●Elie and Harry, or Zayn and Tina?●

Sziasztok újra! Úgy kb 2 hónapja nincs friss rész.... Először is bocsánat, de ti sem írtok sok hozzászólást a részekhez!:( Itt lenne a rész, csak annyit mondok, hogy kicsit furcsa és bizonytalan, meglepődő rész lesz! Na de ti majd ezt eldöntitek és megosztjátok velem, remélem!;) See you later guys, good reading!:) xoxoxo
/Az előző részből:

   *Elie szemszöge*

 Gyorsan felvettem a nadrágot és a topot, siettem megnézni, mit is rejt az az SMS. Megnyitottam és nem hittem a szememnek... Az állt benne, hogy egy Darcy nevű csaj várja ma Harry-t a London Eye-nál és öltözzön fel úgy, hogy ne ismerjék fel... 'Szia Harold! Remélem, akkor jössz ma a London Eye-hoz, mert megígérted a múltkor. Egyébként jó reggelt! Ja és bocsi, hogy nem tudtam elmenni tegnap Liam születésnapi partijára!:( Igazán elmentem volna, de nem engedett a munkafőnököm, és nem szerettem volna, ha kirúgtak volna. Gondolom megértesz! Ha eljössz ma a megbeszélt helyre, odaadom Liam ajándékát és majd te átadod az én nevemben neki!:) Mikor akarsz akkor bemutatni a fiúknak?:D<3 (tudom, ezeket személyesen kellene megbeszélnünk darling<3<3) El ne felejtsd, hogy délután negyed háromra van megbeszélve!<3 Alig várom, hogy láthassalak<3 ui.: ne gyere feltűnő ruhába! Nehogy felismerjenek, és tudjuk, hogy még nem publikus a kapcsolatunk! De már várom, amikor majd elmondod egy interjúban! És ahw.. Bocsi, hogy ilyen hosszú szöveget írtam, de már hiányzol honey!</3 nem láttalak, már vagy 5 napja:( xxxx."
Kitágult szemekkel bámultam a telefon kijelzőjét... Na igen... Ilyenkor önt el teljesen azaz érzés, amikor csalódott vagy... Aztán meg leesik, hogy miről is van szó és dühös leszel és sírhatnékod van és inkább azt kívánod el se olvastad volna és inkább csak kiabálnál sikítoznál...... 

 ***

- Jó reggelt szépségem! - köszönök neki. Nem szól vissza, csak vizet iszik.
- Neked is! Tudod, nagyon fáj a fejem... - fogja meg homlokát Tina.
- Hah.. Nem csak neked- mosolygok.
- Mit csinálunk ma? - kérdezi
- Nem tudom.. - zárom be magam mögött az ajtót.
- Figyelj, te emlékszel valamire a tegnap éjszakáról? - kuncog, majd leül az ágyára.
- Nem nagyon sok mindenre. - pattanok le mellé, és megölelem oldalról.
- Hát én se-válaszol
- Itt van Harry- suttogom
- Tényleg? - fordul felém és néz rám nagy szemekkel.
- Aha- mondom kicsit erőtlenül.
- Na, mi a baj? Nem voltál jó kislány az éjjel? - nevet Tina.
- Háát. Monjduk rá- nevetem el magam, hiszen nem akarom a hülyeségeimmel zaklatni.
- Mi lenne, ha lemennénk kajálni valamit, közben megbeszélnénk a tegnap történteket? - kérdezi vidáman, ahhoz képest, hogy azt mondta szörnyen fáj a feje.
- Benne vagyok- mondom, majd pacsizunk és lebaktatunk a lépcsőn a konyhába.
Megbeszéljük, hogy ő elmegy a péksütishez hozni finomságokat, én meg addig csinálok tojást 3 személyre.

*Harry szemszöge*

Most.. Most... ez...ezt. honnan veszi???!!! Úristenem...

- Hagyd Tina, majd én beszélek vele- veszi az adást és felhúzom a csíkot Elie szobájához és dörömbölni kezdek az ajtón.

- Elie! Elie! Elie nyisd már ki! Beszéljük meg! Félre értetted! Nyisd már ki légy szíves! - kiabálok az ajtója előtt. De csak azt hallom, hogy egyre hangosabban zokog... Erre én is elkezdek sírni. - Elie! Kérlek szépen- beszélek lassabban, itt már elcsuklott a hangom.

- Menj el- hallom ahogy ezt az egy mondatot kinyögi a száján.\

*Elie szemszöge*

 Tegnap egész nap csak lustultunk, ha itt az egész nap csak délutánt és estét is jelent. Csak nekem olyan fura ez az egész. Tudhattam volna, hogy Harry, ha mindenkivel olyan, akkor velem is ilyen, ilyen lesz! Igazából tudtam és tudom is, hogy ő ilyen, csak először még a pletyka lapokból nem hittem, hisz mindenki tudja; a 75%-a baromság... Nagyjából. Nos, ma reggel úgy ébredtem fel, hogy láttam magam előtt papír zsebkendőket az ágyon szétszórva, DVD-k a padlón, csokis papírok mindenütt és még valami: egy alvó Tina mellettem. Most mit csináljak?
Megvakarom a fejem búbját, ásítok és nyújtózkodom, aztán a telefonomért nyúlok, hogy vajon hány óra is van. Reggel fél 11. Az már elég késő, úgyhogy kiállok az ágyból.

*

Éppen fogat mosok, amikor megcsörren a telefonom. Harreeeeh hív... Ja, hogy honnan tudom amikor éppen fogamat mosom? Amikor ő hív mindig a More Than This szólal meg... ♥ Gyorsabban végzek a fogmosással. Bemegyek a hálószobámba, és megnézem azt az egy nem fogadott hívást. Igen, tényleg Harold volt az. Míg elkalandozok a gondolataimban, megint megcsörren a telefonom. Kiadja újra a képernyőn a kedvenc képemet róla és a More than this újra elindul.. Most már csak merengek a zenében és, hogy fel vegyem-e vagy ne. Végig kicsöng. Úgy döntöttem le sem rakom, fel sem veszem. Csak nézem a kijelzőt. Amikor leteszi újra hív.. Itt még várok egy kicsit, és akkor veszem fel.

- Mi az, Harry? - kérdezek bele, játszva a házi sárkányt. Bár, még egy kicsit mindig ideges vagyok, de rájöttem, hogy tényleg nem annyira nagy dolog. De mi lehet a háttérben? Ez mindig elszomorít.

- Nem Harry vagyok, hanem Louiiiis- kiabál bele erőteljesen a készülékbe, én meg megsüketülök közben.

- Nem lehetne kicsit halkabban? - kérdezem idegesen. Az agyamra megy ez a gyerek. De persze jó értelemben! De egy kicsit játszadoznom kell még.

- Húú, mitől vagy ilyen ideges? Talán nem ment el a Kinder tojás a teadélutánodra? - nevet a mindig jókedvű hülye gyerek. Bárcsak én is mindig ilyen pozitívan gondolkodnék mint ő.

- Nem vagy vicces Louis. - próbáltam vissza fogni magam a nevetés elől.

- De igen az vagyok! De úúúgy, őszintén. Mi a baj? - kérdezi meg, most már egy cseppnyi komolysággal.

- Semmi- közlöm vele a nagy Hazugságot.

- Ó, tényleg? Egyébként.. Kérdezhetnék valamit a göndörke helyében? - kérdezi halkan. 

- Mire akarsz kilyukadni? Óóóó hát persze... Bocsássak meg. Kösz nem. - mondom ezt már igazi szomorúsággal.

- Majdnem eltaláltad... De nem, nem ezt akartam kérdezni.

- Akkor hát mit? Ugye itt áll melletted az emlegetett szamár? Ha jól sejtem..

- Nem, nincs itt. Egyedül vagyok éppen az erkélyen. Harry épp a fürdőszobában van, én meg azt mondtam neki megyek és felhívom Eleanor-t úgyhogy nem gyanakszik arra, hogy pont most mondom neked el. Azt mondta majd ő elintézi a mai estét és blablablablablaaaa... Lesz egy meglepije ha abba hagyjuk a telefonálást.- meséli el a történteket.

- Na, jól van. De mit akarsz kérdezni? És milyen estét intézel, vagy intéz Harry? - célzok, esetleg, találkozóra szerintem.

- Eljönnél vele ma este egy randira? Hogy megbeszéljétek a dolgokat? - kérdezi elég sejtelmesen Lou.

- Legyen. Hány órakor lenne? - kérdezem.

- Mondjuk, este fél nyolc. Megfelel? - kérdezi erőteljesen Louis.

- Rendben. Hova megyünk majd? - kérdezem.

- Ne kérdezősködj ennyit. Úgyse mondom el, hogy hova mentek.

- Te buta! Azért kérdeztem, hogy milyen ruha lenne a megfelelő. Most már leesett? - kuncogok.

- Ja hogy.. Egy sötét színű estélyi jó lesz, mert oda olyasmit vesznek fel szóval.. De azért annyira nem tudom. Na mindegy estélyi és kész! - mondja zavarodottan én meg csak nevetek.

- Oksa. Van még valami? - kérdezem.

- Nem nincs. Akkor szia Elie! - köszön el.

- Szia-szia! - majd leteszem. Akkor ez is meg van. Lesz mit magyaráznia... Nincs nagyon kedvem el menni, de úgyis tudom, hogy Lou-nak nem lehet nemet mondani. Így hát, ott leszek. Lemegyek Tinához a konyhába, hogy megnézzem mi jót csinál. Ül a pizsamájában és a köntösében a TV előtt a zabpelyhes tál társaságában. Köszönök neki, majd én is csinálok egyet magamnak. Leülök mellé, aztán megszólal.

