●Forrócsoki közepette közölt hír●

Elie

Felmentem a szobámba feltölteni a telónkat, Christ lent maradt. Azt mondta addig csinál forrócsokit. Most tényleg igazán jól jönne, mert ki kellene üríteni a fejünket, hosszú volt a tegnapi éjszaka. Majd lementem, és már ott is ült a kanapén, várva engem a kakaókkal az asztalon.
- Na, rádugtad a töltőre a mobilokat? - kérdezte Christ.
- Igen. Látom te is megcsináltad a forrócsokit. - válaszoltam, közben leültem mellé és elvettem az asztalról a kakaót.
- Ugye tudod, hogy... Öhm... szóval... beszélhetnénk?
- Miről lenne szó? - kérdeztem tőle. Mit akar ez kérdezni?
- Hát, ugye nem vagy vak? 
- Miért lennék az? Ezt most nem értem, mi a fenét habogsz? Nyögd már ki!
- Hát, szóval, tetszik, - kezdte el mondatát lassan, de én közbe szóltam.
- Kicsoda? Nekem mindent elmondhatsz, tudod jól! 
- Hát... szóval.. Z... Za...
- Ki az?!
- Zay...
- Zayn?
- Hát őh, igen. Igen ő! 
- Hát, erre gondoltam. Amúgy mi történt a koncerten? Mesélj Christina! - szóltam rá.
- Köszöntünk. Meg hát. Nem akart elengedni. Fura volt. Meg hát, nagyon aranyos. Már el akartam menni, és utánam szólt, hogy, szóval, megakarja nézni a... a... a... azt a... azt a képet, amit csináltam vele. - mesélte.
- Értem, szerintem, tetszel neki! És, neked is tetszik ő. Tehát összefogtok jönni! Az biztos! - mondtam neki.
- Ez lehetetlen! Miért tetszenék pont én neki? Pont én?! Biztos, hogy nem. Nem hiszem. - szomorkodott a semmiért.
- Dehogyisnem!  Tuti biztos! Kipirosodott amikor beszálltunk, és még a nevedre is pontosan emlékezett. A teljes nevedre! Érted?
- Hát na és? Csak meglepődött, hogy én vagyok. Vagyis nem így akartam mondani, vagyis de, mert az utolsók között voltam, és így megjegyezte a nevemet! Ennyi. Meg egy kicsit, hogy is mondjam, szóval, öhm... 
- Egyszóval érdekesnek talált, és megtetszettél neki! Ennyi!
- Szerinted, tényleg van nála esélyem? Nem, biztos hogy nincs! - Christina, te hülye vagy! 
- Igen van! Ez biztos! Elhiheted!
- Hát, köszönöm de én nem hiszem... Na, és, veletek történt valami, Harryvel?
- Ugyan mi? Csak megtudtam, hogy szörnyen idegesítő! - csak rá gondoltam, és ahw! De ezt Christ nem tudhatja meg! Viszont, tényleg idegesítő!
- Mi van?! Mondd meg! Most! Te is mesélj! - kiabált rám Christi.
- Hát az úgy volt, hogy nem számítottam rá, hogy akar velem kicsit tovább beszélni... Hamar akartam vele a képet megcsinálni, vagyis a többi fiúnál ez nem volt gyors... - kezdtem bele.
- Na, igen! És? - faggatózott még jobban.
- Kivettem a mobilomat, és hát, kikapta a kezemből! - ha csak erre gondolok egyből a szemét szó jut eszembe!
- Mi van?! Úhh, unatkozott! Szerintem... A fiúkkal is ezt szokta csinálni!
- Lehet. Na szóval és csak akkor adta vissza, ha beszélgettünk még egy kicsit...
- Te szent répa! Úristen! Na, és mit akart tudni? - kíváncsiskodóan kérdezett.
- Semmit, hülyeségeket kérdezett. Megcsináltuk ezután a képet, és elköszöntünk. 
- Ennyi?!
- Igen, ennyi!
- Biztos!?
- Biztos!
- Igen?!
- Hát, még szöszinek hívott.
- Oh My God! Te tetszel Harrynek!
- Szerinted, vagyis, hát, tényleg?! Én nem hiszem. És én nem tudnék úgy rá nézni. - feleltem.
- Hazudsz!
- Most igazat mondok! - pedig hazudtam...
- Megcsikizlek! - majd felálltam, és elkezdtem futni, de elkapott, és szét csikizett. Kapd be El! Eközben már teljesen feltöltődtek a telefonok, és megszólalt, mármint az enyém.
- Te jó ég! Csörög a telefon! - kiabáltam.
- Jujj tényleg, de kié? Mert egyforma a csengőhangunk! - az LWWY!
- Menjünk fel, és nézzük meg! - szólalt El. Felmentünk, és az enyém volt.
- Igen? - szóltam bele a mobilba.
- Szia Christina! - Zayn hívott.
- Szia Zayn! Mi újság? - olyan hihetetlen, hogy Zayn Malik hívott! Óh, Istenem!
- Az a helyzet, hogy azért hívtalak, mert Courtney kutyája eltűnt! Nagyon ki van érte. - közli a rossz hírt.  
- Micsoda?! Úristen! Pontosan mikor? - kiakadtam, amikor megtudtam.
- Hát, még mi sem tudjuk, hogy mikor. Szerintem tegnap este kóborolhatott el valamerre.
- Megnéztétek már mindenhol?
- Ahol csak lehet meg! Itt a buli helyszínén is, meg nálunk is, és Courtneyéknál is. Fogalmunk nincs merre lehet. Nincs nálatok? - mondta Zayn.
- Nálunk nem hiszem, de megnézem. - megnéztem, de nálunk sincs sehol. - Sajnos nálunk sincs! Sajnálom! - mondtam.
- Értem. Nos, akkor szia, mond meg Elienek, hogy üdvözlöm! - köszönt Zayn.
- Ne menj még! Mi is a címe annak a bárnak? Elmegyünk segíteni megkeresni! Sajnálom Courtneyt is, és szerencsétlen kutyust is! - mondtam szomorúan. Majd megadta a címét, és eljött értünk Zayn, és Hazza is. 

Courtney

- Ajj, Istenem, hol lehet? Ezt nem hiszem el! Hol lehetsz Sparky? Szegény kutyusom! - zokogva kiabáltam, Niall vállán.
- Nyugodj meg Court! Hidd el, meg lesz! Csak valamerre elkószált! Meglesz az! - nyugtatott meg Nialler, olyan kedves velem! Majd bejön Zayn.
- Na, megtudtál valamit? Náluk van? - kérdezte Niall Zayntől.
- Sajnos, nem. De jönnek a lányok, pontosabban Harry és én lemegyünk értük. Rendben Court? Nyugodj meg, úgyis meglesz a kiskutyád! - nyugtatgatott Zayn is.
- Rendben! - de én csak tovább zokogtam Niall vállán, nem nagyon voltam éppen nyugodt állapotban...
- Itt vagy már Harry?! Nehogy siess haver! Végül is csak egy fél pár zokniról van szó! - ezt kiabálta Harrynek Zayn, amikor kiment az ajtón.

