●Now everybody smiling●

Hát sziasztok! Íme itt a 28.-ik rész, ami az iskolaszünet jóvoltából sikerült ennyire hosszúra írnom!:) Kommentelni lehet név nélkül ha kiválasztod, melyik fiókból szeretnéd írni a hozzászólásodat. Sőt, kódellenőrzés sincs! Mindenkinek tennie kell azért valamit, hogy egészségesen és boldogan íródjon tovább a történet, szóval kérlek titeket nagyon szépen *kiskutyaszemek* írjatok nekem legalább 4 kommentet! Ha egyszer sikerült 6-ot is írni, akkor most is fog sikerülni a négy! Köszönöm megértéseteket!♥ Mellesleg azért hoztam most ilyen későn ezt a részt, mert aligha akart meglenni a 4 komment, de meglett, csak sokára. A Facebookos csoporthoz nyugodtan csatlakozhattok néhány kulisszatitkokért és egy kicsivel több információért!:) 
Na puszi, jó olvasást! :)Xx

*Elie szemszöge*

- Mi az?! - kérdezi fáradtan, kómásan. Majd megfordul a helyéről.

- Hol a fenében vagyunk?!- kérdezem egyben idegesen és kicsit kíváncsian... Ő csak felül nyújtózkodik egyet 5 mp-en keresztül. Aztán hmm-ög egyet..

- Hmm? - kérdezi cuki, reggeli fáradt mosollyal.

- Ne szórakozz Harold! Kérdeztem valamit!

- Bocsi, nem hallottam. Mondanád újra? - mosolyog még mindig Harry. Hogy lehet egy ilyen cuki göndörre haragudni?

- Öh.... ja igen... izé... Hogy ragadtunk itt? - kérdezem kicsit zavartan... Tudjátok, kettesben egy szoros helyen, pont vele, aranyosan mosolyog, hát... Zavarba jöttem.

- Miért érdekel az téged? - jön egyre közelebb és közelebb, majd lassan megölel. Ezt a mondatot úgymond csak enyhén és szexisen belelehelte a jobb fülembe. Aztán a bal kezemhez nyúlt az ő bal kezével, s megfogta gyengéden. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az én kezem az ülésen van nyugodtan, de ahogy megérzem, hogy közeledik az ő keze az enyémhez felemelem 2 centivel az üléstől felfelé, majd az ujjaim között rések nyílnak, az övéjei között is és nagyon lassan egymásba kapaszkodnak. Miután ez megtörtént, fejét a vállamra hajtotta, én pedig a szemeimet becsuktam és úgy élveztem ezt a pillanatot. - Szóval, miért érdekel ez téged? - motyogja az orra alatt, ezt most már cukin. Ugyanis azért motyogta, mert amint mondtam, a vállamon pihen feje. Egy kicsi idő után megunta ezt, úgyhogy felemelte testrészemről a buksiját, és sebesen de mégis lassan a fejemhez, pontosabban az ajkaimhoz sietett... Ez így nem lesz jó, a második csókunk, úgy hogy még egy randink sem volt... De akkor sem hagyom ezt most ki! Egyre közelebb és közelebb van a szája az enyémhez... MOST megcsókolt. Egyre gyorsabban, sietősebben és vadul csókol. Elkapott mindkettőnket a hév. Egyikünk sem ellenkezett a másik tettjével. Ha magasabb szintre lépett az egyikünk akkor a másik azt hagyta.......

*Christina szemszöge (még mindig tegnap)*

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - kezd sikítozni... - Te most csak viccelsz, ugye? Vagy, vagy vagy vagy, most mi van?! - kezdett dadogni. - MI VAN? Té-té-té-ténylee-le-leg?! - kezdett í betűket mondani és ugrándozni körbe-körbe, nem beszélve arról, hogy kezeit az állához illesztette és csapkodta össze-vissza...
- Igen. - mondtam higgadtan meg persze unottan. Jó, tudom, hogy én is így ¸¸csináltam`` amikor először voltunk Elie-vel a koncerten... Ah mindegy. Belekezdtem de előtte sóhajtottam egyet. - Megkérhetlek valamire?
- Ő, persze.. - válaszolta. Közelebb mentem hozzá és megfogtam a vállát, a mondandóm közben pedig megszorítottam azt.
- Szóval. Te. Segítenél nekem abban. Hogy. Ne. Vegyen. Észre Harry?! - kérdeztem kimeredt szemekkel. Próbáltam szaggatottan mondani...
- Persze... De engem észrevehet, nem? - kérdezi Kendall.
- Igen. Téged igen. - kezdtem titokzatosan beszélni.

