●Cake Day.;)●

ÚJ RÉSZ!:) Remélem tetszik majd... Hiszem azt, hogy érkezik pár komi, és több, mint az előzőnél.. Szomorú vagyok. hogy ilyen kevés lett az előzőnél..:( Jó olvasást. Puszi: Kriszti. xxx

Elie

- De hiszen... Te vörös vagy. Mi lett szöszivel? - kérdezte tőlem fura fejjel Harry.

- Ő már a múlté! - feleltem, szerintem egy kicsit kiakadt.. Na de miért is?! - Vörös lett! - húzogattam vagy kétszer a szemöldököm.

- Öhh... Azt látom... Na de most már nem lehet szöszi a beceneved... - sírást tettetett. Hülye gyerek... Jó értelemben mondtam!

- Jajj ne sírj! - oda futottam hozzá, és a hátát kezdtem simogatni, és színleltettem a megnyugtatását, ahogy ő a sírását. - A becenév megmaradhat, hiszen igazából szőke vagyok. Csak tettetem magam, hogy nem vagyok buta szőke! - mondtam és erre felnevetett, de nem csak ő hanem rajta kívül én is és Louis meg a többiek is.

- Háháháháháhááá! Nem. Nem vagy buta szőke. Hanem buta vörös vagy! - erre meg akartam ütni, és hát, elfutott. Futottam utána. Mint két óvodás. Az egyik göndör másik vörös. Tök jól hangzik! Miközben kergettem, kiment Christina, Louis és Court is.
- Mondták már, hogy hülye vagy Harold? - néztem rá nevetős fejjel.
- Azt hiszem igen.. - vakarta meg a tarkóját. - De tőled hangzik a legjobban! Mellesleg, meddig akarsz kergetni vöröske? - emelte ki a vöröske szót.
- Ameddig el nem kaplak! - befutottunk a konyhába ezalatt. Majd neki mentünk egy óriási tortának. Hűha, ezek aztán nem unatkozhattak! Na szóval... A torta Harry-nek ömlött, én meg neki szaladtam véletlenül. Izéé, öhm, tiszta krémek lettünk.
- Jézusom! - akadtam ki.
- Ajj, nyugi már, csak egy kis torta. Meg amúgy is, örüljenek a srácok, hogy ezt most nem Niall tüntette el! - elkezdett nevetni Harry. Aztán a többiek is.
- TI TORTÁT SÜTÖTTETEK NÉLKÜLEM! Ezt meg milyen okon érdemeltem ki? - mondtam teljesen komoly fejjel.
- Bocsánat. Tudom, imádod az édességet, meg sütni is imádsz, de elmentetek... - kezdett bele Chris. A fiúk semmit sem értettek. Ha szabad csúnyán beszélnem... Kibaszottul szeretem a SÜTIT, CSOKIT, CHIPSET, ÉS MÉG SOK MINDEN MÁST, AMI ÉDESSZÁJÚAKNAK VALÓ... És ezt Christi nagyon is jól tudja! A francba is! Áh, nyugi, nyugodj meg Elie! Semmi baj. De igen is baj van!
- Hé! Hahó! Itt vagy? - lebegtette kezeit előttem Harry.
- Sajnos itt... Ezt még mindig nem hiszem el! - kiabáltam rá a fejükre.
- Ja, hát öh... Te kezdtél el kergetni.. - kezdett bele Hazza. Most ez hogy jön ide? Nélkülem sütöttek tortát!
- Az most mellékes! Ez miért tartozik ide? - néztem rá értetlenkedett fejjel Haroldra.
- Valamiről lemaradtam... - mondta Harry.
mindig a- Szerintem én is... - Louis.
- És én is... - Zayn.
- Szerintem már mindenki... - mondta Liam.
- Szóval... Hogy is kezdjem... Elie imádja ami csoki, vagy csak édes. Hozzáfűzném azt is, hogy még One Direction-el vagyunk egy konyhába összezárva. Sőt, imád sütni. FELFOGTÁTOK? De amúgy, ő hagyott itt minket.. - elmagyarázott mindent Christina.- Nos, szerintem minden igaz. Csak az utolsó mondat kicsit érthetetlen. Egy szóval se mondtátok, hogy ez lesz a napirend! - sikítoztam ott még mindig Harry hátán... Nem szólt, hogy szálljak le. Legalább elmondhatom magamról, hogy Harry Styles hátán ültem tortás öltözékkel. Én vagyok az egyetlen szerintem!