Zayn

- Bocsánat, csak nem találtam a cipőmet. Indulhatunk! - ordította Harry.
- Végre! Megvan a cipőd? - nevettem egyet, majd beszálltunk. Én vezettem.
- Amúgy, mi a véleményed a lányokról? Kedvesnek tűnnek, nem? - kérdeztem.
- Igen, nagyon aranyosak! Miért kérded? 
- Csak úgy, szöszi... Göndörke... - kacsintottam rá.
- Hagyjál Zayn! A visszapillantó tükröt is csak arra használod, hogy magadat bámuld benne! Teljes név! - nevetett rajtam.
- Hahaha! Nem vagy vicces Harold! Tudom hogy tetszik neked azaz Elie! Látszik rajtad. De, kedves csajnak látom. Nem kellene neki is csak úgy a szívét összetörni. - szóltam rá.
- Pont az beszél aki most szakított! Azt is tudom, hogy neked meg a barna tetszik! És, garantálom, hogy megszerzem szöszit! Arra mérget vehetsz!
- Oké haver. Én is, az biztos! Csak én normálisan bánok majd vele. Nem dobom el egy után. Próbálkozhatnál te is hosszabb kapcsolatokkal.
- Ígérem, hogy ez most az lesz! - ezt felelte a göndör. Azután nem is sokára megérkeztünk.
- Nyitom! - kiabálta ki egy hang.
- Szia Christi! Akkor jöttök? - kérdeztem Christtől, mert ő nyitott ajtót.  
- Oh, szia Zayn! Persze, segítünk megkeresni. Indulhatunk Elie?! Itt vannak! - köszönt. Hátra fordult, és kiabált Elienek.
- Persze! Már megyek is! - szólt ki Elie.
- Tudtok már róla valamit? - kérdezte Christ.
- Sajnos nem. Még mindig nem. - válaszoltam.
- Na, és, Court már jobban érzi magát?
- Nem, csak még szomorúbb. Niall van vele. - mondtam.
- Tényleg nincs köztük semmi? Olyan cukik lennének együtt!- Niall kilőve. Mármint, ő nem tetszhet neki!
- Szerintem Niallnek tuti tetszik. De szerintem Court viszonozza is ezt!
- Gondoltam! És akkor Niall nem is eszik most?
- Azta, tényleg! Niall már vagy 3 órája nem evett semmit! 
- Ez már valami! Cukik! - majd kijött Elie, és elindultunk.
- Hol van a többi három srác? - kérdezte El.
- Liam elvileg elugrott a boltba valami kajáért, mert gondolta Niallnek úgyis kell, és nem otthon vagyunk. - erre kuncogtak a lányok. - Louis és Eleanor már rég elmentek randizni, még mielőtt a kutyát észrevettük volna. Nem is szóltunk nekik. Niall pedig ott maradt vigasztalni Cortot. - válaszolt Harry.
- Jujj, Niall olyan aranyos! - szólalt fel Elie.
- Igen nagyon az! - mondta Harry. Beszélgettünk tovább a csajokkal, észre sem vettük az idő csak úgy elszállt. Mintha szórakozni mentünk volna, és nem egy elveszett kutyát keresgélni.

Niall

- Valaki kopogott! Biztos a srácok és a lányok. Kinyissam, vagy kinyitod te Court? Én szívesen kinyitom, ha neked nincs kedved felállni! - mondtam Courtnak.
- Oké, akkor én itt maradnék. Nyisd ki légy szíves te! Köszönöm Niall, kedves lenne tőled. - szomorkodva felelt. Jaj, úgy sajnálom!
- Megyek! Egy perc! - kiabáltam az ajtó felé. Majd kinyitom és hát... - Sziasztok srá... - nem is ők voltak. - Mármint, bocsánat, jó napot!
- Magának is jó napot fiatal ember! Tegnap este találtunk a környéken egy kiskutyát. Megnézné, hogy nem az övé-e? - szólalt egy fura, öreg alak.
- Persze! Éppen a barátomnak tűnt el nemrég a kutyája. - válaszoltam.
- Akkor jöjjön! - majd elkezdett a kocsija felé menni, és kinyitotta a hátulját. Sintérkocsi volt. Valószínűleg az ember is sintéres volt. Ott ült benne a kicsi Sparky! Hát ezt nem hiszem el!
- Nagyon köszönöm! Ez a mi kutyánk! Még egyszer köszönöm! - köszöntem meg.
- Semmiség, ez a munkám! További jobb napot, mert már megvan a kutya! A viszontlátásra!
- Várjon még! Nem kér jutalmat?
- Ne butáskodjon már! Nem kérek, azért köszönöm!
- Nem, tessék, elég lesz ennyi!
- Hm... Köszönöm, még ennyi sem kellett volna! A viszontlátásra! - köszönt, majd kívántam neki én is jó napot és elhajtott.
- Nézd csak ki érkezett hozzád Courtney! - kiabáltam és futottam hozzá.

- Kicsoda?! - szomorkásan szólt vissza, majd előre engedtem a kutyust, és befutott hozzá, mármint, Courthoz.
- Sparky! Hát hol jártál eddig? Többet ne csinálj ám ilyet! Nagyon hiányoztál a maminak! Te-te rossz kutyus! - kiabált rá a kutyájára, közben ölelgette a kutyus meg nyalogatta. - Köszönöm Niall! Egyébként hol vannak a srácok? - Hozzám futott egy puszit nyomott az arcomra, és megölelt. Majd elhajolt tőlem, de még karjai mindig belém kapaszkodtak, és azt kérdezte, hogy hol vannak a többiek. Azt hiszem sz... Nem! Vagyis, nem tudom...
- Nem ők voltak itt. Hanem a sintéres kopogott, ő hozta Sparkyt is! És ne nekem köszönd! - feleltem neki, majd vissza húztam, és megint ölelt engem. Letöröltem a könnycseppeit az arcáról, és a hangulata az ellenkezőjére változott. Mosolygott. Ismét kopogást észleltünk.
- Megint kopogtak, kinyissam, vagy te kinyitod? - kérdeztem.
- Te nyisd! Hagy legyen meglepi, hogy itt van Sparky! - nevetett egyet Court.
- Rendicsek! - rákacsintottam, és nevettem. Elindultam az ajtó felé, majd kinyitottam. - Sziasztok srácok! - köszöntem nekik szomorú arccal.
- Szia Niall, sikerült megtudni valamit? - kérdezte Christina.
- Sajnos nem! És nektek? - kérdeztem.
- Sajnos, hát, nekünk sem! - mondta Elie.
- Hol van Court? Megszeretném nézni! - szólalt Christina.
- Igen? És én is! - mondta Elie.
- Bent van. Gyere Courtney! Itt vannak a srácok! - kiabáltam volna be neki, mintha nem tudta volna.
- Megyek, megyek! - előre szaladt Sparky, majd utána Courtney, és nevetett egyet.
- Óh, tehát megvan? Ti kis hazudósok! - mondta Christina és Elie is valami hasonlót.
- Nem, dehogyis vertünk át titeket! - mondta Court kis szerény mosollyal.
- Amíg ti elmentetek értük, addig bekopogott hozzánk egy sintéres. És nála volt a kutya! 5 perccel ezután jöttetek ti. - mondtam én.
- Hmm... Értem. Akkor, azt hiszem rendben van. Örülök, hogy meglett! - mondta Christina.
- Igen. Akkor, örülünk. - mondták pici mosollyal.
- Akkor rendben van minden?! - kérdezte Hazza és Zayn. Bólogatott mindenki. - Mehetünk nálunk? - kérdezték megint.
- Igen! - kiabálta mindenki.

●A ház, és a party.●

Christina

Mire felnyitottam, nem is néztem meg, hogy mi állt benne, mert megérkeztünk Courtney házához. Ismerősnek tűnt a ház. Nem láttam még annyira.
- Megérkeztünk, mondom még egyszer! - Courtney jelentette ki. - Kiszállás! - majd beletette a kutyáját a táskájába, és futott be vele. Majd mi is kiszálltunk, és mi is bementünk. A Hello Kitty-s ház volt az. OMG! Borzalom! És lehet, hogy még Niallnek tetszik is? Ó fúúj!
- Ez lenne az én házam. Tetszik lányok? - kérdezte Court.
- Öhm, igen, eléggé egyedi! - feleltem. Ennél rondább ízlést még az Isten sem adhatott senkinek.
- Persze! Igen, tényleg nagyon különleges. - Elie majd meg szakadt a röhögéstől, alig bírta magát visszatartani. Nekem az undormánytól csak hányni volt kedvem. Fúj.
- Köszönöm! Igen, sokan mondták már, hogy nagyon egyedi a stílusom. - Courtney fejezte ki, mintha jó lenne, csak 'jó' lenne, de még az se. Szörnyű ízlése van. - Gyertek fel a szobámba, válasszatok ki egy ruhát, és egy cipőt magatoknak! Sok lesz a választási lehetőségetek! Biztos megtetszik legalább egy. - Hát, a ruhád, ami rajtad van, jól néz ki, csak ez a ház. Na az már sok! Biztosan a fiúk is nevetségesnek találják...
- Rendben! Még egyszer köszönjük! - mondtuk egyszerre Ellel. Majd felmentünk a lépcsőn, be a szobájába. Akkora volt, mint a mi konyhánk és ebédlőnk egyben olyan 2x. Csak úgy bámultunk, szép volt nagyon. Lehet, hogy csak kívül ilyen ronda? Kitudja. Gyönyörű ruhái voltak, a szemeink még jobban kápráztak, és a szánk tátva maradt.
- Na, tetszik lányok? - kérdezte a szobafelelős.
- Waow, csodaszép! És a ruháid is nagyon ízlésesek! - nagyon tetszett nekem.
- Azta, húúúú meseszép! Király a házad! - mondta ámultan El.