*Zayn szemszöge*

A tegnapi nap nagyon rossz, és fura volt. A végére kezdtem elhinni, hogy tényleg nem tudja miről beszélek, ezért inkább elmentem a helyszínről. A gondolattól is megfájdult a fejem és forgott velem a világ. Amúgy nem is értem Niall-t... Miért őt választotta? Vagy Tina miért őt választotta? Miért egymást választották? Érdekes és rejtelmes kérdések... Egyáltalán nem illenek össze... De miért is gondolok rájuk egyfolytában?! Talán mert... NEM! MÉG GONDOLATBAN SEM MONDOK KI ILYEN MARHASÁGOT! Befogni, Zayn Jawadd Malik!

- Hé, Zayn! - kopog be az ajtón Liam.

- Mi van? - kiabálok vissza az ágyról.

- Hoztam egy kis kaját. Nem vagy éhes? Vagy nem akarod elmondani mi a bajod? - kérdezi higgadtan és kedvesen Liam.

- Ah... Gyere be! - próbálok én is kedves lenni. Egy pillanatra is.

- De nem tudok... A tálca a kezemben van és a kaja is.. Pontosabban a tálcán a kaja és az innivaló.- mondja ki, arra utalva, hogy segítségre szorul. Felállok, majd kinyitom neki a szobaajtómat.

- Kösz. - próbál egyensúlyozni arra, hogy nehogy leejtse a szállítmányát.

- Szóval... - kezdek bele, valamibe.

- Szóval akarsz róla beszélni, vagy hagyjalak együtt a kajával és a gondolataiddal? - kérdezi Liam.

- Inkább az utolsó. - mosolygok.

- Rendben. Akkor, szia. - mondja majd majdnem kint van, de még visszaszólok. 

- Liam! - majd a fejét hátra rám fordítja. - Kösz mindent haver! 

- Semmiség. Barátok vagyunk. - mosolyog majd átlépi a küszöböt és bezárja az ajtót.

- Üdv újra egyedül. - suttogom, magamhoz szólva. Odalépek az asztalomhoz ahova Li letette a tálcán lévő élelmiszereket és leveszek róla egy gofrit, majd rányomok egy kis tejszínhabot. Ezt zabálva vissza dűlök az ágyamra... Az édességtől kicsit jobb kedvre derülök.

*Christina szemszöge (még mindig tegnap)*

- Na mi a terv? - kérdezte Kendall.

- Én itt maradok, te pedig kimész és megnézed melyik asztalnál ült le Harry. Ha a te asztalodhoz, kiszolgálod. Ha nem akkor is kint maradsz. Mindkét esetben megvárod még távozik és úgy szólsz be nekem, hogy tiszta a levegő. Akkor folytatjuk a megmaradt kevés munkát és utána irány nálatok. - soroltam el a terv részleteit.

- Értettem főnök! - emelte fel kezét és homlokához tette. Aztán kiment. Én csak várakozok és várakozok..

Ez most tisztára olyan mint régen amikor a Titanicban vettük észre Chad-et csak akkor nem Harry-t... Meg akkor Elie-vel voltam. Hahahaha... Sokat nevettünk.... Tényleg, inkább a Titanic plázába mennénk és nem Kendall-éknál!

- Na kész! Csak egy szörpöt kért... De nézd csak! - mutatta a naplója hátulját. - Kértem és kaptam is aláírást, meg csináltam vele képet is az meg a telefonomon van. - vigyorgott.

- De elment?

- Aha.

- El is hajtott a kocsijával?

- Asszem... Igen. - még mindig vigyorgott.

- Mi lenne ha a Titanicba mennénk és nem nálatok? Ott is tudunk beszélgetni. Vásárolunk egy kicsit, Nando's-ozunk Starbucks-ozunk egy kicsit.. Meg persze megint benézünk a Titanic részlegbe.. Na mit szólsz? - kérdezem miközben mosolygok.

- Rendben. Úgy is már én is rég voltam ott. - egyezett bele.

***

- Na milyen? - kérdezi mosolyogva a tükör előtt állva. Ja? Hogy már itt járunk? Voltunk fodrásznál, manikűrösnél, sminkesnél és már egy jó pár ruhaboltban. Ez a ruha, mellesleg gyönyörű volt, de még ha ez nem lett volna elég, Kendall-on még jobban mutat, mint a próbababán. Egyszerűen csodálatos. Nos, melyik az a ruha ami rajta nem áll jól? Egyszerű a válasz. Egyik sem, mert ami csak létezik az rajta mesésen mutat, még egy Lady Gaga féle kólás hajráf. is.
- Csodálatos. Ez káprázatos! Kendall te most is ugyanolyan csinos vagy ebben a ruhában, mint a többiben! - mosolygok a tükörbe, pontosabban a tükörképére. Ő is az én tükörképemre mosolyog, majd megszólal.

