●Vöröskeee●

Szóval, új részt hoztam! Segítenek a képek a fantáziátokban, remélem! Egy-két komi jól esne, mint az előzőeknél. Meg nagyon sajnálom, hogy ilyen későn hoztam. Csak a mostani helyzetem, nagyon zűrös. Szülinapok és névnapok mindenhol. Szóval, jó olvasást! Pusszi, xxx.

Christina

- Hol is tartottunk? Én következek, igaz? - kérdeztem.

- Igen, te jössz. - mondta Niall.

- Akkor... - közben megpörgettem az üveget. Majd ránéztem a kupakra, és az emberre akire mutatott. - Felelsz vagy mersz?

- Hú, most érkeztünk és máris én. Akkor, felelek. - mondta Lou.

- Gondolkozzak csak... Akkor Eleanorral kapcsolatban kérdezlek... Legyen... Hiszed azt, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor az oltár előtt állsz, és Eleanor szemébe kell mondanod, az igent?

- Remélem! És hiszek benne! - ekkor Eleanorra nézett és rámosolygott. Eleanor egy puszit nyomott a szájára.

- Akkor hát én jövök! - kiabálta ki Louis. Hülye. Pörgetett, és Niall volt az. - Felelsz vagy mersz, ír gyerek? - elkezdett úgy beszélni, mint a videónaplókban. Kicsit sem nevettünk. Niall már majdnem összeesett. Tudjátok, hogy mindenen nevet!

- Hát, merek! - megint mer? Ez aztán nem félti magát!

- Fuss ki, és mond azt, hogy: ÉN vagyok NIALL HORAN! Megnézzük, hogy meg tudsz-e menekülni.

- Öhh.. Rendben! - felállt, és zokniban kifutott. Mi futottunk utána. Néztük az ablakon át.

- Én lenni Niall Horan! - kiabálta, de még 10 másodperc se kellett, lányok hada volt a háta mögött.

- Neeeeee! Segítség! Uramisten! Louiiiiiis! Ezért még megfizetsz! - sikerült neki bejutni. Innentől, már nem volt valami szórakoztató. 

                                                   [...]

Valaki, vagy valakik, párnával ütöttek.

- Ki a fene? - hajoltam fel a földről. Közben a homlokomat fogtam meg.

- Zayn Jawaad Malik!

- Eleanor Calder! - hallottam a válaszokat, majd kinyitottam a szemem.

- Hány óra van? És mi a fene ütött belétek? - kérdeztem tőlük, még kómásan.

- El? Hány óra? - kérdezte Zayn Eleanortól. Eleanor felnézett a falra.

- Fél egy. Mármint, nappal! - és lehúzta rólam a takarót Eleanor. Nagyon részegek lehettünk. Bár, én észnél voltam, csak a többiek nem...

- Értettem. Felállok. - mondtam ásítozás közben. Zayn felhúzott a földről.

- Kösz, Zayn. - majd ránéztem a szemeire.

- Semmiség. - nevette el magát. - Gyere csak! - mondta és elkezdett húzni. Kicsit furán éreztem magam. Írtóra be volt rúgva.

- Na, de, hova? - néztem rá kérdően.

- Nem mindegy? Csak legyünk együtt! Naa, gyere! - alig bírtam levegőt venni az ital szagtól.

- Figyelj Zayn. Most be vagy rúgva. Sokat ittál. Ebben a pillanatban, azt sem tudod, hogy hol vagy. Nem akarod te ezt. Állj le! - beszéltem felé lassan. Nem nagyon figyelt rám. Csak rázta a csípőjét, és nézegetett engem.

- Dehogyis. Gyere már! - mikor ezt mondta ellöktem magamtól, és felfutottam. - De butus vagy még! Na mindegy. Ha nem akarod.. - hallottam a hátam mögül, hogy beszélt még össze-vissza. Bementem Harold szobájába és láttam, hogy ott fekszik még mindenki. Elie, Harry, Liam, Courtney, Niall, Louis. Zűrösen ment a reggel...