- Jó igaz... Na de... Mindegy. Folytassuk! - majd tapsolt a kezével Christ.
- Oké. Lépjünk EZEN a dolgon csak úgy EGYSZERŰEN túl. Értettem. - mondtam, és emeltem ki az ezen és az egyszerűen szót.
- Jajj nyugi már! Ne légy olyan mint Niall. Fura lenne kettő ilyen emberrel élni. - emelte meg a kezét majd az állát tartotta vele a padlón Harry. Még mindig a hátán ültem!
- Jah... Tényleg.. Észre se vettem! Bocsi Harry! Máris felállok rólad... - mondtam és felálltam a hátáról. Közben a számra tettem a kezem, és mutattam egy peace-t.
- Semmi baj. Könnyű vagy! - nevetett Hazza.
- Még az a szerencse igaz? - én is nevettem.
- Akkor nézzünk ki valamit a szakácskönyvből. - mondta Christina.
- Várjunk csak... Hol van Nialler? - kérdeztem.
- Megharagudott, hogy nem ő adta oda a cukrot Louis-nak. - felelt Hazza.
- Értem... Fogadjuk te adtad neki oda?! - néztem Harry-re.
- Még szép! Az én Louis-om! Larry Stlylinson Forever! - válaszolt gúnyosan Harry.
- Háhá! Attól még egy cukrot a kezébe adhatott volna..
- Hát szerintem is... - lépett be a szobába Niall. Pont ilyenkor mi? Jól tud időzíteni a kis ír manó!
- Szia Niall! - köszöntünk pont egyszerre Court-al Niallernek.
- Sziasztok lányok. Jéé! El-nek vörös a haja! Szerintem így jól áll neked! - mosolygott rám Niall.
- Köszi és szerintem is! - mosolyogtam vissza rá.
- Khmm... Csak én hiányolom az ízlést? - nézett morcosan Harry.
- Mondtam már, hogy szőke vagyok legbelül! - próbáltam érdekeset mondani, hogy nyugodjon meg ez az agyalágyult. Amúgy tök édes.. Az.. Igen!
- Aha.. Köszi. - nyújtotta rám a nyelvét Harry.
- Hülye! - nyújtottam én is rá a nyelvemet.
- Te is! - folytatta a játékot.
- Te jobban! 
- Annál is jobban!
- Leghülyébb!
- A világ hülyéje!
- Na jó nyertél! - oda mentem hozzá, és megveregettem a vállát, majd ott hagytam.
- Tudom! - vágott egy tízezer vattos mosolyt.
- Kezdhetjük végre a délutánt? Legyen ez a délután a legjobb! - kiabált Zayn.
- Miért legyen ez annyira különleges? Nem értelek.?! - nézett rá Chris Zayn-re.
- Mert holnap koncert, és azután is, meg azután is, és azután is. Tehát a következő négy napban minden kőkemény lesz! Tényleg, betudtok majd ugrani valamelyikre?
- Az répa szuper.. - mondtam.
- Hé! Ne használd a répa szót! Amúgy, sütünk répa tortát is? - először ideges felháborodott fejjel nézett, azután felcsillant a szeme az ötletére.
- Egy: Rendben nem használom a te kis répa szavacskádat! - néztem rá flegmán Lou-ra. - Kettő: Felőlem. Biztos finom lesz! - itt már egy kicsit mosolyogtam. - Három: Szerintem a holnaputánira én és Christina betudunk nézni, meg az utsóra. - itt már olyan mosolyt vágtam, mint Harry az előbb.
- Oké! - vágta rá Zouis.
- Szerintem én is megyek majd akkor, amikor a lányok. - mosolygott Court.
- Rendben van! Akkor kezdjük el a mai sütis napot! - mondta Zayn és összecsapta erős kezeit. Minden jól ment a mai napon. Jól éreztük magunkat az agyalágyult szokásainkkal. Niall is jót evett. Én is! Meg a többiek is, de nem úgy, ahogy mi!

