindenki feladata elhangzott mentek a dolgukra. Ekkor megköszörülte a torkát Christina.
- Na és én, én mit csináljak? - kérdezte.
- Keress magadnak egy fürdőruhát, valamit amivel letakarod a hajad, jah és egy köntöst meg egy szemöldökcsipesz is jól jön.
- Ennyi, főnökasszony? - kérdezte már majdnem röhögve.
- Igen. Most pedig menjen és keresse meg ami kell. - röhögve mondtam. Ekkor már ő is röhögött.. Ezután ő is elment.

[...]

- Áúcs, ez fáájt! - kiáltott fel Christina. Eleanor gyantázta a lábát. Nem csoda.

- Nyugi már, nem is fáj annyira. - mondta Eleanor.

- Nem vészes? Igen is fáj.

- A szépségért meg kell szenvedni. - mondta büszkélkedően Eleanor.

- Jó tudom de.. ááááh! Héhé, Jade lassabban a szemöldökömmel, fáj és érzékeny!

- Jól van na, bocsánat. De az a lényeg, hogy a végeredmény jól fessen. - mosolygott és rázta erre arra a fejét Jade.

- Milyen színű lesz a körmöm? - kérdezte Christina. Mivel az az arckrém féleség volt az arcán, és uborka a szemén, nem látta.
- A hüvely, és a középső ujjad neon kék. A mutató ujjad lesz sötét rózsaszín. A gyűrűsujjad pedig zöld. A kis ujjad meg sárga. - válaszolt Perrie, mivel ő csinosítgatta a körmeit.
- Juj, biztos nagyon jól fog festeni! - mondta Christina. Úgy látszik tetszeni fognak a körmei.
- Na és, akkor elfogsz jönni a ma esti koncertjükre? - kérdezte Courtney.
- Nem tudom. Lehet. - mondta.
- Na, gyere már! Jól fogjuk magunkat érezni, megismerünk pár jó pasit is! - kacsintgatott Jade.
- Jól van, úgy se bírnám ki, hogy ne menjek.. - mosolygott.
- Ez az! Erről van szó! - mondta Eleanor. Pár perc múlva megint mond valamit Christ.
- Figyeljetek, hány óra? - kérdezte Christina. Eleanor ránéz a karórájára.
- Dél körül van az idő. Miért? - Eleanor.
- Mert ma megyek anyáékhoz látogatóba és magyarázkodni. Ja, és jön Elie is. - Itt ledöbbentem...
- Mi? Te elmondtad anyáéknak? De én ezt még titokban akartam tartani.. Jah és én nem megyek.. - álltam fel a kád mellől.
- Most miért? Előbb utóbb úgy is kiderülne minden. Megtudnának egy csomó mindent az újságokból.. Netről.. S a többi.
- Jó ez igaz, de akkor is! Én nem megyek! Engem ebből kihagyhatsz. - mentem volna ki az ajtón, de valaki megfogta a vállam.
- Figyeljetek, bármi is van, nekünk elmondhatjátok, sőt, már be is avathatnátok! Semmit nem értünk... - Jade volt az, aki a vállam után kapott, és aki ezt mondta.
- Csak annyi, hogy még anyáék nem tudnak erről az egészről, hogy találkoztunk a srácokkal, és blah-blah-blah... - válaszoltam.
- Hát, akkor tényleg el kellene magyaráznotok mindent. - mondta Eleanor.
- Gondolod?
- Igen!
- Akkor benne vagyok.. De mikor megyünk? - kérdezem.. Nem is tudom miért egyeztem bele.. sóhajtottam.
- Nem tudom.. Elindulhatnánk egy felé, nem? - kérdezte Christina.
- De. Úgy jó lesz. - mondtam.
 - Akkor én kiszállnék.. Valaki segítene!? Nem látok semmit! - még mindig az arcán volt a zöld arcpakolás és ubi. Segítettünk neki kiszállni. Lassan a körmei is megszáradtak. Tettszettek neki. Lemostuk az arcáról is mindent. utána meg törölközött, és felöltözött. Még én is gyorsan megigazítottam magam.