- Mit csináltál eddig odafent? - kérdezi. 

- Csak Louis hívott. - mosolyodom el.

- Na, miről beszélgetett veled? - kérdez újra Tina.

- Harry-ről. - beszélek teli szájjal, ugyanis elvettem egy chipset a TV előtti üvegasztalról.

- Tényleg? - néz rám felhúzott szemöldökkel.

- Aha. Randira hívott. - beszélek unottan.

- MI VAN? - kérdezi teli-tátott szájjal.

- Mármint, Harry helyében. Azt mondta Harry gyáva volt rá- nevetek Tinán.. De nem pont azt mondta, hogy gyáva.. Hanem inkább célozgatott rá.. na mindegy.

- Ja.. Már mást hittem.. Jézus-neveti el magát ő is.

- Furcsa lett volna. - körözök a szememmel.

- Na és mikorra? - kérdezi.

- Ma estére fél nyolcra. Azt mondta valami estélyit vegyek fel.

- Szupi. - dűl rá a vállamra.

*Louis szemszöge*

Végre ez is megvolt. Csak nézem ezt a gyönyörű tájat. Remek innen a kilátás!
Füllentettem egy-két helyen. Igazából a kis találkáról még semmit nem tud a csajozós göndör. De most megyek neki elmondani.
- Hé Harry! ... Harry! - majd meglátom, hogy a nagy franciaágyon merül a gondolataiban. Mellé ugrok.
- Mi az már megint Louis? - sóhajt egy nagyot.
- Jaj.. Hát annyira semmi különös.. Lesz egy randid, pontosabban egy megbeszélésed ma este. - beszélek tök normálisan.

Rám néz Harry... Gondolkozik, majd mindent elmondok neki, amiről tudnia kell ma este.

*Elie*

- Na, hogy festek? - fordulok Tina felé, ő végig mér engem, majd feláll a fotelből és megölel.

- Gyönyörű. Csak éppen azon gondolkozom, hogy nem lesz-e túl sok ez Harry-nek? - vág egy grimaszt.

- A combom elvisz mindent. - tekintek a lábam felé.

- Ne akarj olyan lábat, amilyen nekem van! Csont és bőr. - mondja Tina.

Én felháborodok, megfordítom Tinát az ellenkező irányba, és seggbe rúgom.
- Te ne akarj olyat, amilyen nekem van!

- Oké, fejezzük be. Mindketten tudjuk, hogy csinos lettél, teljesen a te stílusodnak öltözve. - feleli Tina.

- Fú, basszus tényleg! Louis nem azt mondta, hogy estélyi legyen? Hah.. - sóhajtok és leülök a fotelbe... Így most én ülök és Tina áll.

- De tényleg... De nekem már van is ötletem, hogy mit végy fel! - majd elsétált a szekrényemig, én pedig csak figyeltem a fotelból, hogyan tologatja a vállfákat sorban... 

- Végre meg van! - kiált fel, majd a kezében tartja a hófehér, két oldalon kivágott, nyakba kötős, testhosszú ruhát. A tetején egy halvány zöldes-barnás mintával díszítve. Ezt nem rég vettem Tinával, de még egyszer sem volt rajtam. Így hát felkaptam a ruhát egy fehér csillogós tűsarkúval.

- Milyen vagyok? - pördülök meg benne mosolyogva.

- Még csodálatosabb, mint az előbb! - nyom egy puszit jobb arcomra Tina.

- Juj, köszi! De tutira? - nézek rá aggódó fejjel.

- Tuti-Fruttira! - kacsint egyet. 

- Oké, remélem is! - mosolygok egy nagyot.

- Na most pedig had csináljak egy képet rólad kint! - veszi elő telefonját.

- Jó, de nehogy feltedd a netre, még valaki olyan meglátná, akinek hamar lenne! - hablatyolok.

- Oké, akkor majd holnap reggel. - mosolyog. - Vagy majd ha elmentél. - nevet egyet.

- Oké... - majd beálltam, és kész lett a kép. A hajamon és a sminken, ékszeren - ami ezúttal csak egy nem feltűnő fehér gyöngy fülbevaló- nem változtattunk. Csak a ruhán és a cipőn.

- Eeeeeez nagyon jó lett! Imádom, hogy imádsz előttem pózolni. - mutatott like jelet a mutató ujjaival, majd eltette a farmer zsebébe a telefonját.

- Oké... - majd sóhajtok egyet.

- Na menjünk vissza a házba, kicsit hűvös van idekint. - mondja Tina.
- Oké...- mondom újra.
- Jaj na hagyd abba ezt az okézást! - lök meg egy kicsit csípőből Tina.
- Hah.. - gúnyolódok - jól van. - lököm meg én is. - Csak kicsit máshol jár az eszem.. -bámulok magam elé.
- Már is a randin agyalsz? Vagy min? - kérdez Tina.
- Nem tudom... Csak nem figyelek... - válaszoltam, majd rögtön ezután, azt vettem észre, hogy egy fekete Range Rover dudál előttünk és Harry bukkan ki a kormány mögül.
- Hello szépségek! Így várakoztok rám? - nevet.
- Tina fényképezkedni akart... kint- mesélem.
- Nagyon jó lett! - örül Tina.
- Élőben biztosan jobb! Csinos vagy ma este drága. - húzza fél mosolyra száját majd nevet Haz.

- Köszi. - jövök még mindig egy kicsit zavarba és mosolygok a föld felé.
- Na figyeljetek! - nyújtózkodik egy nagyot Christina- Én akkor megyek. - kimondja, majd megölel egy kicsit nyújtózkodva, mert ugye magassarkú van rajtam. - Te meg Harry - megy Harryhez, majd megfogja a vállát - ne rontsd el ezt a lehetőséget, mert nem akarok megint úgy kelni mint ma reggel. - mosolyog gúnyosan Tina majd bólogat. Harry egy kicsit ijesztően nézett. - Akkor jó szórakozást! - még vissza mosolygott az ajtóból és becsukta.
- Akkor újra ketten... - néztem rá olyan "Hé, mizu?" tekintettel.
- Hiányoztál. - jön közel hozzám és átölel a hosszú karjaival. Szinte teljesen olyan "elkicsinylés" érzésem van mellette. Bár magassarkúban már nem annyira.
- Nekem is. - mosolygok a vállgödrébe - majd egy kicsit eltávolodok tőle - ugye tudod, hogy így már majdnem olyan magas vagyok, mint te? - mosolygok rá és megérintem cuki orrát. Mosolyog Harold is.
- Csak egy fél fejjel vagyok nálad nagyobb. - néz rám gonoszan.
- Jut eszembe, lesz mit magyaráznod. - nézek rá komolyan, ő meg mintha olyan könnyedén venné az ügyet.
- Hidd el, nem lesz több 5 percnél. - mosolyog titokzatosan.

*Tina szemszöge*

Már vagy fél órája, hogy Elie elhúzta a csíkot Harryvel és én meg itt nézem a Koszorúslányokat. Éppen az a rész van amikor a repülőn ülnek és Annie-nek egy nő beszél, valami tök hülyeségről

amikor valaki kopog. Megyek ajtót nyitni, de megint kopognak. 

- Jól van, megyek mááár! - kiabálok. 

Kinyitom az ajtót, és egy megázott Zayn áll előttem.

- Öh, szia Zayn, nem is tudtam, hogy esik. Gyere gyorsan- invitálom beljebb.

- Neked is szia Christina! - mosolyog majd beljebb "szalad", vagy inkább csak szedte a lábait gyorsabban, hogy beérjen végre az esőről.

- Nocsak, te gyalog jöttél? - kérdezem meglepődve. 

- Aha.. - ül le a fotelba.

- De miért? 

- Hát, Liam azt mondta elmegy meglátogatni Danit, majd Harry is eljött, Niall a saját házában van, Louis-t nem tudom, de valószínűleg neki is van programja... Túlságosan unatkoztam otthon, úgy gondoltam te vagy a legközelebb lakó, aki talán nem csinál semmit. Így hát lementem a garázsba, de nem volt ott a kocsim, se senkié. Utána láttam meg egy cetlit a garázs ajtón, amit Liam írt, hogy kölcsön vette a kocsimat. Így jöttem ide gyalog. - mondta, majd vett egy nagy levegőt amit aztán kifújt.

- Értem.. - bólogatok.

- Hú de sokára lehet ezt elmagyarázni... - mondta, én meg csak nevettem egyet.

- Mit akarsz csinálni? - kérdeztem, majd mellé ültem a fotel karjára.

- Nem tudom... Mit nézel a TV-ben? - kérdezi Zayn.

- Ja, hát ez DVD és koszorúslányokat. - hadartam el.

- Az jó... Még sosem láttam ezt a filmet. Kezdhetnénk ezt elölről?  - kérdezi.

én meg csak mondom, hogy - Jó, oké.. - mosolygok. Elindítom az elejéről.

- Na jó, csak szívatlak! Azért mondtam, hogy nem láttam, mert akkor megnézhetjük újra a kedvenc részemet: a legelejét... - nevet egy hatalmasat, úgy, hogy majdnem levágódik a kanapéról - átültünk a kanapéra, mikor elindult a film az elejéről -.

- Hahaha, vicces vagy.... - nyújtom ki a nyelvem, de aztán meg én is szakadok a röhögéstől. 

- Na ugye, hogy neked is tetszik ez a rész? - röhög még mindig a hasát fogva.

- Neeem! Te barom- ütök a vállába.