Christina

Amikor elhagyták a házat Elie-ék, haza akartam menni, egy kicsit gondolkozni, mert alig voltam mostanában otthon. Mindig a fiúkkal voltunk. Azóta amióta találkoztunk velük, csak egyszer voltunk otthon, akkor is, csak pár órát. Mert ugyanis akkor hívtak minket, hogy elveszett Court kutyája. Alig tudtam Elie-vel is beszélni. Az is kiderült, hogy Courtney tök jó fej! Csak a háza gáz... A cipőmet kötöttem, és akkor bejön az előszobába Zayn. 

- Hé, te csak nem haza készülsz? - nézett rám kérdős fejjel.

- De, mert alig voltam otthon az eltelt napokban.

- Na és?

- Na és? Pihenni sem tudtam. Sem egy kicsit gondolkodni sem. Várom Elie-t haza, és egy kicsit beszélgetni szeretnék vele négyszemközt. Hisz ki tud ki bírni napokat úgy, hogy nem beszél a legjobb barátjával? Szerintem nem csak én vagyok így.. - kezdtem magyarázkodni.

- De mi vagyunk a One Direction! És azért kerestelek, mert úgy gondolták a fiúk, hogy tarthatnánk egy édesség napot! Tudod, sütögetnénk!

 - Igen azt tudom.. Nem tudom... De.

- Nincs semmi de. Igen, vagy nem? Ilyen választ szeretnék csak hallani! - nézett rám kiskutya szemekkel.

- Őhm... Nem.. Igen.. 

- Na! Gyere már! Légyszi!
- Jajj.. Jól van na! Akkor maradok.. Most örülsz?
- Igen. És még rajtam kívül 5 ember! - majd oda sétált hozzám, megfogta a karomat, felakartunk menni a lépcsőn. De Eleanor és Louis-t láttuk a lépcsőn lefelé jönni.
- Na meggyőzted Christina-t? - kérdezte Louis Zayn-től.
- Azt hiszem.. És te Eleanor-t? - Zayn.
- Nem nagyon.. Megy haza.. - Louis.
- Ó! Szóval Eleanor is egyetért velem, hogy kell egy kis időt otthon is tölteni?! - mondtam és csípőre tettem a kezemet.
- Nahát! Te is haza akarsz menni? - nevetett Eleanor.
- Igen. Teljes mértékben! Otthon is kell lenni!
- Szerintem is! Szóval én indulok is! Sziasztok drágák! - mondta Eleanor, majd egy rövid csókot adott Louis-nak.

- Szia Eleanor! - köszöntünk neki, majd nézett rám 'WTF' fejjel.
- Jah, én mégis maradok ezek szerint.. Mert valahogy, de nem tudom, hogy hogyan, de meggyőzött Zayn...
- Nem lehet ellen állni a cuki pofimnak! - vágott egy még aranyosabb fejet, mint a szokásos.
- Értelek.. Na mindegy skacok! Sziasztok! - majd kiviharzott Eleanor az ajtón. Így történt az, hogy itt maradtam...

