●Legalább Zayn megtudta, amit akart.●

Zayn

Miközben lelökött Mr.Payne az ágyról, kopogás nélkül berontott Nialler.

- Ez meg mi a fene volt? Mi a szent sz**ért kellett lelöknöd? - kérdeztem idegesen Liamtől, de Niallre néztünk. - Amúgy Niall, te tudsz kopogni?

- Csa tel mert van idege a keze... - ennyit hallottam, egyszerre kezdtek el beszélni a 'marhák'. 

- LE ÁLLNI! Nem értek semmit! - kiabáltam egy nagyot. - Először kezdjen el magyarázkodni LIAM! - néztem rá Liamre.

- Hát, azért, mert idegesítő vagy! Ne szólj bele az életembe! Tanácsot adhatsz, de azért... EZ SOK VOLT! - kezdett bele a magyarázkodásba Liam.

- Értem, de én csak a jót akarom neked! - folytattam én. Niall, meg csak úgy hallgatott, és bámult, mint egy moziba. Még kaja is van nála, tessék!

- De ez nekem nem jó.

- Jól van, akkor ezentúl, nem szólok bele a magánügyeidbe. Megértettem! És őhm.. Bocsánat tesó! De, remélem minden rendbe jön! - bocsátottam meg, az érzékeny kis Liamnek...

- Köszönöm! Megértem, hogy csak segíteni akartál! - mondta Liam, és megöleltük egymást. Azért, kicsit nyálas volt.. Így, ahogy vissza gondolok rá.

- Miről maradtam le?! - kérdezősködött a 'nem tudok kopogni' emberke.

- Semmiről. - mondtam.

- Majd elmeséljük! - Liam mondta, közben rámosolyogtunk Niallre.

- Szóval, most magyarázkodhat Niall! - ordítottam szegény ír gyerekre.

- Bocsánat! Nem tudtam, hogy fontos dolgokról beszéltek... 

- Semmi baj! - mondtuk Liammel.

- Na, és most? Mi legyen? Nem gondoljátok, hogy unalmas van? - kérdezte Niall és teljesen igaza volt!

- Hát.. De! Élvezzük ki, hogy ma itthon vagyunk! Mert holnap ismét utazgatnunk kell! - ez volt az én válaszom.

- Zaynnek teljesen igaza van! - Liam, nekem mikor nincs igazam?!

- Tudom... - szóltam közbe. Liam meg csak sóhajtozott, és a homlokára csapott.

- Na, de mit kellene csinálnunk? - kérdezte Niall.

- Legyen felesz vagy mersz! Imádom azt a játékot! - mondtam.

- Hát.. oké! én beleegyezek! - mondta az 'igen' válaszát Liam.

- Akkor én is! - felelt Niall.

 - Menjünk és szóljunk Harry-nek! - kiáltottam fel és elindultunk Harry szobája felé. Mikor ajtót nyitott, kb így nézhettünk ki.

- Nektek meg mi bajotok van? - kb ilyen 'WTF' fejjel nézett Harry.

- Bulizunk! Nem lehet? - válaszoltam.

- Furák vagytok... 

- Jössz felelsz vagy merszezni? - kérdezte Liam, rátérve a lényegre.

- Hát... Úgyis unatkozok. Menjünk! - végre valami értelmeset mondott Hazza.

- Indulááás! - kiáltotta fel Niall, majd elkezdtünk a leggyorsabb sebességünkkel lefelé futni a lépcsőn. Előkészítettünk mindent, hogy mire a lányok leérnek, minden tökéletes legyen!

[...]

- Csókold meg Christinát! - HARRY, HAVER, TE ENNYIRE BE AKARSZ ENGEM SZÍVATNI?

- Most ez komoly? Inkább vetkőzök. - szóltam vissza.

- Oké, akkor vedd le a pólódat. - kimondta a seggfej és le is vettem.

- Most már örülsz fürtöske?

- Én nem... De más igen!

- Na jó, most már befoghatod a szádat, én jövök! - pörgettem, és Christinára mutatott a kólás üveg.

- Felelsz, vagy mersz? - kérdeztem tőle.

- Hát.. Inkább felelek! - legalább, meg kérdezhettem tőle, azt, amire igazából kíváncsi vagyok.

- Rendben.. Akkor az kérdezem, hogy... Van most jelen pillanatban barátod?

- Hát.. Öhm.. Most nincs. - válaszolta, és erre felmosolyogtam! Innen, már rajtam múlik a dolog. 

- Rendben. Akkor, te jössz! - feleltem boldog arccal. Mielőtt, még pörgetett volna, kopogtak.

- Megyek és kinyitom! - mondta, és elszaladt az ajtóhoz Elie. Eleanorral, és Louisal tért vissza.

- Sziasztok! - köszöntünk nekik.

- Nektek is szia! - válaszolták.

- Csak nem felelsz vagy mersz? - kérdezték. 

- De. Beszálltok? - kérdezte Courtney.

- Hát, Eleanor? - kérdezte Eleanortól Louis.

- Felőlem! A mai nap, nem tűnik unalmasnak! - mondta Eleanor.

- Akkor beszállunk! - felelte Louis.