Én kicsit nyáriasabban öltöztem. Christina mindig is fázós típusú volt. Lementünk a nappaliba.
- Figyi skacok! - mikor kimondtam, mindegyik fiú rám nézett, pontosabban mind az 5. - Elvinnétek minket? Persze ha van időtök.
- Én elviszlek titeket bárhová is mentek. Úgy is unatkozok. - mondta Louis. Rá mindig lehet számítani. Nagyon jó barátok lettünk azóta amióta ismerem. Ha az csak körülbelül egy hete van, de akkor is.
- Köszi. Na mi akkor húztunk, sziasztok! - állítottam fel a tv elől drága Louis-t.
- Szóval hová megyünk? - kérdezte miközben nyitotta a kocsiajtaját nekünk. Mindketten hátra ülünk, mert különben folyna a vita, hogy ki ül majd elől...
- Majd az autóban mindenre utasítunk. - válaszoltam.
- Rendben. - mondta Louis. Elindultunk. Útközben mindent elmeséltem, hogy miért is megyünk ahová, hogy miért is nem mondtuk el ezeket a dolgokat... stb... Közben meg mutogattam, hogy merre menjen.
- Hát megérkeztünk. Nem jössz be, Louis? - Christina.
- Inkább most nem. Majd később bemutattok együtt minket. - Louis.
- Hmm, rendben, akkor, szia Louis! Lehetőleg más félóra múlva ugyan idegyere. Remélem megjegyezted, mert nem volt valami hosszú út. - mondta Christina.
- Okés, megjegyeztem, ne aggódj! - Louis.
- De el ne felejtsd! - Chris.
- Nem fogom! Na Sziasztok csajok, sok sikert! - Louis.
- Köszi, szia! - Christina.
- Köszi, akkor 90 perc múlva, szia Lou! - köszöntem el én is, és kiszálltunk. Becsengettünk.
- Óh, szia anya! - köszönt Christina és neki esett megölelni.
- Jó napot Mrs. Morgan! - mosolyogtam és én is adtam egy ölelést.
- Sziasztok lányok! Gyertek beljebb! - bementünk, és Tina anyukája tálalt a nappaliban teát, és sütit.
- Már felhívtam a konyhában Elie anyukáját, hogy sürgősen jöjjön. Éppen most ment haza a munkából. - jelentette ki Mrs.Morgan mosolygósan.
- Rendben. - mondtuk Chris-el. Még beszélgettünk egy csomó nem fontos dologról. Aztán megérkezett anya is.
- Én kinyitom. Biztos anya lesz az. - és már szaladtam is a bejárati ajtóhoz.
- Szia anya! Hiányoztál! - ölelgettem szorosan. Ő is üdvözölt mindenkit, és elkezdtük mesélni mindent, tea mellett. Benéztünk mindenkihez, akik fontosak voltak számunkra. Ezek között a második legjobb barátunkhoz, Deena-hoz is. Ő is nagyon hiányzott nekünk. Meg persze még a mi családunkhoz is. A kis Yvette-t is, és Jasmine-t is hiányoltuk. Annyira hiányoztak a barátok, családok! Apu is hiányzott. Meg persze Mr.Morgan viccei is. Kicsit nehezen hitték el, a ,,mesénket". Jah, csak kicsit nehezen... Na mindegy. Visszamentünk Christináéknál, mert ott tett ki minket Loui. Meg is érkezett, akkor amikor mi mondtuk, hogy jöjjön. Elbúcsúztunk, és vettük az irányt haza.

[...]

*Christina szemszöge*

Nem, ez nem jó. Kerestem a ruhák között valami kényelmeset. Ez az ing nem is rossz. Farmert biztos nem veszek fel... Sokáig kutakodtam, és megtaláltam a megfelelőt. Ennél maradtam. Nem igazán érdekelt most, hogy hogyan nézek ki. Az első könyv, ami a szemem meglátott, azt vettem ki, és olvasni kezdtem. Ekkor eszembe jutott, hogy kellene egy kis csoki. Elsétáltam a nappaliig, be a konyhába és a konyhapulton találtam egy doboz kinder csokit. És egy zabáló Niall-t is láttam. Elvettem a csokit, de erre megszólal az írmanó.

- Az az én csokim! Add vissza! - fut utánam.

- Most már az enyém. Hagyj békén. - mondtam és sétáltam kifelé nyugodtan. Vissza sem fordultam, hogy mi a reakciója Niall-nek.

*- Úgy látszik nem sikerült a beszámolója otthon... - mondta Zayn.

- Nem hiszem, hogy az a baja, mert vidáman ültek be a kocsiba, és vidámak voltak egész végig az út alatt. - Louis*

Valamit még motyogtak a nappaliba a srácok, de meg se hallottam. Nem figyeltem rá.