- Auh, ez meg miért járt? - kezdi abba hagyni a nevetést, és rám pillant.

- Mert nem volt vicces a vicced. - kamu ásítoztam.

- Na várj csak! - nevetett egyet olyan ördögien, rám ugrott és elkezdett csikizni.

- NE! ÚRISTEN! Z-ZAYN HA-AHGYD ABBA! EZ NAGYON ROSSZ! NE! HAGYD ABBA! EZ ROSSZ! - kiáltoztam teljes hangerőmből, de annyira mozogtam a csikizés alatt, hogy leestünk az ágyról, így most én vagyok Zayn felett.

- Csikis vagy? - kérdezem és nevetek közben.

- Nem. 

- Tényleg? - kérdeztem, majd elkezdtem csikizni de semmi reakció..

- Fhúú, ennek semmi értelme, te győztél! - nevetem el magam. De erre sem válaszolt csak a szemeimbe bámult... Én is az övéibe, de úgy gondoltam, hogy úgy sem azért néz annyira, hanem mert meg akar nevettetni, szóval lassan, elvettem a párnát mellőlem, ami az előbb esett le velünk, és fejbe csaptam vele gyorsan.

- Na jól van, ha így állunk! - vesz el ő is egy párnát a kanapéról és elkezd vele ütni, de nem úgy, hogy fájjon, majd szépen lassan felállít egy kézzel (de persze közbe még ver a párnával). Amikor már földet ért normálisan a lábam elengedte a karom és most már mind a ketten ütöttük egymást. A tollakkal tele volt a levegő, a szőnyeg és a bútorok is. Amikor a párnákból kifogytak a tollak, hirtelen felkapott Zayn a hátára és bevitt futva a konyhába, kinyitotta a hűtőt és kikapott belőle 2 üveg sört és egy bort.

- Kérsz egyet? - nyújt háta felé egy sört. 

- Kösz nem. 

- Vegyél, vagy meg csikizlek! - figyelmeztetett de én csak fintorogtam. - Nem úgy mint az előbb. Most úgy igazán foglak kínozni. - Én meg gyorsan kirántottam a kezéből a sört.

- Most már letehetsz. - mondtam majd letett. - Segítenél kibontani? - kérdeztem, mert már nála volt a borbontó. Csak kivette a kezemből és felbontotta. Elkezdtem inni és csak azt vettem észre, hogy a fele elfogyott.

- Jól rávettelek mi? - hajolt le a nyakamhoz és ezt suttogta.

- Hát ja.. - nevettem. - Remélem semmi bajunk nem lesz ebből... - máris kezdtem el aggódni.

- Nyugi már! Lazulj el egy kicsit! - kacsintott.

- Próbálok. - nézek rá.

- Öhm Tina, van itthon popcorn? - kérdezte Zayn.

- Igen, ott van a pulton készen létben, csak éppen nem ettem még belőle. - nevettem, mert el is felejtettem, hogy megcsináltam a popcorn-t a film előtt. Rátekintett a kukoricára, elvette a tállal együtt és elkezdett vele dobálni engem, egészen ezt az egész házon át, mert nem tudtam előle elmenekülni. Amikor kifogyott, már teljesen hatott ránk az alkohol. Zayn rám nézett újra, én is rá, majd felkapott az ölébe, elkezdett vadul csókolni, majd kérdezte:

- Merre van a szobád? - kérdezte csókolózás közben.

- Meleten. - mondtam, majd már meg is értette, hogy ezzel emeletet akartam mondani. Elindult fel a lépcsőn, kicsit bajlódott vele, de felértünk 1-2 perc után, és benyitott a szobámba. 

Ledöntött a szobában középen elterülő franciaágyamra, rám terült izmos testével... Csókolt egyre vadabban, aztán már nem bírtam ki... Elkezdtem kigombolni az ingét.........

●Rejtélyek●

Sziasztok. Szomorú vagyok mert nem jöttek meg a kommentek az előző részhez. 1-2 ember tudatta velem, hogy miért nem írt/tudott írni, de a további emberek meg leszartak... Még egyszer elmondom: MINDENKINEK LEHET ÍRNIA KOMMENTET, mert: NINCS SZÓELLENŐRZÉS, VAN NÉVTELEN.Aki pedig NEM TUD KOMMENTELNI az KATTINTSON IDE: INFORMATION: információk, ahova tudsz küldeni üzenetet, ha nem tudsz kommentelni. Vagy:

Vagy:

(Az a lényeg, hogy értesítsetek arról, hogy olvassátok és, hogy nehogy töröljem a blogot, mert nem is olvassa senki!:)) Egyébként van egy új blogom, ilyen misztikus dolgokról szól!:) Nézzetek be, komizzatok, iratkozzatok fel, mert még nem nagyon van rá jelentkező!;) A BLOGHOT KATT IDE

Jó olvasást!:) <3 xoxo

Előző rész tartalmából:

- Most megyünk neki elmondani, hogy elvileg, csajokkal hozzuk össze... De ez inkább Harrynél hatna.. - nevet Zayn..
- Pff... - ellenzi Elie a többiek meg nevetnek.
- Nyugi már.. Nekem te vagy az egyetlen nő az egész világon - öleli át hátulról Hazza El-t.
- Édes vagy - simogatja meg az arcát El Harrynek.
- Tudom - villant egy fogas mosolyt.
- Egyébként most hol van Liam? - kérdezem.
- A házában. El tudom képzelni, ahogy szomorkodik és azt hiszi, hogy a barátjai elfelejtették a születésnapját. - nevet és csapkod a kezével Louis.
- Aj, ez nem vicces, nekem is rosszul esne, ha ezt hinném... - ütök bele a vállába.
- Egész nap depiznél és a papír zsebkendős dobozzal játszanál- röhög ki Louis.
- Hát ez nem igaz- tiltakozom és nyújtogatom rá a nyelvem.
- De, de ez igaz... - nevet már Elie is.
- Miért vagyok ilyen hamar kiismerhető? - kérdezem inkább ezt magamtól csak éppen hangosan.

- Na mutassátok meg ti mit tudtok felemás csillagocskáim! - szól felénk a másik.

- Elie, a kilencedikes koreográfiánkat elölről, amit a megyei versenyre gyakoroltunk. Arra mind a ketten emlékszünk. - gyorsan súgom oda Elie-nek. Bólintott egyet és már kezdtük is. A zene hatására gyorsabban előadtunk még több saját szexis mozdulattal.

*reggel*

Reggel napfényre ébredtem. Tök jó volt addig, amíg fel nem álltam az ágyból. De aztán meg bele nyílalt a fejembe. Szúrós és fájdalmas érzés a fejfájás. Belebújtam a mamuszomba, majd kihúztam az éjjeli szekrényem második fiókját. Fájdalomcsillapítót kerestem. Kotortam és kotortam és kotortam... Meg van! - kiáltottam fel magamban. Felnyitottam a vizes palackot amit a mamuszom mellett találtam, majd amikor már a számban volt a gyógyszer és már nyelni is akartam rá...