- Hát, azért ez túlzás lányok, de köszönöm! - mondta Courtney, és választottunk egyet a sok ruha közül. Megszárítkoztunk, hajat fésültünk, ezután a saját stylestjához vitt minket. Elie haja egyenes lett, az enyémnek pedig az alja lett göndör.
- Nem is tudom, hogy köszönhetnénk meg ezt a sok jót, amit ma este tettél velünk, és meg alig ismersz minket! - mondtam én.
- Nagyon köszönjük! Csodálatos vagy Courtney! - El így köszönte meg. 
- Semmiség lányok! Ha a fiúk megbíznak bennetek, egész biztos, hogy jó lelkek vagytok! - mondta Court. Ezután lementünk, mikor csak a lépcsőhöz értünk megszólalt Zayn.
- Hűha lányok nagyon csinosak vagytok ebben a ruhában is! Főleg Christi! 
- Óh, Zayn, köszönjük! Aranyos vagy! - feleltem neki.
- Mehetünk bulizni? - kérdezte Liam.
- Azt már nem! - Louis, te mi a fenét beszélsz? - Eleanort el is felejtettétek? El kell mennünk érte! 
- Jaj, hát persze! Most jut eszembe, hogy így már két El is van! - mondta Harry.
- Igen, így most már tényleg két Elt ismertek, fiúk! - Elie ránézett Harryre. Biztos, hogy tetszik neki Hazza! De, miért nem mondta? De buta vagyok, még ideje sem volt elmondania!
- Indulhatunk a másik Elért? - kérdezte Louis.
- Hát persze! - mindenki beleegyezett, és elindultunk érte. Fél óra alatt ott voltunk érte, azért az sok idő... Azalatt beszélgettünk még. Lou bekopogott érte. Eleanor kérdezte, hogy miért késtünk. Louis mondta, hogy hosszú történet, elmeséli majd a kocsiban, úgyis hosszú lesz az út. Bemutattak Eleanornak minket, meg mi is meséltünk magunkról nekik. Eleanor is nagyon kedves volt! Kár, hogy már Daniellet nem ismerhetjük meg. (Danielle volt barátnője Liamnek, ők is nem rég szakítottak.)
- Meg is érkeztünk. Kiszállás! - Niall közölte, hogy megérkeztünk. Egy üres bárhoz érkeztünk. Gondolom ez volt a fiúk titkos buli helye. Olyan hihetetlen, ez az egész este! Bementünk, jót buliztunk. Fogalmam sincs mikor aludtunk el. Mikor felkeltem, fájt a fejem és szédültem is. Tipikus másnaposok voltunk. Már Niall és Eleanor fent voltak. Korán kelőek! Niall már evés közben beszélgetett Eleanorral. Tipikus Niall! Louis volt a negyedik személy, aki felkelt hosszadalmas álmai után. Eközben én és Louis hűsítettük egy kis vízzel az pofánkat. Ezalatt Liam is felkelt. Hatodik volt Courtney. Hetedik Elie. Elie után Zayn. Azt hittem, hogy Zayn fog a legtovább aludni, hiszen ő szeret a legjobban szundítani! Elie is kiment mosakodni, addig Harry motyogott valami hülyeségeket, meg olyasmit, hogy 'E' szeretlek... Mi jót röhögtünk rajta! Mikor visszajött Elie, pont akkor kelt fel Hazza is. Mindenki kajált egyet. Mármint Niall már másodszorra evett! Majd hazavittek minket a fiúk. Megismerkedtünk a One Directionnel, és Eleanorral! Meg persze az egyik barátukkal, Courtneyval, ez őrület! Valóra vált álom! Elie elment feltölteni a telefonunkat, már az övé is teljesen lemerült. Én meg felnyitottam Liam papírdarabkáját.  

