●Thanks Liam :D●

Liam

Mikor megékeztünk, én egyből a szobámba vettem az irányt. Kicsit felnéztem Twitterre. Danielle új tweetet írt ki. Nem nagyon volt lényege. Rámentem az adatlapjára, és nézegettem a képeket. Olyan gyönyörű, és csinos, és nagyon hiányzik. Miért kellett így végződnie? Annyira hiányzik! Hiányzik. Nagyon! Nem értem ezt az egész dolgot... Már a végén majdnem sírni kezdtem. Ekkor beront Zayn. Nem érdekel mit fog mondani. Mással vagyok elfoglalva.
- Liam,tesó! Gyere gyorsan, nagy baj van! - kiabált felém. Idegesnek, és furának tűnt... 
- Mi az? Mi lehet ennél nagyobb baj? - rá se figyeltem, csak a laptopot bámultam. Háttal beszéltem neki.
- A te bajod most nem fontos! Gyere gyorsan! - nem hiszem, hogy nem fontos, inkább a tiéd lehet érdektelen... Nem válaszoltam rá semmit. Zayn meg megfogott és levitt a hátsókertbe.
- Mi az a nagy baj? Miért csurom víz Zayn, és Christi? - kérdeztem, még mindig olyan halvány volt minden.
- Épp ez a baj! Majdnem megfulladt Christi! - kiabálta Elie. Most akkor mi a fene folyik itt?!
- Újra élesztést tudnál csinálni? - kérdezte tőlem Zayn, meg sem várta, hogy válaszoljak Elienek.
- Öhm, igen. - kicsit furának éreztem magam. Lehet, hogy bunkó voltam? Ezek a gondolatok után elkezdtem csinálni a dolgom.
- Szerinted lesz valami baja? - kérdezte aggódottan Zayn.
- Nem, semmi. Már kész is. Egy két perc, és fel éled. - válaszoltam, hamar készen lettem. Akkor is csak Danira tudtam gondolni...
- Ilyen hamar? 

- Igen, ilyen hamar. Ha felébred, akkor lehet, hogy fog köpködni majd egy kis vizet. Az nem baj. De, én most visszamennék a házba. Sziasztok! - el is köszöntem hamar, és visszamentem a szobámba, kulcsra zártam az ajtót.

Zayn

- Hát, ennek meg mi baja volt? - kérdeztem, nos, akik ott voltak, azoktól... Mindenki csak olyan érthetetlen fejet vágott. Elkezdte kinyitni a szemét Christ.
- Nézzétek! Kinyitotta a szemét! - kiabálta Elie, majd ráfigyeltem én is Chrisre.
- Jajj, Istenem! Ugye jól vagy? - kérdeztem a félig józan eszű Christől, majd megöleltem.
- Hol vagyok? - alig kinyitotta a szemét már ezt habogta.
- Nálunk! Ugye jól vagy? - kérdeztem tőle, miközben öleltem. Olyan hirtelen jött, és csak úgy megöleltem. Nem érdekelt, hogy mi fog ebből kisülni...
- Azt hiszem... Mi is történt? Annyira emlékszem, hogy Niallel az ágy alá bújtunk, és még ott is evett. - mondta Christina.
- Azt meghiszem... Akkor biztosan rendben minden? - kérdeztem újra. Akkor vettem észre, hogy még mindig ölelem. Elengedtem.
- Igen. Csak valaki elmesélné, mi történt itt? - kérdezte. 
- Hát, az úgy volt... Akkor addig emlékszel rá, hogy elbújtatok Niallel az ágy alá, ugye? - kérdeztem.
- Aha. Onnantól elmesélhetnéd.
- Na, szóval az úgy volt, hogy benyitottam a szobába, és hát egy vödör víz rám ömlött. Majd, észrevettelek titeket az ágy alatt. Nagyon ideges lettem, mert ugye, félek a víztől... És, hát, beledobtalak a vízbe... Szóval, öhm, sajnálom! - kezdtem magyarázkodni.
-Asszem emlékszek most már, úgy nagyjából. Én sajnálom, hogy túloztam ezt az egész dolgot. Rendben van így? - kérdezte tőlem Christ.
- Akkor jó. És most? - kérdeztem.
- Hát, meglehetne szárítani titeket, nem? - kérdezte Elie.
- Jó ötlet! Hiszen úgy is csurom vizek  vagyunk. - mondta Christ.
- Először is, nincs valami női naci, vagy felső... stb? - kérdezte Christina, közben felállt a napágyról.
- Hát, meg kellene nézni Louis szobájába. Hátha van itt Eleanor ruhájából egy-két darab. - mondtam én.
- Tényleg! Na és, melyik Lou szobája? - kérdezte Christ.
- Hát, majd megmutatjuk. - ez jött ki a számon, és mosolygott egyet Christina. - Courtney, te meg a fürdőszobába bevihetnéd a két lányt, és hajszárítót, meg törölközőt adhatnál nekik!
- Rendben. Gyertek lányok! - majd felmentek a fürdőbe. Én és Harry pedig Louis szobájába vettük az irányt. Niall enni ment, szokás szerint. Liam pedig még mindig a szobájában volt.
- Na, hol kezdjük? Hova tehet Louis női ruhákat? - kérdezte tőlem Harry.
- Ne tőlem kérdezd. Fogalmam sincs. Inkább hívjuk fel Lout, vagy ne?