- Jó reggelt szépségem!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

 *Elie szemszöge*

Jól kezdődik a reggelem. Én a földön fekszek meztelenül egy takaróval. Plusz még egy személy az ágyban, különben ki lenne az a dudor az ágy másik szélén?! Felálltam, muszáj valamit magamra kapnom. Közelebb lépkedtem a szekrényemhez, kinyitottam az ajtót, és vettem ki fehérneműket. Aztán egy toppot is kiszedtem, meg egy halásznacit. Miközben vettem a fehér nadrágomat, valami kis sípolást hallottam. Aztán észrevettem, hogy a pasi az ágyban átfordul a másik oldalra.. Majdnem sikítottam, hogy felkel, de szerencsére csak meghallotta a készüléket, és elfordult. Gyorsan felvettem a nadrágot és a topot, siettem megnézni, mit is rejt az az SMS. Megnyitottam és nem hittem a szememnek... Az állt benne, hogy egy Darcy nevű csaj várja ma Harry-t a London Eye-nál és öltözzön fel úgy, hogy ne ismerjék fel...
'Szia Harold! Remélem, akkor jössz ma a London Eye-hoz, mert megígérted a múltkor. Egyébként jó reggelt! Ja és bocsi, hogy nem tudtam elmenni tegnap Liam születésnapi partijára!:( Igazán elmentem volna, de nem engedett a munkafőnököm, és nem szerettem volna, ha kirúgtak volna. Gondolom megértesz! Ha eljössz ma a megbeszélt helyre, odaadom Liam ajándékát és majd te átadod az én nevemben neki!:) Mikor akarsz akkor bemutatni a fiúknak?:D<3 (tudom, ezeket személyesen kellene megbeszélnünk darling<3<3) El ne felejtsd, hogy délután negyed háromra van megbeszélve!<3 Alig várom, hogy láthassalak<3 ui.: ne gyere feltűnő ruhába! Nehogy felismerjenek, és tudjuk, hogy még nem publikus a kapcsolatunk! De már várom, amikor majd elmondod egy interjúban! És ahw.. Bocsi, hogy ilyen hosszú szöveget írtam, de már hiányzol honey!</3 nem láttalak, már vagy 5 napja:( xxxx."
Kitágult szemekkel bámultam a telefon kijelzőjét... Na igen... Ilyenkor önt el teljesen azaz érzés, amikor csalódott vagy... Aztán meg leesik, hogy miről is van szó és dühös leszel és sírhatnékod van és inkább azt kívánod el se olvastad volna és inkább csak kiabálnál sikítoznál...... De pont ilyenkor kellett nekem meglátni, ugye? Amikor arra ébredek Mellette, hogy nincs rajtam ruha és mosolyra húzódik a szám. Amikor már úgy érzed teljesen megbízol benne, amikor mindig csak szeretgetnéd, csókolnád ölelnéd és minden happy... Ha lehetne, most kivágnám a reggelem az életemből. Vagy lehet, hogy jobb, hogy megláttam? Így akarták az égiek, hogy én is csak 2 hét legyek az életében? Mint a többi lány? Nem mi vagyunk egymásnak az igaziak? Az is lehet, hogy elhamarkodom ezt az egészet, és lehet, hogy csak egy őrült rajongó... Nem tudom, de rosszul esik.
Kisétáltam a szobámból át a fürdőbe, megmosakodtam egy kis hideg vízzel. Az arcomat átmostam, karjaimat meg egy kicsit a nyakamat is, hogy térjek észhez. Felkentem egy nagyon kevés alapozót és egy kis szempillaspirált, szájfényt. Nem Tina miatt, ha meglátna, nehogy megrémüljön a kinézetemtől, mert ő már sokszor látott így és ő teljesen más. De ha esetleg Harold szándékozna majd lejönni, akkor ő már más tészta. Azonban, amikor belenéztem a tükörbe, egy összezavarodott lányt láttam. Kénytelen voltam egy-két könnycseppet kiengedni... Muszáj volt, nem bírtam ki tovább. Általában erős vagyok, de.. Most megtanultam igazán szeretni.
Elmentem Christa szobájáig, majd benyitottam.
- Jó reggelt szépségem! - köszönök neki. Nem szól vissza, csak vizet iszik.
- Neked is! Tudod, nagyon fáj a fejem... - fogja meg homlokát Tina.
- Hah.. Nem csak neked- mosolygok.
- Mit csinálunk ma? - kérdezi
- Nem tudom.. - zárom be magam mögött az ajtót.
- Figyelj, te emlékszel valamire a tegnap éjszakáról? - kuncog, majd leül az ágyára.
- Nem nagyon sok mindenre. - pattanok le mellé, és megölelem oldalról.
- Hát én se-válaszol
- Itt van Harry- suttogom
- Tényleg? - fordul felém és néz rám nagy szemekkel.
- Aha- mondom kicsit erőtlenül.
- Na, mi a baj? Nem voltál jó kislány az éjjel? - nevet Tina.
- Háát. Monjduk rá- nevetem el magam, hiszen nem akarom a hülyeségeimmel zaklatni.
- Mi lenne, ha lemennénk kajálni valamit, közben megbeszélnénk a tegnap történteket? - kérdezi vidáman, ahhoz képest, hogy azt mondta szörnyen fáj a feje.
- Benne vagyok- mondom, majd pacsizunk és lebaktatunk a lépcsőn a konyhába.
Megbeszéljük, hogy ő elmegy a péksütishez hozni finomságokat, én meg addig csinálok tojást 3 személyre.

Javában eszünk, meg beszélgetünk, hogy mire is emlékszünk a tegnapiból, amikor leballag drága Styles-,,om" a lépcsőn és besétál hozzánk.
- Jó reggelt csajok, mi jó van enni? - jön hozzám, hogy megcsókoljon, hagyom neki, mert sosem bírok ellenállni, de semmilyen érzés nincsen ebben...Közben Tina köszön neki, egy ,,Jó reggelt Harold, minden ki van pakolva az asztalra," szöveggel. Aztán rám néz felhúzott szemöldökkel Harry egy mosoly kíséretében majd ezt súgja:
- Na, próbálkozzunk még egyszer!- suttogja a fülembe ellenállhatatlan hangon. Átölel hátulról és úgy csókol meg. Most is csak hagyom, de mintha meg se csókolna. Semmi érzésem nincs benne.
- Héééj, te szórakozol velem Ms.Adams? - kérdezi huncutan Harold.
- Aj, hagyj már eszek, hát nem látod? - mondom ezt is olyan, szomorúan, fáradtan.
- Na, mi van Humor Harold, nem volt elég tegnap este? - mondja viccesen Tina Harry-nek és a villájáról rádob egy kis tojás maradékot.
- Te csak fogd be Hiszti Christi!!- és már repül Tina felé is a kajabomba. Elkezdünk dobálozni a süteményekkel és a tükörtojással amiből hatalmas kajacsata lesz.

Amikor vége van, Harold megszólal.
- Ez csodás volt, de ki fogja összetakarítani? - mondja fáradtan.
- Majd te-vágjuk rá egyszerre barátnőmmel.
- Nem nagyon, mert nem én kezdtem, hanem te-mutat rá Tinára- Tina! Szóval te vagy a soron! - beszél Harry
- Hát Elie idegesített, mert nem akart visszacsókolni. - nyújtogatta rám a nyelvét
- TE CSALTÁL MEG- kiabálom ki véletlenül, a szám elé teszem a kezem, aztán egyből elkap a sírógörcs, ők meg ilyen ,,MI VAN?! MIRŐL BESZÉLSZ?!" fejjel néznek rám. Felszaladok a szobámba. Úgy látszik eddig bírtam.

*Harry szemszöge*

Most.. Most... ez...ezt. honnan veszi???!!! Úristenem...

- Hagyd Tina, majd én beszélek vele- veszi az adást és felhúzom a csíkot Elie szobájához és dörömbölni kezdek az ajtón.

- Elie! Elie! Elie nyisd már ki! Beszéljük meg! Félre értetted! Nyisd már ki légy szíves! - kiabálok az ajtója előtt. De csak azt hallom, hogy egyre hangosabban zokog... Erre én is elkezdek sírni. - Elie! Kérlek szépen- beszélek lassabban, itt már elcsuklott a hangom.

- Menj el- hallom ahogy ezt az egy mondatot kinyögi a száján.

- Had beszéljük meg! -kérlelem még mindig. - Honnan veszed te ezt egyáltalán? - kérdezem.
- Ne játszd meg, mert nem vagyok hülye! - kiabálja vissza- Csak kérlek menj el! - beszél még mindig zokogva..
- Akkor csak hagy menjek be egy percre! - sírok jobban, de már nemsokára teli a pohár.
- Kérlek, Harry, most hagyj egyedül! - mondta és már ott sem voltam.
Leszaladtam a lépcsőn amilyen gyorsan csak tudtam és távoztam a bejárati ajtón.

*Christina szemszöge*

Csak kiabálásokat hallottam.. Már felakartam menni, amikor Harry leszáguldott a lépcsőnkön és becsapta maga után a bejárati ajtót. Meg sem tudtam kérdezni, hogy mi is volt... Felmentem Elie szobájához és bekopogtam. A folyosóra lehetett hallani, hogy szegény, hogyan sír...

-  Mondtam már, hogy menj el! - kiabálja ki.

- Tina vagyok. Bemehetek? - kérdezem félénken.

- Gyere- szipog és próbálja abba hagyni a sírást.

- Akarsz mesélni? - nyitok be az ajtón.

- Jó lenne valakinek kiadni az érzéseimet- bólint, de még jobban sír.

- Na, mi volt ez a konyhában? Valamiről tudnom kéne? - bezárom magam mögött az ajtót és leülök mellé a földre, az ágya mellé, majd átölelem.

Nem válaszol, csak egyre jobban sír és egyre jobban ölel engem. Valószínűleg hiányzottak neki is a beszélgetéseink mostanában és nem csak én hiányolom.

- Biztos elakarod mondani? - kérdezem.

- Igen. Csak tudod nehéz kimondani, de akarom- pislog.

- Oké. Én tudok várni. - ölelem vissza. - De, akkor ez mi volt, ez a.. ez a .. ez a 'TE CSALTÁL MEG' ? - kérdezem.

- Reggel... reggel - kezd bele.- Na jó, nem kerülgetem a forrókását elmondom, nekem mindent elmerek mondani. Csak előtte egy kérdés; elment már Harry? - kérdezi aggódóan. Én enyhén bólintok, ő folytatja- Szóval.. szóval reggel... Kapott egy SMS-t Harry... és - és megint elcsuklott a hangja szegényemnek... Ajj.. úgy sajnálom, amikor így látom!

Én csak biztatóan megöleltem szorosabban és nekem is kifolyt néhány könnycsepp a szemeimből. - na szóval... Az állt benne, hogy, hogy, hogy... 

- Itt van még a telefonja? - vágok bele.

- Igen, itt hagyta, az éjjeli szekrényen, melletted- mondja. Elveszem, megnyitom az üzenetet és elolvasom.

Hűha... Háát, elég komolynak tűnik. De ezt nem szabad belebeszélni most! Nagyon kivan, már csak egy ilyen üzenet miatt... Pedig tudhatná, hogy ki is az a Harold Edward Styles. Tudom, nagyon szereti Harry-t, mert már milliószor mondta, már még a találkozásunk előtt is...

- Jaaaj- ölelem meg újra és mosolygok- Ne akadj ki ilyen kis butaságokon! Tudod, ők sztárok, és.. Akár lehetett ez egy őrült vagy bedrogozott fan is! - beszélek biztatóan, hogy nyugodjon meg. - Amúgy, ma pihenjük ki magunkat és holnap meg megbeszélitek! - erre nyel egy nagyot- Jaj, ne izgulj még e miatt! Tudom, tudod, hogy szeret téged Harry, Elie! - mosolygok. - Na, jobban érzed magad? - fürkészem kíváncsian.

- Azt hiszem.

- Ez a beszéd! Na, mivel töltsük a pihenésünket ma?-kérdem.

- Film nézés, lehetnének este rémtörténetek meg majd ami alakul. - mosolyog, és letörli a szemeit.