Nem sokkal később kopognak a szobám ajtaján.

- Bejöhetek? - kérdezi.

- Szabad. - mondtam sóhajtva.

- Jól vagy? - kérdezi Niall feje az ajtó mögül.

- Az igazat mondva, nem. - válaszoltam.

- Mi a baj? - beljebb lépett, és bezárta maga mögött az ajtót. - Nekem bármit elmondhatsz. - jelentette ki, közben mosolygott. Leült az ágyam szélére.

- Ezt nem. Neked nem. - tettem le a könyvet az ágy másik oldalára, és ráborultam, nagyon szorosan öleltem.

- Jól van. Akkor nem muszáj elmondanod. - ölelt vissza.

- Jaj, ne haragudj, ha megfojtottalak! - tettem a számra a kezem.

- Nem fojtottál meg! - mondta Niall. Lehajtottam a fejem. - Hé, már megint mi az? - emelte fel az állam.

- Ahj, bocsánat! - öleltem meg ismét.

- Miért is? - kérdezte, közben újra visszaölelt.

- Mert elvettem a csokid. Bocsi, bocsi, bocsi. - öleltem még szorosabban.

- Nem baj. Azon kívül még van ezer másik itthon. - eközben lehullott egy könnycsepp a szememből. Kicsit szipogtam is, és ezt Niall is észrevette.

- Hé, te sírsz? - kérdezte, elhúzott magától, és a vállaimat fogta.

- Nem nem, dehogy. - válaszoltam, majd megtöröltem a szemem. Most már még jobban sírtam.

- Jaj, ne már! Na gyere ide. - húzott vissza az ölelésbe. Kicsit később az ágyra dűltünk, és úgy öleltem. Beletúrtam a mellkasába a fejem és úgy bőgtem. - Cssssssh... Minden rendben lesz... - szorított magához.

- De nem. Nekem sosem sikerül semmi. - szipogtam.

- Valami csak sikerült, hiszen itt vagy Londonban, és minket is megismertél. - mondta.

- Ebben igazad van. De belé szerettem és nem kellett volna és, és ronda vagyok, és sosem kellenék neki és és ... - nem tudtam befejezni, mert belevágott a mondandómba.

- Na most fejezd be! Figyelj ide, te egy gyönyörű, fiatal lány vagy, és még csak most kezdődött el az életed. Érted? - mondta Niall. Az ajtó előtt, pontosan ekkor haladt el Zayn, és ezt a mondatod meghallotta. Azonban mi erről nem tudtunk.

* A fenébe is, erről is lekéstem. De miért te, Niall? - mondta magában Zayn elkeseredve.*

- Olyan aranyos vagy Nialler. - még jobban hozzá bújtam, ez egy kicsit jól esett. 

- Kérdezhetek valamit? - kérdezte Niall.

- Persze. - válaszoltam.

- Tudod, ugye ma este lesz a koncert, és hát, szóval ugye tudod, hogy tetszik Courtney, és hát, ömm... - itt beleszóltam a mondataiba.

- Szeretnéd randira hívni a koncert végén. - mondtam.

- Igen! Szóval, de nem merem...

- Mondhatok én is valamit?

- Mondjad.

- Courtney-nak is bejössz, de ne mondd el neki, hogy elmondtam neked. - nevettem, egy kicsit jobb kedvem lett.

- Tényleg? - ujjongott Niall.

- Tényleg. - mosolyogtam óriásian.

- Akkor, most megpróbáljam randira hívni? - kérdezte.

- Próbáld, úgy is igent mond! De, szerintem ne siesd el a dolgot, és ne próbáld az első randin megcsókolni, mert az nem tetszene neki. Azt hagyd a másodikra. - kacsintottam.

- Rendben, köszi a tanácsokat! - ölelt meg. Én persze vissza öleltem, és oda súgtam a fülébe.

- Szívesen! 

- Na, a koncertig még bőven van idő, úgyhogy, most a tiéd lehetek. - mondta Niall.

- Nézzünk valami filmet! De ne érzelgőset. Legyen valami, amin sokat lehet nevetni. - néztem rá.

- Rendben. - válaszolta, és egy nagy mosoly jelent meg az arcán. Kiválasztottunk egy filmet, aztán még egyet, és az egész délutánt Niallel töltöttem.