●Vöröskeee●

Szóval, új részt hoztam! Segítenek a képek a fantáziátokban, remélem! Egy-két komi jól esne, mint az előzőeknél. Meg nagyon sajnálom, hogy ilyen későn hoztam. Csak a mostani helyzetem, nagyon zűrös. Szülinapok és névnapok mindenhol. Szóval, jó olvasást! Pusszi, xxx.

Christina

- Hol is tartottunk? Én következek, igaz? - kérdeztem.

- Igen, te jössz. - mondta Niall.

- Akkor... - közben megpörgettem az üveget. Majd ránéztem a kupakra, és az emberre akire mutatott. - Felelsz vagy mersz?

- Hú, most érkeztünk és máris én. Akkor, felelek. - mondta Lou.

- Gondolkozzak csak... Akkor Eleanorral kapcsolatban kérdezlek... Legyen... Hiszed azt, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor az oltár előtt állsz, és Eleanor szemébe kell mondanod, az igent?

- Remélem! És hiszek benne! - ekkor Eleanorra nézett és rámosolygott. Eleanor egy puszit nyomott a szájára.

- Akkor hát én jövök! - kiabálta ki Louis. Hülye. Pörgetett, és Niall volt az. - Felelsz vagy mersz, ír gyerek? - elkezdett úgy beszélni, mint a videónaplókban. Kicsit sem nevettünk. Niall már majdnem összeesett. Tudjátok, hogy mindenen nevet!

- Hát, merek! - megint mer? Ez aztán nem félti magát!

- Fuss ki, és mond azt, hogy: ÉN vagyok NIALL HORAN! Megnézzük, hogy meg tudsz-e menekülni.

- Öhh.. Rendben! - felállt, és zokniban kifutott. Mi futottunk utána. Néztük az ablakon át.

- Én lenni Niall Horan! - kiabálta, de még 10 másodperc se kellett, lányok hada volt a háta mögött.

- Neeeeee! Segítség! Uramisten! Louiiiiiis! Ezért még megfizetsz! - sikerült neki bejutni. Innentől, már nem volt valami szórakoztató. 

                                                   [...]

Valaki, vagy valakik, párnával ütöttek.

- Ki a fene? - hajoltam fel a földről. Közben a homlokomat fogtam meg.

- Zayn Jawaad Malik!

- Eleanor Calder! - hallottam a válaszokat, majd kinyitottam a szemem.

- Hány óra van? És mi a fene ütött belétek? - kérdeztem tőlük, még kómásan.

- El? Hány óra? - kérdezte Zayn Eleanortól. Eleanor felnézett a falra.

- Fél egy. Mármint, nappal! - és lehúzta rólam a takarót Eleanor. Nagyon részegek lehettünk. Bár, én észnél voltam, csak a többiek nem...

- Értettem. Felállok. - mondtam ásítozás közben. Zayn felhúzott a földről.

- Kösz, Zayn. - majd ránéztem a szemeire.

- Semmiség. - nevette el magát. - Gyere csak! - mondta és elkezdett húzni. Kicsit furán éreztem magam. Írtóra be volt rúgva.

- Na, de, hova? - néztem rá kérdően.

- Nem mindegy? Csak legyünk együtt! Naa, gyere! - alig bírtam levegőt venni az ital szagtól.

- Figyelj Zayn. Most be vagy rúgva. Sokat ittál. Ebben a pillanatban, azt sem tudod, hogy hol vagy. Nem akarod te ezt. Állj le! - beszéltem felé lassan. Nem nagyon figyelt rám. Csak rázta a csípőjét, és nézegetett engem.

- Dehogyis. Gyere már! - mikor ezt mondta ellöktem magamtól, és felfutottam. - De butus vagy még! Na mindegy. Ha nem akarod.. - hallottam a hátam mögül, hogy beszélt még össze-vissza. Bementem Harold szobájába és láttam, hogy ott fekszik még mindenki. Elie, Harry, Liam, Courtney, Niall, Louis. Zűrösen ment a reggel...

                                                   [...]