- Oké, amit csak akarsz sister! - és megint csak megölelem szorosan.

- Olyan jól esik ahogy ölelgetsz, nem tudom mi lenne velem nélküled! - ölel vissza El is.

Egész nap lustultunk és beszélgettünk...

● Party hard ;) 2nd part ●

Hi ya readers!:) Édeskék itt lenne az új rész, amit csak 7 komment után tettem fel, mert meg lett!:) Nagyon szépen köszönöm a 7 db kommentet és ha már itt tartunk -mivel össze tudott jönni- itt is kérek 7-et :) Ezért hoztam nektek egy jó hosszú részt.<3 Ja és nagyon szépen köszönöm az oldalmegjelenítéseket is :) (Harry velünk volt) Plusz vége a szavazásnak, ami azt az eredményt sugározza magából, hogy tényleg sokat javultam írás szempontjából .:) Köszönöm szépen <3
+ Meg volt életem 1. ONE DIRECTION KONCERTJE. Az elérhetőségekben megtaláljátok a facebookom azon minden videó és kép fent van amit készítettem :) Plusz egy kis beszámolót írtam nektek amit most el is olvashattok a blog csoportjában :)
Jó olvasást : :)Kx

Wait.. What ?

*Tina szemszöge*

- Sziasztok srácok! - üdvözlöm a fiúkat két arcpuszival és egy egyszerű köszönéssel.
- Ja, Jó estét Mr. Styles! - köszön mély, vicces hanggal Elie barátjának, aki már úgy látszik most is jó kedvű. Akkor mi lesz amikor nem lesz magánál?
- Viszont kívánom Ms.Adams! - köszön kedvesének Harold, majd megcsókolja El kezét, aztán megöleli.
- Jó estét Mr. Horan! - öklözik egyet barátnőm Niall-el. Udvarias köszönés + öklözés... Ez is csak az én idióta barátnőm lehet.
- Csókolom kezedet! - Na jó... Niall-ben sem csalódtunk!
- Jó estét kívánok Mr.Badboi! - fog kezet Zayn-el.
- Csá Adams kisasszony! - kacsint egyet a badboi erre Harry vet egy mérges pillantás Zayn-re.
- És megint csak jó estét kívánok Mr.Tomlinson! - öleli meg legjobb FIÚ barátját. A legjobb LÁNY barátnője én vagyok.
- Helló-Belló szépség! - öleli vissza Elie-t Louis.
- Na ne! Muszáj mindenkivel ilyen jóban lenned, Elizabeth? - nézett gúnyosan, de játékosan Harry "Elizabeth-re".
- Nem vagyok Elizabeth, és igen! - sietett Elie Harry-hez, hogy megölelhesse és megcsókolhassa. Amikor egy gyors csókot ad Harry-nek El, felemelkedik és a kezeivel keresi Harry kezeit majd megtalálja és megfogja őket, felemeli az állukhoz. Aranyos ahogy Elie emelkedik még magassarkúban is Harry-hez .:)
- Halljátok srácok... Én egy valamire nagyon kíváncsi vagyok... - beszélek titokzatosan és az államhoz teszem a kezemet.
- Na mire is? - karolja át az egyik kezével a nyakamat oldalról Zayn és ő is tanakodott... Erre elkezdtem nevetni...
- Na szóval..Na... Arr a a .. - akadoztam és dadogtam a nevetéstől.. Igazából azért nevettem, mert zavarba jöttem ... Erőt vettem magamon majd elkezdtem megint. - Szóval, Mr. Payne hogy jön el a partira? Ami egy meglepetésbuli az ő számára?! - kérdezem...
- Most megyünk neki elmondani, hogy elvileg, csajokkal hozzuk össze... De ez inkább Harrynél hatna.. - nevet Zayn..
- Pff... - ellenzi Elie a többiek meg nevetnek.
- Nyugi már.. Nekem te vagy az egyetlen nő az egész világon - öleli át hátulról Hazza El-t.
- Édes vagy - simogatja meg az arcát El Harrynek.
- Tudom - villant egy fogas mosolyt.
- Egyébként most hol van Liam? - kérdezem.
- A házában. El tudom képzelni, ahogy szomorkodik és azt hiszi, hogy a barátjai elfelejtették a születésnapját. - nevet és csapkod a kezével Louis.
- Aj, ez nem vicces, nekem is rosszul esne, ha ezt hinném... - ütök bele a vállába.
- Egész nap depiznél és a papír zsebkendős dobozzal játszanál- röhög ki Louis.
- Hát ez nem igaz- tiltakozom és nyújtogatom rá a nyelvem.
- De, de ez igaz... - nevet már Elie is.
- Miért vagyok ilyen hamar kiismerhető? - kérdezem inkább ezt magamtól csak éppen hangosan.
- Miért ilyen pletykás Elie és miért tud csak rólad beszélni? - fordul el Elie-től az ellenkező irányba Louis.. Elie a hátába bokszol én meg Elie-t ütögetem. Sorba álltunk be. Harry,Zayn, és Niall meg csak nevettek.
- Na mehetünk már? A lányok ott fognak várni egy évig! - Louis mondja idegesen és ahogyan én azt levettem, unottan.
- Igen egy perc, csak még agyon ütlek. - nevet Elie a sor középen.
- De ez nem fáj... Ez már egy kicsit unalmas. - válaszolja Louis.
- Várjunk csak... A lányok hol vannak? - kérdezem, közben abba hagyom Elie hátba bokszolását.
- Eleanor házánál. - vágja rá Niall.
- Kendall is? - kérdezem inkább ezt Elie-től de a fiúk válaszolnak, vagy úgymond a válaszomra adnak még egy választ.
- Ki az a Kendall? - kérdezi egyszerre Harry, Louis, Zayn és Niall. Békén hagyja Elie Lou-t és már válaszol is.
- A barátnőnk. - mondja Elie.
- Ahaaa... - Zayn- és csinos? - harap bele alsó ajkába.
- Magassarkúban szerintem egyedül Liam és Harry-nél nem magasabb. - nevetek kicsit gúnyosan.
- Na de csinos? - ugrál Zayn mint a vad liba.
- Elie szerint túl vékony de szerintem meg modell alkatú. Szépnek is szép. -válaszolok.
- Király. - csapja össze kezeit Zayn. Ez nem igaz, miért nem értem izgul ennyire? - gondolkozok.
- Tényleg akkor ki megy el a többi lányért? - kérdezem.
- Ti ketten. - mutat rám és Elie-re Harry.
- Mi? - nyíl ki nagyokra a szemünk.
- De hát azt se tudom merre lakik Eleanor... Vagyis már voltam nála 1-2-szer, de ez nem azt jelenti, hogy tudom oda az utat.. Amúgy sincs már meg az a cetli amire ráírta a lakcímét.- tiltakozok.
- Nyugi már... Rendeltünk egy nagy limuzint amiben van egy sofőr is, meg egy GPS is meg - folytatná Louis de közbe szólok.
- Jó-jó... Leesett. - ásítok egyet. - Gondoltam, hogy minket se fogtok feladat nélkül hagyni mára sem. - Közben jött egy fehér limuzin.
- Jé, nézzétek! Már meg is érkezett értünk a kocsi! - mutat a fehér limóra Niall.
- Hé és velünk mi lesz? - háborodik fel Elie és én is vágok egy grimaszt az arcomra.
- Jön értetek is nem sokára- válaszolja Zayn amikor szállnak be az autó hátuljába. Majd bezáródnak az ajtók és az ablakok is felhúzódnak. Elindul a motor.
- Kösz szépen a sok segítséget! - még kiabálom utánuk de egyértelmű, hogy nem hallották.

**

Dudál egyet a fekete limuzinunk Eleanor háza előtt, és amint meghallom, hogy nyitódik a bejárati ajtó lehúzom a jármű ablakát, majd kikukkantok.

- Sziasztok csajoook! Wohoaaah! - kiabálok az ablakon át.

- Juj már itt vannak? - kérdezi Elie. Én biccentek egyet a fejemmel és kifelé mutatok. Elie át mászik rajtam és ő is köszön.

- Hellooo csajok! - kiabál Elie, de ő már kevesebb hangerővel, mint én.

- Csááá! Wohoaaaahw! - köszönnek vissza egyszerre.

- Gyertek huppanjatok be! - célzok arra, nehogy elkéssünk a fergeteges partiról és, hogy induljunk el hamar ezáltal.

- Rendben. - és már nyitódik is mellettünk a két ajtó. Beszállnak sorba és elkezdünk beszélgetni. Közben kapok egy SMS-t Kendall-tól, hogy küldjem már el a címet ahol lesz a buli, mert már kész van. Gyorsan leírom és már el is küldöm neki.

***

Javában ugrálunk a zenére meg minden amit csak ellehet képzelni... Amikor is megszomjazom. Elindulok az egyik asztalhoz ahol is találok nem is kevés bort, piát, sört és energiaitalokat, gyümölcsleveket kóla féleségeket... Elveszek egy kék löttyöt és egyszerre lehúzom. Aztán még egyet és még egyet... Majd ezután pont megszólal a kedvenc számom, a Christina Aguilera - Your Body, amihez még nem készült klip sem.. Ezek szerint Liam is szereti ezt az énekesnőt.

- Uhh, kedvenc számooom! - kiáltok fel. Látom, ahogy két szőke lány elkezdi rázni nagyon jól, és mindenki köréjük gyűl. Még a fiúk is őket figyelik. Majd Elie-t kezdem el keresni a szemeimmel. Meg is találom majd oda futok hozzá.