●Ennél jobban nem is végződhetett volna!●

Harry

Elhajtottunk egy buszmegálló mellet, nagyon ismerős volt az egyik lány.
- Szöszi? - szóltam ki, bizonytalanul, kétségbeesve, bár boldogan, hogy láthatom szöszit.
- Öhm, Harry?! - szólt vissza, tényleg ő az!
- Te mit keresel itt? - kérdeztem tőle. 
- Az hosszú történet. Inkább te mit keresel itt? - mondta könnyes szemekkel, úgy megsajnáltam!
- Most van időm. Gyere, szállj be a barátnőddel! Nem maradhattok itt! Nem engedhetem!
- Na, de, Harry! Azt nem lehet... - válaszolta.
- Miért nem? Gyorsan gyertek, és szálljatok be! Így is agyonra áztatok!
- De akkor meg a limuzin lesz tiszta víz! - ennél hülyébbet nem is mondhatott volna.
- Hát na és? Azt akarod hogy kiszálljak, és behúzzalak?
- Mi? Ne! - ezt felelte, majd felállt és elkezdett futni, az esőben. Én kiszálltam a kocsiból, és elkezdtem kergetni, én is csurom víz lettem. De végül elkaptam, és felkaptam az ölembe. Bedobtam a kocsiba, majd intettem a barátnőjének, hogy jöjjön, és szálljon be ő is. Mikor beszállt a barátnője, Zayn bámulta, mint magát a tükörben. Fura volt.
- Christina?! - szólt Zayn.
- Nos, igen, Zayn! Emlékszel még rám?
- Persze hogy emlékszem! - majd mosolyogtak mind ketten, ki is vörösödtek. Zayn haver, máris szereztél egyet magadnak Perrie után?
- Jól érzitek magatokat, fáztok még? - kérdezte Liam.
- Persze Liam! - válaszolták egyszerre. 
- Mi is a neved szöszi? - kérdeztem tőle.
- Elie, és szöszi most sem vagyok! - úgy látszik nem tetszik a beceneve.
- Jól van már, nem kell harapni! - majd nevettem egyet. Ő meg ideges lett.
- Nincs jól, és te se idegesíts! - válaszolta. Lehet, hogy nem is csíp?
- Oké, mostantól, Elienek hívlak. Így jó lesz? 
- Igen, mert az a nevem! Köszönöm, hogy végre megértetted.
- Na, és mi történt veletek Christi? Ha szabad, így, szólítani, öhm...? - kérdezte Zayn.
- Hát, Elienek lemerült, én meg lebeszéltem ma a az összes pénzt a mobilról. Így hát elindultunk valamerre, mert nem igen tudjuk mi merre van itt errefelé. Tegnap költöztünk ide. Persze, hogy hívhatsz így! - válaszolt Christina Zayn kérdésére, mert ugye így hívjak.
- Hát ez szörnyű! Akartok velünk bulizni ma este? - kérdezte újra Zayn.
- Hát, nem is tudom. - Christina válasza.
- Nem, mert csurom vizek vagyunk!  - Elie válasza.
- Hát, akkor majd megszárítkoztok nálam! Van egy csomó ruhám, majd adok nektek egyet! Kedvesnek tűntök. - szólalt Courtney.
- Tényleg? Nagyon megköszönnénk! - szólalt Elie.
- Nem tudom, nagyon kimerültek vagyunk, de azért köszönjük! - Christina válaszolt.
- Nem baj, egy kis bulizás, mindenkinek jót tesz, nem? - mondtam én.
- Öhm... Hát... - Christina sóhajtozott.
- Legyen! - Elie mondta.
- Megismerkedünk, nagyon jó lesz! - Niall, és Courtney mondta ezt egyszerre, kipirosodtak.
- Jó lesz az este! - mondta Louis.
- Hát, annak tűnik! - Zayn is egyetértett Louissal, majd rákacsintott Christire Zayn.
- Öhm, akkor szólnék a sofőrnek, hogy vezessen a házamhoz. Rendben? - Courtney mondta.
- Oké! - kiabálta mindenki, Courton kívül.
- Mi a telefonszámotok? - kérdeztem.
- Beleírjuk a mobilodba, oks? - mondta Elie.
- Rendben! - majd beleírták, igazából, én az Eliére voltam kíváncsi... Eközben Court, már meg is mondta a sofőrnek.
- Na, itt vagyok. Valamiről lemaradtam? - kérdezte Courtney.
- Áh, dehogy! - válaszolta Niall.
- Egyébként, mi a neved? - kérdezte Christina Courtneytól.
- Courtney. 
- Szép neved van! - Elie dicsérte a nevét. Miért nem az enyémet?
- Köszönöm! - válaszolta Court.
- Am, Niallel te együtt vagy, nem? Mert hát, bámult téged végig a koncerten, biztos te is őt. Meg, a dedikáláson is ott álltál mellette, és beszélgettetek. - Elie kérdezte.
- Öhm, nem, csak, öhm, öhm, közeli barátok vagyunk. Nem is olyan régóta. - Court felelte.
- Courtney is most költözött ide. Nagyon jóban lettünk, csak barátok vagyunk! - mintha Niall sajnálkozva mondta volna.
- Oh, értem! Bocsánat, hogy félrenéztem! - mondta Elie.
- Semmi baj! - egyszerre mondták. Mármint Nialler, és Court.
- Nagyon aranyos a kiskutyád is! - mondta Christina.
- Köszönöm! Sparkels a neve. - Court felelt.
- A neve is nagyon aranyos! - Elie mondta.
- Sparky nevében is megköszönöm! - Court beszélt.
- Ha kérdezhetném, honnan ismeritek egymást Christina? - kérdezte Zayn.
- Mi már régóta legjobb barátok vagyunk. - Christina mondta.
- Együtt költöztünk ide, és együtt is láttuk meg a plakátot tegnap! - Elie mondta.
- Ez szuper! Nem igaz Hazza? - kérdezte tőlem Zayn.
- De, de nagyon jó! - majd mindenki mosolyogni kezdett.
- Egyébként, miért is jó? - kérdezte Liam.
- Majd mi azt tudjuk! - kiabáltuk egyszerre Zaynnel.
- Hát oké. Egyébként már olvastad azt a címkét, amit adtam neked Christina? - kérdezte Liam.
- Még nem. Felnyithatom? - kérdezte Christina Liamtól. Zayn nagyon féltékeny lett, csak én vettem észre rajta.
- Megérkeztünk! - szólt fel Court. Eközben nyitotta a papírdarabkát Christina.

●Végre találkozhatunk, találkoztunk!●

Elie

- Christina, azonnal gyere ehhez az oszlophoz. Gyere ide, és szépen nézd meg. Nehogy sikíts. - próbáltam nyugodtan beszélni neki.
- Mi az? Mindjárt megyek! - szólt nekem vissza. A nénikéjével foglalkozott. Úgy láttam, hogy az utcatáblákat mutogatta neki az őrégnéni. Majd fél perc se kellett és oda ért hozzám.
- Na, mi lenne az a nagy dolog, ha meglátom, ne sikítsak? 
- Jaj te! Hát ide nézz, ne az eget bámuld!
- Hova is?
- Hát az oszlopra, nem látod, hogy én lesem veszem róla a szemem?! - szóltam neki vissza.
- Ja, jól van bocsi, csak még kicsit olyan hihetetlen, hogy itt lakom. 
- De, ez most, ez, ez, ez, még hihetetlenebb lesz! - mondtam, majd rá nézett a plakátra Christa.
- Úúúúúú őőőőőőőőőőő áááááááá úristen! Mármint ez az időpont a holnapi nap lesz? Ugye? Vagy csak én vagyok ennyire hülye, hogy nem tudom hanyadika lesz holnap?
- Nem, ez tényleg a holnapi nap lesz! Oh My God! Szent répa Isten! Valaki csípjen meg, hogy nem álmodok! - mondtam én.
- Hát megcsíphetlek! - megcsíptem majd ördögien nevettem egyet, de valahogy örültem, mert nem tűnt álomnak...
- Hé, ez fájt! De nem álmodom! Jeeeeeee, holnap találkozunk velük, és élőben ott fognak énekelni! One Direction koncerte megyünk! Jéééééééé!
- Imádom ezt a napot! Jobb nem is lehetne! Jippijájé! - ott sikítoztunk, majd oda sétált hozzánk Chris nénikéje, és kérdőre vonta, mi ez a nagy kiabálás.
- Hova, hova ez a sikítozás, lányok? - kérdezte a néni.
- One Direction koncerte megyünk,  One Direction koncerte megyünk,  One Direction koncerte megyünk,  One Direction koncerte megyünk,- ezt kiabáltuk neki vissza egyszerre.
- Értem, de mi az a One Direction?
- Úristen, nem tetszik tudni, hogy az egy fiú banda, és a leghelyesebb srácok a világon?! Meg persze a hangjuktól is el lehet olvadni! - erre is egyszerre válaszoltunk. Az ilyen kérdésekre már rég be volt tanulva a válasz!
- Ezt is értem. Tudjátok a mi időnkben is voltak ilyen fiatal emberek! Nagyon jól néztek ki ők is. Jól hangzott a hangjuk is! Csak sajnos 5 év után szét váltak. Szomorúak voltak az emberek miattuk. Külön karriert kezdtek, de úgy nem voltak valami híresek. Mi sem hittük, hogy szétfognak válni. Ha valaki ezt mondta, rögtön leharaptuk a fejét az illetőnek. - kezdett bele a meséjébe, ahogy azt minden öreg szokta tenni. Uncsi!
- Rendben! De ők tényleg nem fognak ám! Szóval! - kezdte el mondandóját Christi.
- A One Direction koncertjére megyünk holnap! Igen, hihetetlen! Yeaaaaaaah! Juuuuuuuuuujj! Elájulok rögtön! - válaszoltam rá.
- Oké, lányok! Most már indulás haza! Remélem egy csomó mindent megjegyeztetek, nehogy eltévedjetek majd! - mondta, mert indultunk haza.
- Rendben van. Máris indulunk! - és el is indultunk. Valamit eltett a zsebébe Christi, fogalmam sincs mi lehetett az. Nem kérdeztem meg tőle. Másik úton mentünk hazafelé, hogy mindkettő utat tudjuk. Egyszer csak meglátunk egy rózsaszín házat a messziből. Egyre közelebb és közelebb értünk hozzá. Már előttünk volt, jobban megnéztük.
- Szent ég! Mi ez a borzalom?! Atyaég! Háháháháhááá! - nevetni kezdtünk mind a hárman. Nem bírtuk abba hagyni.