                                                   [...]

Elie

- Légy szíves! Hagy menjek el vele! Legalább megismerném! - könyörögtem Chris-nek.

- Hát.. Na jó! Menjetek csak! Nekem nagyon fáj a fejem. Hazamegyek pihenni. - egyezett bele.

- Biztos? Akkor, nem jössz velünk?

- Nem. Ti csak szórakozzatok! De, vigyázzatok egymásra. - majd elindultunk Courtneyval.

- Szerinted, ez jól áll nekem? - magam elé tettem a ruhát, és a válfával fogtam.

- Még szép! Neked minden jól áll! Néha elképzellek vörösnek. Tök jól nézel ki még úgy is! - mondta Courtney.

- Köszönöm! De ilyen, hogy jut eszedbe? - közben belenéztem a tükörbe.

- Nem tudom... Csak úgy. - nevettünk.

- Tudod, gondolkoztam rajta, hogy befestem a hajam. Nagyon unom már ezt a szőkét. Mi lenne, ha vörösre festeném? - csillant fel az ötlet.

- Jó ötletnek hangzik! Szerintem gyönyörűen néznél ki vörösen is. Hiszen elképzellek, és látom, hogy csinos vagy! - egymásra mosolyogtunk.

- Veled együtt! - majd megöleltem. Válogattunk még ruhát. Kifizettük, és elmentünk egy fodrászhoz.

- Szóval, milyenre festené, hölgyem? - kérdezte a fodrász.

- Nem tudom... Szerinte, melyik állna jól nekem? Bár ilyen zöld meg ilyesmit nem akarok! - felnevettünk mindhárman.

- Rendben. Akkor, vörös, mondjuk? 

- Ez csodás ötlet! Mi is ezen gondolkoztunk. - mosolyogtunk. Ez is megvolt. 

Hívtunk egy taxit, és a fiúk házához mentünk. Bekopogtunk. 

- Szi - köszönt volna Christina, de, meglátta a csodát. Apropó, mit keres még mindig itt? Azt mondta, hogy hazamegy.. - Szi-szi-szi-sziasztok! E-Elie? - nézett rám kérdően.

- Szia neked is! Igen én vagyok. Hogy tetszek így? - kérdeztem tőle. Láttam, hogy nem nagyon tetszett neki, amit látott.

- Courtney. Egyszer hagytam, egyetlen egyszer, hogy elmenjetek egy kis csajos napra. ÉS ÍGY HOZOD HAZA? JÉZUSOM. - kapkodta a levegőt, mintha most jött volna egy hosszú futásról.

- Nyugi. Én akartam befesteni. És nem, nem ittunk. Ne anyáskodj már! Amúgy is régóta akartam hajszínet váltani. Csak nem mondtam neked. A vörösnél döntöttünk. - mondtam.

- Na mindegy. - mondta Christina.

- Amúgy, miért eszel muffint? Én is kérek! Van még? - kérdeztem.

- Az hosszú történet. Főzőcskézünk. És nem engedtek haza a fiúk, mint ahogyan azt gondoltam.

- Érteeem. Akkor, beljebb jöhetnénk? - kérdeztem, és egy Larry Stylinsont láttunk egymás hátán futni, meg kiabálni.

- Ez egyre furább. Eleanor még itt van? - kérdezte Court.

- Igen. Na jöttök már? El kell újságolni a fiúknak Elie-t! - mondta Christina. Eközben a kanapé háta mögé esett Larry.

- Hééé! Larry! Nézzétek csak Elie-t! - kiabált Christina Harry-nek és Louis-nak.

- Mi az? Mi van vele? - ugrott fel a kanapé háta mögül Harold. - Hol van? Én nem látom. - mondta teljesen komolyan.

- Iiiiittt! - kiabáltam felé.
- De hiszen... Te vörös vagy. Mi lett szöszivel!? - kérdezte fura fejjel.
- Ő már a múlté! - feleltem.