- Elie... Gyere már mutassuk meg, hogy hogy kell rázni! - húzom barátnőmet a pulthoz, közben gúnyosan nézek a két lányra. Már ekkor nem voltam annyira magamnál. Láttam egy tök helyes fiút, barna hajjal és zöld szemekkel. Körülbelül olyan magas volt mint Liam, bár nem tudtam annyira eldönteni, hogy mekkora, mert ült. - Szia! Hé te! - ütöm meg a vállát. Az én irányomba fordul, majd felém pillant, közben lehúzom jó gyorsan a magassarkúimat. Oda dobom az ölébe. - Megfognád nekem ezeket? - Csak eszeveszetten bólogat. - Köszi. - simítom meg a haját. Rájövök, hogy Elie-n sincs már magassarkú.

- Na mehetünk? - szólok Elie-hez. 

- Aha. - válaszol és már fel is állok egy üres székre, majd a pultra. Követ engem is Elie. Először a pultossal háttal fordulunk. (keressétek meg a Your Body című számot a zenelejátszóban.-szerzői m.) Először a jobb kezemet dobom a jobb irányba, akaratlanul is libben egyet a hajam. Elie is valami ilyesmit csinál. Aztán a kisterpeszből összehúzom a lábam, a kezeim már a lábaim mellett hevernek, lehajtom a fejem és körözök vele egyet, úgy, hogy a hosszú hajam is jön a fejem után. Megigazítom a hajam, közben kifelé tartom a bal lábam, a csípőmön pedig a kezem. Majd ezt újra a jobb irányba is. Ezután pedig csak egy spárga.

- Ezt kapjátok ki szőke kurvák! - kiabálom teljes erőből. Elkezdem folytatni egy-két repes mozdulattal, utána pedig megpörgök. Elie is tuti jól táncol, csak őt annyira nem figyelem, magamra koncentrálok, hogy jól csináljak mindent. 

- Ti jöttök! - kiabálja Elie helyettem is.

- Ez minden? Na ne már... - mondja az egyik egy eléggé stílusos kéz rángatás kíséretében. Elkezdenek ők is elég jó koreográfiát... Ezt már betanulták.. Különben miért csinálták volna ennyire egyszerre mindketten?

- Na mutassátok meg ti mit tudtok felemás csillagocskáim! - szól felénk a másik.

- Elie, a kilencedikes koreográfiánkat elölről, amit a megyei versenyre gyakoroltunk. Arra mind a ketten emlékszünk. - gyorsan súgom oda Elie-nek. Bólintott egyet és már kezdtük is. A zene hatására gyorsabban előadtunk még több saját szexis mozdulattal.

- Wohoaaahw! - kiabálja mindenki, tapsol, meg fütyülnek is egy páran. Elie egy aranyos mosolyt villant, majd én is. Ez még ment egy darabig, amíg vége nem lett pont a számnak és feladták... Kifutottak az épületből. Én csak megrántottam a vállam... Leszálltam a pultról majd a barna srácot kerestem. Meg is találtam.

- Köszi, hogy vigyáztál a cuccomra. 

*reggel*

Reggel napfényre ébredtem. Tök jó volt addig, amíg fel nem álltam az ágyból. De aztán meg bele nyílalt a fejembe. Szúrós és fájdalmas érzés a fejfájás. Belebújtam a mamuszomba, majd kihúztam az éjjeli szekrényem második fiókját. Fájdalomcsillapítót kerestem. Kotortam és kotortam és kotortam... Meg van! - kiáltottam fel magamban. Felnyitottam a vizes palackot amit a mamuszom mellett találtam, majd amikor már a számban volt a gyógyszer és már nyelni is akartam rá...

- Jó reggelt szépségem!

● Party hard ;) ●

Sziiiasztok srácok <3! Kicsit késtem a résszel és bocsánat... Csak mostanában eléggé felfordult az életem.. Pl.: JEGYET KAPTAM A MANCHESTER ARÉNA 2013.03.15.-EI KONCERTRE!!! 1D KONCERTRE *-* Katt ide a képért
Meg e héten a szülinapom is... Meg még egy csomó minden.. Szóval nem könnyű Manchesterben élni remélem megértitek:) Nem is beszélek itt én tovább, jó olvasást!:)
KÖVETKEZŐ RÉSZ: 7 komment után jön csak.. ha nem lesz 7 akkor nem jön új rész... Sajnálom de ha 21 feliratkozó van akkor abból 7-nek nem nehéz kommentálnia, hogy milyen lett ez a rész.:)
Szeretném, hogy likeoljátok ezt az oldalt, mert volt olyan kedves, és kirakott az oldalára :):katt:)
Ui.: A Facebookos csoporthoz nyugodtan csatlakozhattok néhány kulisszatitkokért és egy kicsivel több információért!:) 
Puszi, jó olvasást.:)x

Louiiis:3 so cute

(egy kicsit az időben előre haladtunk.. nagyjából 1 hetet. Már Londonban vannak.-szerzői m.)

*Christina szemszöge*

- Hé Courtney, légy szí add már ide a Liam feliratot! - szóltam Court-hoz.

- Egy pillanat.. 

*

- Itt is van! -adja fel Courtney a Happy Birthday felirathoz a Liam feliratot.

- Köszi. - próbáltam egyensúlyozni a létrán.

- Nos? Készen vagyunk? - jön be a terembe mosolygósan Perrie. A kezében egy szatyor és egy mappa volt. Csinosan de hétköznapi ruhában volt. Fehér top fekete pöttyökkel díszítve, fekete harisnya és lila rövid naci. Haja kissé kócosan összefogva, feldobva azt egy fekete masni hajráffal, hogy illjen a harisnyájához.

- Majdnem. Már csak a lufik kellenek... - szólal meg Courtney a létra elől amin éppen én állok és ragasztom a falra a bulikelléket. Pontosabban a díszkelléket. Közben bezárja maga mögött az ajtót a szőkeség. - Egyébként Szia Pezz! - köszön Court.
- Jaj.. Tényleg! - kap a fejéhez Perrie. - Sziasztok skacok! - jön beljebb, aztán leteszi egy padra a szatyrát és a dossziét.
- Szia Perrie! - köszön mindenki egyszerre az újdonsült jelenlévőnknek. Kivéve ugyebár Court-ot. Harry, Niall, Zayn, Louis, Jesy, Jade, Leigh-Anne, Eleanor, Elie és én. Liam-et ésszerűen kihagyva, hiszen éppen neki díszítjük a termet a ma esti szülinapi partijára. Amiről ő persze nem tud, mert meglepi buli. Ja, és igen.. A Little Mix is besegített, este pedig ők is résztvevők lesznek a partin. :)
- Elie, adogasd már a lufikat! Nincs kedvem fel-le mászkálni.. - mondom, miközben végzem az utolsó simításokat a feliratokon.
- Oksa - mondja, rám mosolyog és elindul felfújni a lufikat.

* Elie szemszöge *

- Haaalii Pezza! - ugrok gyorsan oda a padon ülő program lapot nézegető Perrie-hez. Ja.. Hogy a Pezza név?! Azt még én adtam neki kb 3 napja, amikor pezz cukrot evett Harry... Az a nap felejthetetlen számomra.. Nagyon sokat nevettünk.. Rátérve Haroldra... Meg volt az első randink (<3), személy szerint én nagyon jól éreztem magam. Viszont, csókot nem engedtem még neki... Tartom a jó kislány szabályokat. Courtney és Niall randija is lerendeződött. Vacsizni vitte Nialler. A Nando's-ba. Egy biztos: Niall tutira jól érezte magát.

- Most már örökre így fogsz hívni?! Ellizabeth.. - hívott engem is a kitalált nevemen.... Ne értessék félreértés, nekem a teljes nevem is Elie!

- Miért? Olyan cuki... Pezza... - kezdtünk farkasszemet nézni.

- ELIE! Azt mondtam, hogy hozd a lufikat! Mindjárt leesek a létráról és te leállsz beszélgetni? Hát kösz szépen... - emlékeztetett Tina a tennivalómra.

- Rendben! - szólok vissza.

- PEZZA - emelem ki a nevét - segítenél nekem a lufiballonokat felfújni?

- Természetesen, hölgyem! - kezd mély, férfi hangon beszélni és a haját a szájához rakja. De sajnos az túl rövid, így csak az arcához ér... Mivel amúgy is rövid a haja és most felkötötte lófarokba.

- Háh! Ez nem sikerült! Rövid a hajad.. - nyújtogatom rá a nyelvemet.

- Ó, tényleg? - kezdi forgatni a fejét, és ne hagyjuk ki a kacsaszájat sem...

- Asszem, én most futok! - kezdek sikoltani és futni... A kezeimet a magasba emelem. Perrie meg utánam és ő is ordibál. Körbe körbe futunk közbe szlalomozunk is egy keveset..

- Hé Elie! - kap el gyorsan Harry és magához húz. Már majdnem megcsókol amikor meg fog hátulról Perrie.

- Meg vagy! Kösz Harry! - kezd ördögien nevetni Pezz.

- Szívesen, Perrie. - tör ki Harry-ből is a nevetés...

- Na ne.... Ez nem ér! - kezdek el nyavajogni és a lábaimmal dobbantok egyet a padlón.

- Látnod kellett volna az arcodat, hogy mennyire beleélted magad, hogy megcsókol Harry... - szólal meg Louis Harry közeléből... Én csak rá nyújtom a nyelvem.. Közben Tina felé nézek akinek Zayn adogatja a lufikat...

- Elie... Lekéstük. - böki meg a vállam Perrie.