- Biztos Barbie hercegnőnek a háza! Nem bírok leállni segítség! - Chrissel valami ilyesmit mondogattunk, röhögőgörcsöt kaptunk. Vagy 10 percen keresztül ezen nevettünk. Majd hazaértünk.
- Sziasztok lányok! Nekem most mennem kell! Vár otthon a házi munka! Ti csak pakoljatok be, kedvetek szerint a cuccaitokat, pihenjétek ki magatokat! Főztem nektek egy kis forrócsokit, igyátok meg, különben kihűl! - mondta Christina nénikéje.
- Rendben van! Köszönjük! - egyszerre feleltük neki.
- Szia-szia! - elköszönt tőle Christina.
- Csókolom, köszönünk mindent! - én így köszöntem el. Majd megölelt mindkettőnket, és egy puszit nyomott Chrisnek az arcára. Kisételt az ajtón, mi közben mosolyogtunk rá.
- Na szóval, mit kezdjünk először? - kérdeztem.
- Hát, mivel semmi mást nem hoztunk, csak a laptopunkat, mobilunkat, macinkat, meg a ruháinkat, ezért a ruhát pakoljuk csak, mivel nincs is más! - szólt az 'okoskodó' Christina...
- Jól van na! Menjünk a szobánkba, és pakoljuk ki a cuccainkat. - elpakoltuk a ruhákat, meg a bőröndöket. Lement Christina, a nappaliba, úgy csinált, hogy ne halljam, de meghallottam. Leült a kanapéra, majd kihúzta azt a zsebéből amit láttam, hogy eltesz, amikor jöttünk hazafelé.
- Lám-lám, mit látnak szemeim! Mivel hogy nem vagyok vak! Sem süket sem! - kiabáltam le neki a lépcsőről.
- Nyugi már, ez csak az a plakát, nehogy elfelejtsük, hany órára kell menni holnap. - felelte Christi.
- Muti! - már akkor mondtam, mikor már az utolsó lépcsőfokról léptem le.
- Tessék! - ki is kaptam a kezéből.
- Jé, ez tényleg az! Jó ötlet volt! 
- Hát, köszönöm! - majd mosolyogtunk egyet, bár aznap nem nagyon lehetett lemosni a mosolyt az arcunkról.
- Basszus! Elfelejtettük!
- Mit is!? - kérdezte Chris.
- Hát a forrócsokit, biztos, hogy kihűlt azóta! - feleltem.
- Juj, tényleg! - ezzel befutottunk a konyhába, felmelegítettük, majd megittuk.
- Kéne valamit kajálni is, nem? - kérdezte Christa.
- Hát, igen. Csak nekem most nem nagyon van kedvem főzőcskézni!
- Nekem sincs, hidd el nyugodtan. Rendelhetnénk egy pizzát, nem? - tette fel a kérdést. Ami igazából, egy jó ötlet volt.
- Oké! - majd megrendeltük a pizzát, felfaltuk... Majd mentünk lefeküdni.

[...]
Christina

Felkeltem, mentem lefelé a lépcsőn. Éreztem a finom pirítós szagát. Leértem a konyhába, és láttam, hogy már ott ül Christina, és eszi a pirítósát.

- Nekem is csináltál? Ugye, nekem is csináltál?! - kérdeztem.

- Igen, ott van a konyhapulton.

- Köszönöm!

- Szívesen, El! - elhoztam, és én is megettem, csináltunk kakaót is. Imádtuk a kakaót! Kedvencünk volt. Eltelt pár óra, mentünk készülődni. Az én ruhám rózsaszín és krémszínű volt, a Christié pedig teljesen rózsaszín.

Elindultunk, taxival mentünk. Mi a 7. sorban ültünk. Azért, közel a fiúkhoz. Az 1. sorban, ült, valami szőke hajú lány, egy kutyussal. Niall nagyon bámulta, biztos a csaj is, de azt nem nagyon láttuk. Gondolom a barátjuk lehetett. Először ment a More Than This, azután következett a WMYB, majd a One Thing, ezután az Up All Night, aztán a Gotta Be You, With You, és legutolsó sorban a LWWY. Nagyon elveztük. Majd, a közös fotók, dedikálások, ezután következtek. Az első 10 sor mehetett, aki akart. Szerencsére, még mi benne voltunk!

- Christi! nézd csak, ki bámul téged! - súgtam a fülébe hátra, én előtte álltam.

- Kicsoda? Talán valami helyes pasi? - örült de nem igen tudta, hogy miről beszélek neki.

- Hát, de még mennyire, hogy helyes! Sőt, a leghelyesebb!

- Micsoda!? Nem értem miről beszélsz. - bámult minden felé, csak pont oda nem, ahova kellett volna.

- Hát még jó hogy nem! Nem is oda figyelsz, ahova kellene! - mondtam neki, hagy gondolkozzon még egy kicsit.

- Miért, hova kéne? - még mindig nem értette, mi a helyzet.

- Hát előre! 

- Na és hol van, az az előre?! - szegényke, még mindig fogalma nem volt arról, hogy ki az, aki annyira figyeli.

- Hát ott ni! - mutattam rá, aki annyira nézi.

- Jajj hagyjál már! Most nincs kedvem viccelődni! Nem vagy vicces! - válaszolta.

- Hát, nézd meg jobban! Tényleg ő az! Ha hiszed, ha nem!

- Hát nem hiszem, mert hihetetlen! - már leesett neki, hogy a világ legjobb pasija bámulja, csak nem akarta elhinni.

- Már csak 2 ember van előttünk. Aztán, Zaynnel okosan, mert bámul téged!

- Aha, oké, szerintem valami mást bámul, mint hogy engem. Szerintem te vak vagy Elie. 

- Nem vagyok az, te vagy az! Most már csak egy ember van, készülj!

- De, te is! Ja, és nem vagyok vak én sem.

 Elie

- Te jössz! - kiabálta Louis. Én jövök!

- Szia Lou!

- Szia, téged hogy hívnak?

- Elie a nevem.

- Rendben van Elie. Mit szeretnél, közös kép, vagy dedikálás? - kérdezte Lou.

- Tőled dedikálast! - mondtam.

- Oké. Kinek írjam?

- Hát nekem! Csak egy sima aláírás is elég! A lényeg, hogy tőled!

- Értem, máris írom. [...] Kész is van!

- Köszönöm! Kérdezhetek valamit?

- Szívesen, már kérdeztél is.

- Ajj te! Na mindegy, akkor kérdezem. Jól van Kevin? Kevin szereti a répát?

- Ez már három.

- Rendben, akkor hármat kérdezek!

- Hát, legyen. Igen jól van. Sajnos ő nem.   

- Örülök neki, a másiknak nem.

- Én is így vagyok ezzel.

- Azt gondolom! Szia, a viszontlátásra Lou!

- Szia! - Most jön Niall.

- Szia!

- Szia, téged hogy hívnak? Aranyosnak tűnsz.

- Elie a nevem. Köszönöm, igen az is vagyok! De te még jobban Nialler!

- Köszönöm! Szóval, közös kép, vagy dedikálás?

- Képet szeretnék tőled! Egy cuki kis írrel, ezt nem hagyhatom ki!

- Azt meghiszem! - majd elő vettem a mobilomat, és csináltunk egy képet. Majd elköszöntünk. Most jön Hazza, drága!

- Szia Hazza!

- Szia, neked mi a neved szöszi?

- Egy, Elie. Kettő, nem vagyok szöszi, attól, hogy még szőke a hajam!

- Rendben van, Elie. - majd kuncogott egyet, azzal a cuki fejével! Ahw!

- Nem vagy vicces!

- De, az vagyok!

- Nem, nem vagy az! Szóval, én egy képet kérnék, tőled... - olyan kis szégyellősen mondtam, pedig én nem vagyok az.

- Na, ilyen hamar leráznál? Nem hittem volna ezt, szöszi!

- De hiheted! Hányszor mondjam még, hogy nem vagyok szöszi!?

- Egyszer se, mert az vagy! - erre nem feleltem semmit, csak kivettem a mobilomat, a zsebemből.

- A-a, mondtam még, hogy egy kicsit beszélgetünk, tedd azt le! - idegesen mondta Harry, megfogta a kezemet, és kivette a mobilomat a kezemből.

