●A kezdet kezdete●

*Christina*

Elie bejött a nappaliba, egy tál pattogatott kukoricával. Miközben én olvastam a leveleinket.
- Végre megkaptuk! ÁÁÁ, ez kész őrület, ezt nem hiszem el! - mondtam, izgatottan, és meglepetten.
- Mit is? ezt nem értem... - kérdezte értelmetlenül El.
- Hát a bizonyítványunkat! Az enyémben majdnem minden ötös, a tiédben pedig csak két db. 4-es szerepel az ötösökön kívül! Imádom ezt a napot! Waow!
- Mi? Azta! Ez olyan mint egy álom! Had nézzem csak! - közben nyelvét nyújtogatta..
- Rendben, nézd meg a tiédet, én még álmodozom az enyémen! - mondtam.
- Köszönöm! - majd megnézte, és válaszolt.- Juj tényleg igazad van! Oh yeah! Hol a telóm?
- Még szép hogy igaz! Mit hittél? Szívatlak?! .. Minek az?
- Mert szeretném megünnepelni a pillanatot!
- Hát oké. Én asszem a konyhában láttam.. Nézd meg!
- Oksa. - (behozta a telóját) - Na melyiket kapcsoljam be?

- Hmmm... Nem is tudom.. Legyen egy idegesítő Nicki Minaj szám, akitől még Niall is parázik?!... Ne szívass, mert még rossz vége lesz! A One Thing lesz!

- Jól van na! Én is arra gondoltam! Na teszem! - betette a zenét, és elkezdtük azt a fura táncot táncolni. Tudod, a One Thing-es 1D-s táncot.

Erre bejön anyukám.

 -Ti meg mi a fenét csináltok?!

- Hát megkaptuk a bizit, meg kaptuk a bizit! - mondtuk egyszerre.

- Ez komoly? -kérdezte.

- Persze! - ezt is egyszerre válaszoltuk.

- Na, és, milyen jegyek virítanak? - kérdezte kétségbeesve...

- Szerinted miért táncolunk? - kérdeztem.

- Jól van, jól van.. Ide adod Tina? Első sorban a tiédet nézem meg, aztán kíváncsi vagyok az Elieére is! - mondta komolyan.

- Óh, persze, csak mi ezt még leszeretnénk táncolni!

- Rendben. Na add!

- Adom! - siettem oda adni, mert táncolnom kellett. Anyum megnézte, miközben mi táncolunk, és énekelünk. Nagyon örült ő is! 

- Ez tényleg nagyon jól sikerült! Egyébként tök jó ez a szám. Fogadjuk ezt is a 1D énekli?

- Még szép! - egyszerre kiabáltunk, mert anyumnak tetszett!

- Gondoltam. Egész jó!

- Tudom! - mondtam én.

- Igen az! - mondta El.

- Na és, az ösztöndíj mikor érkezik meg? Vagy az is megjött?

- Jó kérdés... -összenéztem kedves barátnőmmel.

- Nézzem csak meg a levelet! - okoskodott anyu...

- Tessék! - hát mi volt benne? az ösztöndíjunk! ÁÁÁ ez még jobb! - Lányok, ebbe benne van az ösztöndíjatok is! 

- Mi-mi-mi-mi-mi mi van? Te szent répa! Ez nem lehet igaz! - kiabáltam mint valami őrült.

- Úristen! Na, és mennyi?! Valaki csípjen meg! Ilyen hamar kiküldték?! - kérdezte Elie. 

- Hát Ok! - Nevettem ördögien, és meg is csíptem.

- Hé, ez egy költői kijelentés volt! - idegesen nézett rám.

- Jól van, Miss Oko - erre közbe vágott anya.

- Lányok, befejezni! Most! - szólt ránk idegesen.

- Oké, oké. - ezt is egyszerre mondtuk, közben a szemünket forgattuk.

- Na de akkor mennyi is az összeg? - kérdezte El.

- Christináé pontosan 2000 font, a tiéd pedig 1700.

- Ú-ú-ú-úristen! Azért, ez egy összeg! - kiáltottam.

- Ja, bár ez még mindig kevés a Londoni ki költözéshez... - mondta szomorúan El.

- Hát ez igaz... - szomorkodtam el én is.

- Lányok, lányok! Azért én is, és Elie anyukája is létezik a Földön! 

- De, segítenétek benne? - meglepődtem.

- Amiért ilyen jól teljesítettetek, még szép! Mit gondoltatok? 

- Hát nem erre nem számítottunk... - erre most El válaszolt.

- Pedig erre kellett volna! Azért nem vagyunk annyira szigorúak! -mondta anyu.

- Nagyon köszönjük! - kiabáltuk egyszerre.

- Na menjetek és mondjátok meg Elie anyukájának is!

- Rendben van!

( el is mentünk elmesélni az óriási hírt ) Nagyon örült neki El anyukája is!