- El van Zayn Tinával... - nevetek rafkósan.

- Menjünk neki segíteniii. - rántja meg a karom és magával húz a lufik irányába.

- Segíthetünk Zaynie? - kérdezi Perrie.

- Ha akartok. - mosolyog ránk majd vissza megy az ő kis lufi ország világába...

- Király! - kiáltok fel és leülök a székbe. Elkezdek pörögni míg Zayn és Perrie elkezdték fújni a további lufit. Egyszer megállok, majd ezt mondom:

- Unikornis akarok lenni.

- Ööh... Mi van? - beszélnek egyszerre.

- Nem tudom... Unikornis akarok lenni. - ismétlem magamat.. Komolyan ma olyanok vagyunk, mint akik be lennének szívva...

- Oké.. - kezd nevetni el Pezza, utána meg Zayn. Utána meg mindenki. Aztán már én is...

- Na szóval miért is nevetgélünk mi itt?

- Jó kérdés... - mondja Niall, aki még mindig nevet a többiekkel ellentétben...

Gyorsan eltelt, nagyon jól a terem és a kaja elkészítése. Most már csak magunkat kell helyrehozni.

Gyorsan elmentem zuhanyozni, hajat mosni, hajat szárítani, fogat mosni, hajat vasalni... És ami a legtöbb ideig tartott; az a szerelés kiválasztása volt.. 

Az 1D ház előtt találkoztunk. Elvileg a fiúk valami olyasmit mondtak Liam-nek, hogy valami dögös csajjal intéztek neki randit azon a helyen, ahol a meglepetés buli várja majd őt. De ésszerűen, nem csak mi leszünk a bulin, hanem még egy csomó más barátja is Liam-nek... Sőt rokonok is.

Christina ebben a szerelésben mutatkozott:

Courtney:

Perrie:

Leigh-Anne:

Jesy:

Jade:

Eleanor:

És én:

A srácokon pedig egy egyszerű fekete zakó volt. Liam stílusa kedvéért.

●Now everybody smiling●

Hát sziasztok! Íme itt a 28.-ik rész, ami az iskolaszünet jóvoltából sikerült ennyire hosszúra írnom!:) Kommentelni lehet név nélkül ha kiválasztod, melyik fiókból szeretnéd írni a hozzászólásodat. Sőt, kódellenőrzés sincs! Mindenkinek tennie kell azért valamit, hogy egészségesen és boldogan íródjon tovább a történet, szóval kérlek titeket nagyon szépen *kiskutyaszemek* írjatok nekem legalább 4 kommentet! Ha egyszer sikerült 6-ot is írni, akkor most is fog sikerülni a négy! Köszönöm megértéseteket!♥ Mellesleg azért hoztam most ilyen későn ezt a részt, mert aligha akart meglenni a 4 komment, de meglett, csak sokára. A Facebookos csoporthoz nyugodtan csatlakozhattok néhány kulisszatitkokért és egy kicsivel több információért!:) 
Na puszi, jó olvasást! :)Xx

*Elie szemszöge*

- Mi az?! - kérdezi fáradtan, kómásan. Majd megfordul a helyéről.

- Hol a fenében vagyunk?!- kérdezem egyben idegesen és kicsit kíváncsian... Ő csak felül nyújtózkodik egyet 5 mp-en keresztül. Aztán hmm-ög egyet..

- Hmm? - kérdezi cuki, reggeli fáradt mosollyal.

- Ne szórakozz Harold! Kérdeztem valamit!

- Bocsi, nem hallottam. Mondanád újra? - mosolyog még mindig Harry. Hogy lehet egy ilyen cuki göndörre haragudni?

- Öh.... ja igen... izé... Hogy ragadtunk itt? - kérdezem kicsit zavartan... Tudjátok, kettesben egy szoros helyen, pont vele, aranyosan mosolyog, hát... Zavarba jöttem.

- Miért érdekel az téged? - jön egyre közelebb és közelebb, majd lassan megölel. Ezt a mondatot úgymond csak enyhén és szexisen belelehelte a jobb fülembe. Aztán a bal kezemhez nyúlt az ő bal kezével, s megfogta gyengéden. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az én kezem az ülésen van nyugodtan, de ahogy megérzem, hogy közeledik az ő keze az enyémhez felemelem 2 centivel az üléstől felfelé, majd az ujjaim között rések nyílnak, az övéjei között is és nagyon lassan egymásba kapaszkodnak. Miután ez megtörtént, fejét a vállamra hajtotta, én pedig a szemeimet becsuktam és úgy élveztem ezt a pillanatot. - Szóval, miért érdekel ez téged? - motyogja az orra alatt, ezt most már cukin. Ugyanis azért motyogta, mert amint mondtam, a vállamon pihen feje. Egy kicsi idő után megunta ezt, úgyhogy felemelte testrészemről a buksiját, és sebesen de mégis lassan a fejemhez, pontosabban az ajkaimhoz sietett... Ez így nem lesz jó, a második csókunk, úgy hogy még egy randink sem volt... De akkor sem hagyom ezt most ki! Egyre közelebb és közelebb van a szája az enyémhez... MOST megcsókolt. Egyre gyorsabban, sietősebben és vadul csókol. Elkapott mindkettőnket a hév. Egyikünk sem ellenkezett a másik tettjével. Ha magasabb szintre lépett az egyikünk akkor a másik azt hagyta.......

*Christina szemszöge (még mindig tegnap)*

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - kezd sikítozni... - Te most csak viccelsz, ugye? Vagy, vagy vagy vagy, most mi van?! - kezdett dadogni. - MI VAN? Té-té-té-ténylee-le-leg?! - kezdett í betűket mondani és ugrándozni körbe-körbe, nem beszélve arról, hogy kezeit az állához illesztette és csapkodta össze-vissza...
- Igen. - mondtam higgadtan meg persze unottan. Jó, tudom, hogy én is így ¸¸csináltam`` amikor először voltunk Elie-vel a koncerten... Ah mindegy. Belekezdtem de előtte sóhajtottam egyet. - Megkérhetlek valamire?
- Ő, persze.. - válaszolta. Közelebb mentem hozzá és megfogtam a vállát, a mondandóm közben pedig megszorítottam azt.
- Szóval. Te. Segítenél nekem abban. Hogy. Ne. Vegyen. Észre Harry?! - kérdeztem kimeredt szemekkel. Próbáltam szaggatottan mondani...
- Persze... De engem észrevehet, nem? - kérdezi Kendall.
- Igen. Téged igen. - kezdtem titokzatosan beszélni.

*Zayn szemszöge*

A tegnapi nap nagyon rossz, és fura volt. A végére kezdtem elhinni, hogy tényleg nem tudja miről beszélek, ezért inkább elmentem a helyszínről. A gondolattól is megfájdult a fejem és forgott velem a világ. Amúgy nem is értem Niall-t... Miért őt választotta? Vagy Tina miért őt választotta? Miért egymást választották? Érdekes és rejtelmes kérdések... Egyáltalán nem illenek össze... De miért is gondolok rájuk egyfolytában?! Talán mert... NEM! MÉG GONDOLATBAN SEM MONDOK KI ILYEN MARHASÁGOT! Befogni, Zayn Jawadd Malik!

- Hé, Zayn! - kopog be az ajtón Liam.

- Mi van? - kiabálok vissza az ágyról.

- Hoztam egy kis kaját. Nem vagy éhes? Vagy nem akarod elmondani mi a bajod? - kérdezi higgadtan és kedvesen Liam.

- Ah... Gyere be! - próbálok én is kedves lenni. Egy pillanatra is.

- De nem tudok... A tálca a kezemben van és a kaja is.. Pontosabban a tálcán a kaja és az innivaló.- mondja ki, arra utalva, hogy segítségre szorul. Felállok, majd kinyitom neki a szobaajtómat.

- Kösz. - próbál egyensúlyozni arra, hogy nehogy leejtse a szállítmányát.

- Szóval... - kezdek bele, valamibe.

- Szóval akarsz róla beszélni, vagy hagyjalak együtt a kajával és a gondolataiddal? - kérdezi Liam.

- Inkább az utolsó. - mosolygok.

- Rendben. Akkor, szia. - mondja majd majdnem kint van, de még visszaszólok. 

- Liam! - majd a fejét hátra rám fordítja. - Kösz mindent haver! 

- Semmiség. Barátok vagyunk. - mosolyog majd átlépi a küszöböt és bezárja az ajtót.

- Üdv újra egyedül. - suttogom, magamhoz szólva. Odalépek az asztalomhoz ahova Li letette a tálcán lévő élelmiszereket és leveszek róla egy gofrit, majd rányomok egy kis tejszínhabot. Ezt zabálva vissza dűlök az ágyamra... Az édességtől kicsit jobb kedvre derülök.

*Christina szemszöge (még mindig tegnap)*

- Na mi a terv? - kérdezte Kendall.

- Én itt maradok, te pedig kimész és megnézed melyik asztalnál ült le Harry. Ha a te asztalodhoz, kiszolgálod. Ha nem akkor is kint maradsz. Mindkét esetben megvárod még távozik és úgy szólsz be nekem, hogy tiszta a levegő. Akkor folytatjuk a megmaradt kevés munkát és utána irány nálatok. - soroltam el a terv részleteit.

- Értettem főnök! - emelte fel kezét és homlokához tette. Aztán kiment. Én csak várakozok és várakozok..

Ez most tisztára olyan mint régen amikor a Titanicban vettük észre Chad-et csak akkor nem Harry-t... Meg akkor Elie-vel voltam. Hahahaha... Sokat nevettünk.... Tényleg, inkább a Titanic plázába mennénk és nem Kendall-éknál!