- Hé, attól hogy még te vagy Harold Edward Styles, nem veheted el a telómat! Add vissza! - nyúltam az asztal mögé, utána.

- Csak akkor, ha megígéred, ha egy kicsit beszélgetünk még! Na? Akarod még viszont látni a telefonodat, szöszi?

- Jól van. Te kis gonosz! Ezt nem úszod meg szárazon, ha látlak-e még az életemben!

- Hát, reméljük, hogy igen. Tessék! - ezzel oda dobta a telót a kezembe.

- Végre! Köszönöm Harold! - ezt kimondtam, majd lehajolt és kuncogott egyet, mintha közben gondolkozott volna.

- Öhm, jól érezted magad a koncerten?

- Hát persze! Ez nem kérdés!

- Na és, szerinted kinek van a legjobb hangja a bandából? - kíváncsian mondta, közben rám mosolygott! Jajj Istenem, olyan cuki!

- Hát, igazából nekem a Louisé tetszik, az olyan egyedinek hangzik!

- Értem. Most már készítheted a képedet! - meg is csináltuk, majd elköszöntünk. Most jön Zayn.

- Szia Zayn!

- Szia, téged hogy hívhatlak? - majd odakiabál Hazza, hogy szöszi. Hát ezt nem hiszem el!

- Harry, most már elég lesz! NEM VAGYOK SZÖSZI! Érted?! - kiabáltam neki olyan idegesen, hogy már majd fel robbantam.

- Cuki vagy, ha ideges vagy! Tudod? - Harry olyan cukin mosolygott, miközben ezt mondta, majd elolvadok! Awh!

- Hahaha, még mindig nem vagy vicces, Harold!

- Bocsi, most mással kell, hogy beszélgessek! Szia szöszi, 'Elie' !

- Na mindegy, szóval Zayn, csináljuk azt a képet, mert azt szeretném!

- Rendben van Elie! Ne is foglalkozz Harryvel, most csak ideges, hogy rosszul kezdte a koncertet.

- Zayn, én igenis jól kezdtem. Süket vagy haver?

- Jól van Mr. göndörke! - Zaynnek kellett volna válaszolnia, de ehelyett én tettem. A mondatom utan Zayn bólintott egyet a fejével.

- Nem vagyok göndörke!

- Én meg szöszi nem vagyok!

- Kvittek vagyunk, te győztél Elie! - felelte vissza Hazza.

- Végre. Na csináljuk még ma meg azt a képet Zayn! - beszéltem Zaynnek.

- Oké szöszi! - ördögien nevetett egyet, Zayn.

- Aj, ne kezd már te is!

- Nyugi csak vicceltem Elie. 

- Megnyugodtam, Harry felvitte az idegeimet, örülök, hogy te nem játszod ezt el velem. 

- Igen, néha idegesitő Harryke. - Zayn mondta az igazát.

- Máris veszem a mobilomat Zayn.

- Rendben. - megcsináltuk. Már csak Liam maradt.

- Szia Leeyum!

- Szia Elie! - OMG, Liam meg honnan tudja, hogy hogy hívnak?!

- Liam, honnan a fenéből tudod a nevemet?

- Hát, süket azért én sem vagyok. Hallottam, hogy Hazza nem hagyott béken. 

- Ja, hát azt meghiszem. Nem gondoltam volna, hogy Harold ilyen idegfeszítő!

- Velem is szemétkedik, 'néha'.

- Azt gondolom. Tőled, akkor autógram lenne.

- Rendben, máris írom. - megírta. majd elköszöntünk. Kint megvártam Christit, amíg befejezi ő is.

Christina

- Szia Louis!

- Szia, mi a neved?

- Christina vagyok.

- Szép neved van! Jól érezted magad a koncert alatt?

- Persze, ez természetes!

- Akkor jó, örülök ennek. Közös kép lesz, vagy dedikálás? 

- Képet szeretnék! - megcsináltuk a képet. most jön az ír manó, Niall.

- Szia Nialler! - ott állt mellette az a csaj, a kutyájával.

- Szia, hogy hívnak?

- Hát, Christina a nevem.

- Értem. Te angol vagy?

- Igen én az vagyok, veled ellentétben ír manócska. - mosolyogtunk egyet.

- Szóval, kép, vagy aláírás? 

- Veled mindenképpen kép lesz! - elkészült vele is a kép. Most Harry jön.

- Szia Harry!

- Szia rózsaszínke, hogy nevezhetlek?

- Tudom, hogy rózsaszín a ruhám, Christina vagyok.

- Örülök a találkozásnak. Tetszett az előadásunk?

- Még szép! Legjobb élmény a világon! 

- Akkor rendbe van. Kép, vagy dedikálás lesz Christi?
- Egy ilyen göndörkével, mint te, ki nem hagyom a közös képet! - feleltem.
- Hahahahaha! Mondtam, hogy göndörke vagy! - nem tudom, hogy minek kiabálta ezt oda Zayn.
- Hagyjál Zayn! Inkább, menj, és cigizz egy jót! - felelte vissza Hazza.
- Na szóval, csináljuk a képet? Szerintem még sok várakozó áll a hátam mögött.
- Hogyne! - megcsináltam vele is. És most jön Zayn! OMG!
- Szia Zayn!
- Szia, hogy hívnak téged?
- Öhm, Christina vagyok.
- Ez nem a neved!
- Hát, miért?
- Mert nem! Teljes nevedet kérem!
- Minek neked az? Miért fontos?
- Azért, mert te is tudod az enyémet.
- Hát, de az más!
- Mondod már?
- Ha ennyire akarod. Christina Morgan.
- Csodaszép neved van! Neked nincs második keresztneved? - még mindig a nevemről faggatott, de hogy miért, azt nem tudom.
- Köszönöm, nem nekem nincs!
- Értem. Nagyon csinos vagy!
- Óh köszönöm, ez kedves, tőled meg főleg! - OMG, Zayn csinosnak nevezett.
- Az igazat mondom! Hogy tetszik a ma este?
- Eddig szuper, sőt, a legjobb estének tűnik az életemben!
- Ez akkor megtisztelő, hogy a legjobb estéden, beszélgethetek veled! - mi van?! Zayn, imádlak!
- Nekem is! Nagyon aranyos vagy! Ennél aranyosabb nem is lehetnél!
- Köszönöm. Csak magamat adom. Közös képet szeretnél, vagy dedikálást? - kérdezte tőlem.
- Hát, igazából nem tudok dönteni.
- Akkor majd eldöntöm én. Kép lesz! Vedd ki a mobilodat, vagy a fényképezőgépedet. - Zayn, csak annyi, hogy ezt nem hiszem el!
- Rendben! Örömmel! - kész lett a kép.
- Szia Zayn! Örültem a találkozásnak!
- Ne menj még! Megszeretném nézni a képet, hogy hogy sikerült! - kiabált utánam Zayn.
- Persze, tekintsd meg! Bekapcsolom a képre. - bekapcsoltam, és odaadtam neki.
- Köszönöm! [...] Nagyon jól sikerült! Tessék, most már elindulhatsz! - mondta Zayn.
- Szívesen. Szia Zayn! Nagyon kedves vagy!
- Szia Christina! - Most jön Liam.
- Szia Liam! - közben valamit írt egy papírra.
- Szia, ugye Christinának hívnak? Hallottam egyet, s mást.
- Igen! Úgy látszik, nagyon jól hallasz.
- Igen! Tetszett a koncert?
- Ez természetes, hogy igen!
- Akkor tökéletes! Kép, vagy aláírás?
- Kép lenne, tőled is! - elkészült a kép vele is. 
- Ezt fogadd el! - Egy kis papír darabkát adott, amit akkor írt, amikor köszöntem neki. Ezután elköszöntünk. El már kint várt engem, a stadion előtt.

 Harry

Nagyon cuki volt ez a lány a koncerten. Szöszi! Miért nem kértem el a telefonszámodat?! Én egy seggfej vagyok.