- Inkább ne. Hagy romantikázzon Eleanorral. Biztos megzavarnánk a párocskát. 
- Hát, amúgy tényleg. Akkor, hol keressünk? - kérdeztem én.
- Nem tudom. A te barátnődnek kell. Nem az enyémnek. - nevetett rám, de egyáltalán nem volt vicces.
- Ő NEM A BARÁTNŐM! - löktem rá az ágyra.
- Akkor, még nem. De, az lesz, nem? Még te magad mondtad. - idegesített.
- Hát, végül is, MÉG NEM BIZTOS! Jó?! -vakargattam hátul a nyakam.
- Rendben van. Keress akkor ruhát, A NEM BIZTOS JÖVŐBELI BARÁTNŐDNEK! - majd megszakadt a nevetéstől Mr.Styles...
- Jól van nem érdekelsz szöszi! Ehhez mit szólsz? - kérdeztem rá.
- Mi van vele? - nézett rá a falra, mintha nem tudnám...
- Hát, a barátnőd, nem? 
- NEM! Ezt, hogy találtad ki?! - olyan ideges lett, hogy majd szét robbant, kicsit ki is vörösödött.
- Ezt meg te mondtad. Nem emlékszel?
- Öhm, oh, ... - nagyon zavarba jött. Háhá, lebuktál...
- Most lebuktál Harold! Tudtam, hogy nem tudod letagadni!
- Oké, most kereshetnénk a ruhákat. Kezdhetnénk, mondjuk, te nézd meg abban a szekrényben, én meg ebben. - mutogatott a szekrények felé. Elkezdtünk kutakodni, és hamar meg is találtuk.
- Nézd csak, itt van egy-két darab. Reméljük, hogy jó lesz Chrisre. - mondtam.
- Oké, szedj ki néhány darabot, és vidd be neki a fürdőbe. Én le megyek Niallhez, hátha csinál valami érdekeset.
- Menj csak. - majd megfogtam pár ruha darabot, és a fürdőszoba felé haladtam. - Kop-kop! - közben kopogtam. - Bejöhetek, vagy várjak meg itt valakit? - kérdeztem.
- Mindjárt kimegyek a ruhákért! Egy perc Zayn! - kiabálta ki Courtney a nagy hajszárító hang miatt.
- Rendben. Megvárlak. - és közben kijött.
- Sokat találtatok? - kérdezte mosolyogva Courtney.
- Hát, annyira nem sok. Remélem valamelyik megtetszik majd neki. - mosolyogtam én is.
- Ja, én is. 
- Sokára lesztek készen?
- Nem, szerintem még olyan 15 perc. Tudtok még addig várni? - kérdezte.
- Igen. Elleszek én addig, és a többiek is. - válaszoltam.
- Oké, addig is jó szórakozást, én visszamegyek a fürdőbe. - mondta és közben újra mosolygott, megfordult, majd megfogta a kilincset, és bekúszott. Bekopogtam addig Liamhez. Hátha csinál valami érdekes dolgot. Apropó, mi baja lehetett? Vagy, még mindig...
- Ki az? - kérdezte az ajtó mögül hallatszó Liam hang.
- Csak én vagyok az. Zayn. Bejöhetek? - próbáltam megértő lenni.
- Szabad, fáradj beljebb nyugodtan. - ezzel bementem. 
- Jól érzed magad haver? Látom, valami baj van... Segíthetek? Tudod, hogy mi mindenben segítünk, ha kell, ha nem! - ezt az igazat mondtam, miközben beléptem a szobába.
- Nem hiszem, hogy ebben akárki is tudna segíteni... - felelt lehajtott fejjel, szomorkásan.
- Hmm.... Azért, elmondhatnád. Én szívesen meghallgatlak. Ezt tudhatod, mindenben számíthatsz rám! - próbáltam megnyugtatni, és kihúzni belőle, hogy mi baja.

- Tudom. Hát, tényleg jó lenne, ha valakinek kilökném magamból. De, nem hiszem, hogy tudsz rajtam segíteni. Még én sem magamon... - kezdett komolynak tűnni a dolog, a végén pedig már nagyon az lett.
- Akkor gyerünk! Halljam, mi bánt téged, ilyenkor fontos lenne elmondanod! - mondtam.
- Egész Danielleről szól. Nagyon hiányzik, és még mindig szeretem. Lehet, hogy hiba volt vele szakítanom?