- Köszönöm, te pedig még mindig olyan aranyos vagy mint a többi dolognál! - válaszol ő is dicséret képen.
- Akkor ezt veszed meg? - kérdezem.
- Nem tudom... - forog a tükör előtt bizonytalanul.
- Kendall, ne vágj ilyen bizonytalan fejet, mert nagyon csinos vagy! Nem is értem miért nem mész modellnek... Plusz hozzá még szép, karcsú is vagy! - szólok rá.
- Jó-jó... Akkor szerinted ez legyen? - kérdezi félénken.
- Szívem szerint a te alakodhoz mindegyiket megvenném, de ez a ruha tetszik a legjobban. Ez tényleg elbűvölő. - mondom egyetértően.
- Rendben. Akkor ezt veszem meg. Visszaöltözök a saját ruhámba. - szalad a próbafülkéhez. Egy szempillantás alatt jött ki onnan. Ez még egy ok, amiért modellkedni mehetne. Nem értem egyáltalán ezt a nőt... Inkább dolgozik heti 50 fontért egy kis átlagos kávézóban, ahelyett, hogy 1000 fontokat kapna naponta (!)...

- Te jössz! - dobott a kezembe egy már hamarabb kiválasztott összeállítást. Körülbelül másfél percig tartott átöltöznöm. Kijöttem és a próbafülke előtt megálltam előtte majd beálltam valamilyen pózba. - Hogy áll? - kérdezem kíváncsian.
- És még én vagyok vékony... No meg csinos! - forgatta szemeit. - Bár a ruha nem a legjobb. Várj, -nyomott a kezembe egy felül arany színű csillogós, lent fekete fodros fél combig érő mini koktél ruhát. - ez jobb lesz. - mosolyog biztatóan. Én elvettem tőle, majd vissza sántikáltam a próbafülkébe. Amikor felvettem és megvizslattam magam a tükör előtt, kimentem a nyilvánosságra.
- Szóval? Ez milyen? - kérdezem.
- Majdnem tökéletes. Majdnem... - majd maga mellől kivett egy aranyszínű csillogós tűsarkút.
- Vedd fel hozzá ezt is, és lássunk csodát. - adja kezeimbe a női cipőt. Megkapaszkodok egy ruhaállványban, és magamra erőszakolom a 36-os méretű cipőt.
- Kendall... Ez a cipő kicsi. Adj egy mérettel nagyobbat. - nyávogok, közben pedig visszaadom neki a mesebeli magassarkút. Ő elmegy egy percre, de már vissza is ér. Átadja az egy mérettel, szerintem 37-es méretű cipellőt. Azt is ugyanúgy felveszem, mint a kisebbet, csak azt erőszakolás nélkül. - Ez jó lesz. Na és most, hogy festek?

- Na most már tökéletes! Ezeket veszed meg! - mondja egyértelműen.
- Oksa. Akkor visszaöltözök - mutatok a mögöttem lévő próbafülkére -, utána pedig mehetünk fizetni. - és már indulok is ruhát cserélni. Éppen a hátulját cipzározom, amikor a kék hátul hosszú elől combig érő szoknyámból megszólal az a tipikus SMS jelző hang. Átöltözök, majd megnézem az üzenetet.
,,Jobb, ha az utolsó perceidet vele töltöd, mert már nem sokáig lesz az élők sorai között. Üdvözlettel: XY "
Egy újabb holtkóros... Nem nagyon izgat a ,,történet", szóval fogtam a telefonomat és visszadugtam az ezúttal már rajtam lévő szoknyámba. Felemeltem a ruhát és az egy pár cipőt, majd siettem a kasszához, ahol már várt a barátnőm, hogy végre kifizessük és mehessünk. Miután ez megtörtént, még elmentünk a Nando's-ba, Starbucks-ba, és még megnéztünk egy csomó érdekességet a Titanic részlegen, ahol már tudtuk mi vár ránk, hiszen ezredjére járunk ott. Amikor ezt meguntuk, elmentünk a játékterembe. Elmentünk egy Boleeng, meg 3 dodgem körre. Ezután mentünk Kendall-éknál, és mivel mégsem beszélgettünk a plázában... Azt jelenti, hogy most jön a nagyja.