Zayn

Megtetszett, ez a lány a koncerten. Még jó, hogy ideadta a mobilját, és beletudtam írni a számomat. Remélem, majd felhív!

Liam

Zayn, most tartozol nekem egyel! Ha tudnád, hogy a címkén, amit adtam neki, a te telefonszámod áll!

Christina

- Na hívj egy taxit! - mondta El.
- Oké! - mikor pont rákattintottam volna az utolsó számra, a telefon lemerült. - Jaj ne! 
- Mi az?
- Lemerült a telefonom. Ez nem lehet igaz!
- Mi?! Aj, és akkor hogy a fenébe jutunk haza?
- Az jó kérdés! Bár, ott a te mobilod!
- Tényleg! - majd elő is vette a telefonját, de azon sem stimmel valami. - Basszus! Én meg lebeszéltem róla az összes pénzt, ma anyával! Miért?
- Úristen! Most már tényleg baj van! Hogy a fenébe találunk haza? Ezt nem hiszem el! - szomorkodtam.
- Fogalmam nincs. Azt hittem, a legjobb este az életünkben, de így mégsem tűnik annak! Aj-aj! Nagy bajban vagyunk mi most! - Elie mondta.
- Én is azt hittem. Nem kellett volna annyira elszólnunk magunka! Fú! - már a sírás keringetett.
- Hát, el kellene indulnunk valamerre. Azért, nem állhatunk egész este itt.
- Igazad van! Na de merre?
- Hát, valamerre. Csak találunk egy kávézót, vagy egy éttermet, ahol telefonálhatunk.
- De már fél 11! Mi van még ilyenkor nyitva? Hát a nagy semmi!
- Basszuskulcs! Akkor nincs remény. Valahová el kell mennünk éjszakára. Reggel meg hívunk taxit.
- De ez olyan biztonságos? - kérdeztem tőle.
- Egyáltalán nem. De van más lehetőségünk?! - Elienek ebben nagyon igaza volt.
- Hát nincs. Akkor jobbra, vagy balra menjünk?
- Menjünk jobbra, szerencse kell most. - Elie kérdezte.
- Rendben. - majd elindultunk. Az eső is elkezdett esni.
- Ilyen nincs! - mondta El.
- De sajnos velünk történik ilyen is. - a mondat után, megtöröltem az arcomat, a sok sírás után. Ezután megláttunk egy buszmegállót, gyorsan befutottunk alá. Leültünk, vagy fél óráig csak ott ültünk. Majd egy óriási fény közeledett, egy kocsi volt. Ránk fröcskölte a sáros vizet.
- Remek, most már ez is! - mondtuk egyszerre. Még egy fél órát ültünk bőgve. Egy fehér limuzin meg állt előttünk.

●A buli és az utazás●

Christina

*Másnap a buli*

Mindenki megérkezett, már csak Eliet vártam. Hol a fenében van már? Fel kellene hívnom... Azt hiszem, a szobámban hagytam.

- Igen? - szólt bele a telefonba El.

- Hol vagy már? Ma van a buli, ugye tudod?!

- Persze, már a taxiban ülök. Tíz perc, és ott vagyok. Minden rendben?

- Így most már igen, mert tudom, hogy hol vagy. Akkor várlak! Szia!

- Értem. Szia Christ! - letette a mobilját El. Meg is érkezett pontosan, ahogy mondta.

- Szia El! Végre itt vagy! Nagyon vártalak! Na, gyere beljebb! - köszöntöttem Eliet.

- Szia Christ! Én is alig vártam, hogy ide érjek! - majd bejöttünk, elindítottuk a zenét. Elkezdtünk táncolni, piálni, egyszóval bulizni. Úgy gondoltuk, hogy ezt a mai napot semmi sem ronthatja el. De nem így történt. Kopogott az a srác, akit gyűlölök, de anyumék meg imádtak, szóval be kellett, hogy engedjem...

- Szia! Iste - majd jobban megnéztem, és hát... abba hagytam a szívmelengető köszöntést. - Te meg hogy kerülsz ide?! Nem is lettél meghívva!

- Szia bébi! Dehogyisnem, honnan veszed ezt?! A szüleid osztották a meghívókat! - Na jó. Ez ez ez ez... szánalmas. Egyébként a diákok szerint, a legjobb pasi a suliban, de nem nagyon izgat. Nem az esetem, de rám van kattantva...

- De én nem akarlak látni az utolsó, ismétlem, az utolsó Manchesteri bulimon, főleg az utolsón! - sóhajtoztam, hátha elmegy. 

- Az a te bajod. Meglettem hívva! Szóval maradok. - Á!

- Hát legyen. De ne gyere a közelembe a buli folyamán! Senki sem ronthatja el ezt a napot! Te meg főleg nem! Értve van a dolog? - próbáltam a legjobb helyzetet kihozni.

- Aha.. - nem nagyon figyelt mit beszélek neki. Meglátta a piákat az asztalon. Csak ment előre, engem is fellökött, és egy egész üveggel lenyelt egyszerre. Undorító, ez a szakszó erre a pasira! Fúúúj.

- Te meg mit képzelsz hova lökdösöl? - most már jobban nem figyelt... Próbáltam elfelejteni, hogy egy légkörben vagyok vele. Ez olyan 10 percig sikerült is. Majd hozzám szólt.

- Nem akarsz egyet táncolni? Hidd el mindkettőnkre ráférne! - már irtó részeg volt. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Reménytelen volt. De nem adtam egy olyan embernek magam csak úgy oda. Zavartam magamtól, vagyis, hát, csak próbáltam...

- Hagyj békén! Nem vagy az esetem! Hallasz te egyáltalán normálisan?! - még csak meg se hallotta, mi a válaszom rá. Megfogott rángatni kezdett és húzott táncolni. Utána még rosszabb jött...

- Na jó, ha nem szeretsz táncolni, csináljunk valami érdekesebbet! - megrángatta az undorító testét. a látványtól hánynom kellett. A falhoz lökött rám támaszkodott, és meg akart csókolni. Na ne már..>< Erre jött a bátyus és ha ő nincs, akkor meghalok!

- Mit csinálsz a húgommal, te perverz állat?! Azonnal engedd el! - majd elhúzta rólam szerencsére, na végre! Uhh... Megakarta verni a tesóm, de nem nagyon sikerült neki. Kidobta az ajtón, és visszakulcsolta az ajtót.

- Bátyus! Végre valaki! Köszönöm! Meghaltam volna basszus! Imádlak! - köszöntem meg neki.

- Azt hiszed fogom hagyni majd, hogy ez a paraszt majd nyomuljon rád?! Nem engedtem volna! Szívesen, de most engedj, várnak a csajok! - kacsintott egyet a mondat végén, én meg a szememmel  köröztem. Egyik fiú sem különb a másiknál... Jól éreztük magunkat innentől, egész hajnali négyig. Majd mindenki hazament. El maradt, mert nem engedtem hogy ilyen részeg állapotban sétafikáljon egyedül. A bulira rákövetkező napon pihentünk. Anyuék meg hívogatták a Londoni rokonunkat, hogy minden rendben-e a házzal, amit kibéreltettünk vele.

*A nagy nap*

Hétkor keltünk. Fél nyolcra készen is lettem. Ezt a ruhát vettem magamra. 

Már kopogott is El. Siettünk elköszönni anyuéktól. Aztán náluk is visszamentünk, hogy ő is eltudjon köszönni a szüleitől. El is nagyon csinos és kényelmes ruhát választott, igen a magassarkú nem valami kényelmes, sőt, inkább kényelmetlen, de mi szerettünk abban járkálni. Kék rucit öltött magára. Alig hittük, hogy végre odaérjünk Londonba. Először vonat, villamos, siklón utaztunk, majd megérkeztünk a reptérre. Nagyon izgatottak voltunk, hogy végre Londonba költözünk, és hogy ma van ez a nap! Így nagyobb esélye is van annak, hogy találkozunk a srácokkal! A repülőn rengeteget beszélgettünk. Elie kicsit szarul volt, de szerencsére annyira nem. Túlélte. Aztán a repülőgép után fogtunk egy taxit, és elmentünk a házunkhoz. A mi külön házunkhoz! Nem nagy szám ahogy kinézett a ház, de nem is egy egérlyuk... A nénikém ott várt a házban, kopogtunk. fogadott. Megmutatta a házat, a hűtőt már tele vette kajával, meg persze csokival! Szóval nem kell menni vásárolni... Mármint úgy! Azután a környéket ismertette velünk. Szép környék volt. Az egyik oszlopon egy plakátot tekintettünk meg. Azta! Máris meg van a holnaputáni programunk! Yeah!