Elie

- Légy szíves! Hagy menjek el vele! Legalább megismerném! - könyörögtem Chris-nek.

- Hát.. Na jó! Menjetek csak! Nekem nagyon fáj a fejem. Hazamegyek pihenni. - egyezett bele.

- Biztos? Akkor, nem jössz velünk?

- Nem. Ti csak szórakozzatok! De, vigyázzatok egymásra. - majd elindultunk Courtneyval.

- Szerinted, ez jól áll nekem? - magam elé tettem a ruhát, és a válfával fogtam.

- Még szép! Neked minden jól áll! Néha elképzellek vörösnek. Tök jól nézel ki még úgy is! - mondta Courtney.

- Köszönöm! De ilyen, hogy jut eszedbe? - közben belenéztem a tükörbe.

- Nem tudom... Csak úgy. - nevettünk.

- Tudod, gondolkoztam rajta, hogy befestem a hajam. Nagyon unom már ezt a szőkét. Mi lenne, ha vörösre festeném? - csillant fel az ötlet.

- Jó ötletnek hangzik! Szerintem gyönyörűen néznél ki vörösen is. Hiszen elképzellek, és látom, hogy csinos vagy! - egymásra mosolyogtunk.

- Veled együtt! - majd megöleltem. Válogattunk még ruhát. Kifizettük, és elmentünk egy fodrászhoz.

- Szóval, milyenre festené, hölgyem? - kérdezte a fodrász.

- Nem tudom... Szerinte, melyik állna jól nekem? Bár ilyen zöld meg ilyesmit nem akarok! - felnevettünk mindhárman.

- Rendben. Akkor, vörös, mondjuk? 

- Ez csodás ötlet! Mi is ezen gondolkoztunk. - mosolyogtunk. Ez is megvolt. 

Hívtunk egy taxit, és a fiúk házához mentünk. Bekopogtunk. 

- Szi - köszönt volna Christina, de, meglátta a csodát. Apropó, mit keres még mindig itt? Azt mondta, hogy hazamegy.. - Szi-szi-szi-sziasztok! E-Elie? - nézett rám kérdően.

- Szia neked is! Igen én vagyok. Hogy tetszek így? - kérdeztem tőle. Láttam, hogy nem nagyon tetszett neki, amit látott.

- Courtney. Egyszer hagytam, egyetlen egyszer, hogy elmenjetek egy kis csajos napra. ÉS ÍGY HOZOD HAZA? JÉZUSOM. - kapkodta a levegőt, mintha most jött volna egy hosszú futásról.

- Nyugi. Én akartam befesteni. És nem, nem ittunk. Ne anyáskodj már! Amúgy is régóta akartam hajszínet váltani. Csak nem mondtam neked. A vörösnél döntöttünk. - mondtam.

- Na mindegy. - mondta Christina.

- Amúgy, miért eszel muffint? Én is kérek! Van még? - kérdeztem.

- Az hosszú történet. Főzőcskézünk. És nem engedtek haza a fiúk, mint ahogyan azt gondoltam.

- Érteeem. Akkor, beljebb jöhetnénk? - kérdeztem, és egy Larry Stylinsont láttunk egymás hátán futni, meg kiabálni.

- Ez egyre furább. Eleanor még itt van? - kérdezte Court.

- Igen. Na jöttök már? El kell újságolni a fiúknak Elie-t! - mondta Christina. Eközben a kanapé háta mögé esett Larry.

- Hééé! Larry! Nézzétek csak Elie-t! - kiabált Christina Harry-nek és Louis-nak.

- Mi az? Mi van vele? - ugrott fel a kanapé háta mögül Harold. - Hol van? Én nem látom. - mondta teljesen komolyan.

- Iiiiittt! - kiabáltam felé.
- De hiszen... Te vörös vagy. Mi lett szöszivel!? - kérdezte fura fejjel.
- Ő már a múlté! - feleltem.