●A Twitter, és a készülődés●

Christina

- Nézd csak El! Egy levél van az ajtónkon! - kiáltottam fel.
- Igen, ezt én is látom! - közölte velem, hogy ő is látta, majd közelebb futottunk az ajtóhoz.
- Kedves Christina! Mi elmentünk a boltba, egy kis kaját venni, majd este jövünk. Ha hazaértél, ne menj sehova, és ne engedj be senkit! Elie, be mehet, de ne engedj be sok barátot! - felolvastam, majd El válaszát hallottam meg.
- Öhm, oké, végül is, azt csinálunk, amit akarunk a házban, csak ketten!
- Tényleg, ez igaz! De mi is következik, ilyenkor? Mit is kell csinálnunk? - vontam kérdőn Elie-t, de úgy is tudjuk rá mind a ketten a választ!
- Ilyenkor még szép, hogy a 1D számait hallgatjuk, Lyrics-el, és táncolunk, ugrálunk az egész házban!
- Tudod rá a választ, ügyi vagy Eliem! - majd nevetve befutottunk a házba, ezt el is kezdtük csinálni, 1. Up All Night, 2. One Thing, 3. WMYB, 4. More Than This, és stb. Egyszer csak, a Twitteren nézzük, hogy nekem új követőim vannak.
- Jé, ezt nézd Christ! Újdonsült követőid jelentek meg Twitteren!
- Na és? Biztos csak valami kínai csákó, meg valami friss hírek Bruno Mars-ról, stb...
- De akkor is meg lehetne nézni, nem? - kíváncsiskodóan beszélt El.
- Oksa, nézzük! - 1. Valami brazil csávót hozott fel. Szinte tudtam. 2. pedig, egy lány a Facebookos csoportból. 3.-on pedig felállt a szemünk! Nem akartunk hinni a saját szemeinknek!
- OMG, OMG, OMG, OMG ,OMG, OMG, OMG, OMG, OMG, Szent Répa Isten! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - akkorát sikítoztunk, hogy az egész világ hallotta! - Ez nem lehet igaz! Levegőt ki-be, ki-be, ki-be! Nyugodjunk meg, lehet, hogy nem is ő! - Elie nyugtatgatott.
- Kattints rá a profiljára! Gyerünk! OMG! Siess El! - majd rákattintott, és ott volt a kék pipa! Ez tényleg ő!
- Elie, ugye csak álmodok? - már elkezdtem ájulásba merülni.
- Nem Tina! Téged mától, követ - párápápááá na ki az? tudjátok meg ti is! - Az igazi, Zayn Jawaad Malik! A One Direction tagja! A valóságban!
- Ez nem igaz OMGoooooood! - és még vagy fél óráig csak sikítoztunk! Még nagyobbat buliztunk! Majd valaki kopogott. Nem nagyon hallottuk a nagy zenétől. De valahogy mégiscsak meghallottuk.
- Várj csak El, valaki kopog! Megyek és megnézem.
- Menj csak, én még bulizok! - Elie felelte, nem nagyon figyelt rám, elfoglalta a tánc, és az éneklés. Lefutottam a lépcsőn, kinyitottam, és anyáék voltak.
- Sziasztok! Jót vásároltatok? - kérdeztem vidáman, hiszen nekem volt minek örülnöm.
- Persze hogy jól vásároltunk, mert te nem voltál ott... - válaszolta a bátyám. Kis ördögfióka..
- Nem vagy vicces öcskös! Na gyertek anyu, segítek elpakolni. - de a nagy zenétől alig hallottak valamit.
- Christina, mi ez a nagy zaj? Csak nem bulit rendeztél? Mondtam, hogy ne csinálj ilyeneket! - mérgesnek tűnt anyukám.
- Dehogy is anya! Csak Ellel zenét hallgatunk. - nyugtattam meg, majd felkiabáltam Elienek. - El, vedd le a hangot! anyuék azok.
- Rendben! I need, that One Thing!... - és lekiabálta, mert itt tartott a zene...
- Azt nem mondtam, hogy te meg akkor kiabálva énekelj! - kiabáltam vissza neki. 
- Oké, csak ezt a részét nagyon szeretem, tudod!
- Aham... - majd mikor vége lett a zenének, El is lejött, és ő is segített pakolászni. Még egy kicsit buliztunk Ellel, majd hazament.

*3 nappal később*

 Elie

- Elie, Elie, Elie, kelj föl! Nézd csak milyen levél van a kezemben! - anyukám idegesített.
- Nem vagyok kíváncsi a villanyszámlára! Hagyj aludni! - halkan mondtam, mert még irtó álmos voltam.
- Ez nem holmi villanyszámla, hanem a repjegy! - még nagyobbat kiabál a fülembe. Kiugrottam az ágyból.
- Tényleg, vagy csak valami trükk akar lenni?!
- Hát, nézd meg kicsim! - komoly fejjel ezt mondta a képembe. Felbontottam, és benne volt a 25 centiméteres gyönyörű repülőjegyem!
- OMG! Répa Istenem, ez igaz lenne?! - örültem, mint majom a farkának!
- Igen, és kérdezd meg Christitől, hogy ő vajon megkapta-e. Ha kell a mobilod, lent van a konyhában.
- Ugyan anyu! Minek hívjam, jó nekem a skype is! - majd oda futottam a laptophoz, bekapcsoltam, és kezdtem hívogatni a Skypeon. De nem vette fel, meg hát, ki is volt jelentkezve. Ezalatt anyu kiment a szobámból, és az íróasztalon hagyta a borítékot. Lefutottam a konyhába, és a telefont kérdeztem, hogy hol van. Rövid időn belül megtaláltam, és felhívtam Tinát. Csak fél perc után vette fel.
- Mi van El? Minek hívtál ilyen korán? Reggel fél nyolc van. - kérdezte idegesen.
- Az most mellékes! Egyébként, jó reggelt! Megkaptam a repülőjegyemet! Te nem kaptad meg?
- Komolyan! De jó! Szupeeeeer! Hát, hogy én-e megkaptam... Honnan tudjam, te keltettél fel a telefon csörgetéssel... De leszaladok és megnézem a leveleinket!
- Oké, és akkor bocsi, ha felkeltettelek! 
- Semmi baj! Ez tényleg király hír! [...] Nahát, én is megkaptam! De jó! 3 nap múlva utazunk, utazunk, utazunk!
- Bizony! Ma átmehetnék nálatok, segíteni neked pakolni, meg megrendezni a holnapi búcsúbulit. Aztán majd nálunk is megyünk, és az én cuccaimat is kiválasztjuk.
- Rendben, jól hangzik!
- Én mentem öltözni. Szia! Akkor majd gyere! Várlak úgy, olyan egy felé. Szia Christina!

- Rendben van! Én is megyek, felöltözök. Szia! Rendben, akkor majd megyek . Szia! - majd letettem. Bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, megmosakodtam, és ezt az összeállítást vettem fel. Majd átmentem Christához, összepakoltuk a ruháit, és pontosan 20 kg volt. Jól pakoltunk!
Elrendeztük a bulit is! Hozzánk is átmentünk, ott is belepakoltunk, mindent, amit csak lehetett. Minden készen áll, és a helyén van! Most már csak a holnapi buli vár minket, és a holnaputáni utazás!