- Na kész! Csak egy szörpöt kért... De nézd csak! - mutatta a naplója hátulját. - Kértem és kaptam is aláírást, meg csináltam vele képet is az meg a telefonomon van. - vigyorgott.

- De elment?

- Aha.

- El is hajtott a kocsijával?

- Asszem... Igen. - még mindig vigyorgott.

- Mi lenne ha a Titanicba mennénk és nem nálatok? Ott is tudunk beszélgetni. Vásárolunk egy kicsit, Nando's-ozunk Starbucks-ozunk egy kicsit.. Meg persze megint benézünk a Titanic részlegbe.. Na mit szólsz? - kérdezem miközben mosolygok.

- Rendben. Úgy is már én is rég voltam ott. - egyezett bele.

***

- Na milyen? - kérdezi mosolyogva a tükör előtt állva. Ja? Hogy már itt járunk? Voltunk fodrásznál, manikűrösnél, sminkesnél és már egy jó pár ruhaboltban. Ez a ruha, mellesleg gyönyörű volt, de még ha ez nem lett volna elég, Kendall-on még jobban mutat, mint a próbababán. Egyszerűen csodálatos. Nos, melyik az a ruha ami rajta nem áll jól? Egyszerű a válasz. Egyik sem, mert ami csak létezik az rajta mesésen mutat, még egy Lady Gaga féle kólás hajráf. is.
- Csodálatos. Ez káprázatos! Kendall te most is ugyanolyan csinos vagy ebben a ruhában, mint a többiben! - mosolygok a tükörbe, pontosabban a tükörképére. Ő is az én tükörképemre mosolyog, majd megszólal.

- Köszönöm, te pedig még mindig olyan aranyos vagy mint a többi dolognál! - válaszol ő is dicséret képen.
- Akkor ezt veszed meg? - kérdezem.
- Nem tudom... - forog a tükör előtt bizonytalanul.
- Kendall, ne vágj ilyen bizonytalan fejet, mert nagyon csinos vagy! Nem is értem miért nem mész modellnek... Plusz hozzá még szép, karcsú is vagy! - szólok rá.
- Jó-jó... Akkor szerinted ez legyen? - kérdezi félénken.
- Szívem szerint a te alakodhoz mindegyiket megvenném, de ez a ruha tetszik a legjobban. Ez tényleg elbűvölő. - mondom egyetértően.
- Rendben. Akkor ezt veszem meg. Visszaöltözök a saját ruhámba. - szalad a próbafülkéhez. Egy szempillantás alatt jött ki onnan. Ez még egy ok, amiért modellkedni mehetne. Nem értem egyáltalán ezt a nőt... Inkább dolgozik heti 50 fontért egy kis átlagos kávézóban, ahelyett, hogy 1000 fontokat kapna naponta (!)...

- Te jössz! - dobott a kezembe egy már hamarabb kiválasztott összeállítást. Körülbelül másfél percig tartott átöltöznöm. Kijöttem és a próbafülke előtt megálltam előtte majd beálltam valamilyen pózba. - Hogy áll? - kérdezem kíváncsian.
- És még én vagyok vékony... No meg csinos! - forgatta szemeit. - Bár a ruha nem a legjobb. Várj, -nyomott a kezembe egy felül arany színű csillogós, lent fekete fodros fél combig érő mini koktél ruhát. - ez jobb lesz. - mosolyog biztatóan. Én elvettem tőle, majd vissza sántikáltam a próbafülkébe. Amikor felvettem és megvizslattam magam a tükör előtt, kimentem a nyilvánosságra.
- Szóval? Ez milyen? - kérdezem.
- Majdnem tökéletes. Majdnem... - majd maga mellől kivett egy aranyszínű csillogós tűsarkút.
- Vedd fel hozzá ezt is, és lássunk csodát. - adja kezeimbe a női cipőt. Megkapaszkodok egy ruhaállványban, és magamra erőszakolom a 36-os méretű cipőt.
- Kendall... Ez a cipő kicsi. Adj egy mérettel nagyobbat. - nyávogok, közben pedig visszaadom neki a mesebeli magassarkút. Ő elmegy egy percre, de már vissza is ér. Átadja az egy mérettel, szerintem 37-es méretű cipellőt. Azt is ugyanúgy felveszem, mint a kisebbet, csak azt erőszakolás nélkül. - Ez jó lesz. Na és most, hogy festek?

- Na most már tökéletes! Ezeket veszed meg! - mondja egyértelműen.
- Oksa. Akkor visszaöltözök - mutatok a mögöttem lévő próbafülkére -, utána pedig mehetünk fizetni. - és már indulok is ruhát cserélni. Éppen a hátulját cipzározom, amikor a kék hátul hosszú elől combig érő szoknyámból megszólal az a tipikus SMS jelző hang. Átöltözök, majd megnézem az üzenetet.
,,Jobb, ha az utolsó perceidet vele töltöd, mert már nem sokáig lesz az élők sorai között. Üdvözlettel: XY "
Egy újabb holtkóros... Nem nagyon izgat a ,,történet", szóval fogtam a telefonomat és visszadugtam az ezúttal már rajtam lévő szoknyámba. Felemeltem a ruhát és az egy pár cipőt, majd siettem a kasszához, ahol már várt a barátnőm, hogy végre kifizessük és mehessünk. Miután ez megtörtént, még elmentünk a Nando's-ba, Starbucks-ba, és még megnéztünk egy csomó érdekességet a Titanic részlegen, ahol már tudtuk mi vár ránk, hiszen ezredjére járunk ott. Amikor ezt meguntuk, elmentünk a játékterembe. Elmentünk egy Boleeng, meg 3 dodgem körre. Ezután mentünk Kendall-éknál, és mivel mégsem beszélgettünk a plázában... Azt jelenti, hogy most jön a nagyja.

●Néha jól jön egy hasonló ember, ha a másikat nem találod●

Sziasztok kedves olvasóim! Hoztam a 17.-ik részt, remélem tetszeni fog! Örülök, hogy mostanában minden új résznél akad egy új olvasó, de kommentálni olyan nehéz?:( Komizzatok kérlek titeket szépen, mert nagyon szomorú vagyok... Annak is maradok ha nem kapok 3-nál többet.:/ A Facebookos csoporthoz nyugodtan csatlakozhattok néhány kulisszatitkokért és egy kicsivel több információért!:) Na puszi és most is jó olvasást kívánok! Xx

*Elie szemszöge*

Halk szuszogásra keltem. Kinyitottam a szemem, de szinte még mindig félálomban voltam, hiszen Harry aranyos pofáját láttam, ahogyan szundikál. Egy ideig tutira bámultam, amikor is egy hangot hallottam. Egy suhanást. Ez kifejezetten egy autó volt. Felnéztem Harry arcáról, egy ablakra. Egy utat láttam. Egy kihalt utcát... Ekkor beugrott a tegnapi éjszaka...
,,- Hát te? - szólt hozzám egy jellegzetes hang, ami simogatni kezdett belülről. Ahogyan mindig.
- Harry?! - emelem fel a fejem. Biztosan jó látványt nyújthatott neki a kinézetem. Kisírt szemekkel és a sminkem teljesen el volt kenődve mindenhol. A vörös hajam pedig szerte szét állhatott.
- Igen, tudom, hogy én vagyok, de te mit csinálsz itt? - nézett ki a fekete Range Rover-jéből.
- Az hosszú történet. De te, hogy hogy erre tévedtél?! - nézek rá reménnyel s félelemmel teli szemekkel.
- Szintén hosszú. - nyitotta ki járműve ajtaját majd kiszállt onnan. - Gyere, segítek. - nézett rám a mindig vidám aranyos gödröcskés mosolyú Harold.
- Köszönöm. - erőltettem egy mosolyt ajkaimra. Ő nyújtotta erős puha karját. Belé kapaszkodtam, majd felhúzott. Kinyitotta a hátsó ajtót, és beültem. Ő meg hátra szaladt a csomagtartóhoz..."
Ekkor feleszméltem, hogy hol is vagyok. Elhessegettem a vissza gondolkodásomat a közel múltról, majd rápillantottam a rádióra, aztán egyből az afeletti órára. Reggel nyolc órára jár az idő. Visszatérve arra, hogy feleszméltem arra, hogy hol is vagyok; Harold fekete Range Rover-jében. Fogalmam sincs, hogy hogyan és, hogy miért maradtunk a kocsijában, ugyanabban az utcában mint ahol tegnap, -bár ez nem biztos, csak én gondolom így, mert ez is olyan üres, élettelen. Bár tegnap a nagy sötétségben nem láthattam oly sok mindent...- és persze miért is úgy keltem fel, hogy Hazza mellkasán feküdtem. Bár a ruháim rajtam voltak szóval sok minden -szerencsére- nem történhetett. Rengeteg kérdésem akadt... Ezért úgy döntöttem felkeltem Harry-t.
- Harry, Harry! Harry ébredj!

*Christina szemszöge még tegnap*

Először is, azért gyalogolok 3 km-t, mert akkor a rég nem látott kávézómba találok. Nem is olyan rég nem látott. Pár hete nem láttam csak. De Manchester ezen részén, mindenkihez eljutott, hogy elköltöztünk Londonba. Itt mindig gyorsan terjednek a hírek...

Útközben gondolkozok... Elég sokat... Először is, Zayn mi a fenéről beszélt, hogy én mégis kit csalok meg, vagy mi van? Esetleg félreértettem?! Nem, az nem lehet, tisztán hallottam. Nem is egyszer mondta... Mit hihet? Talán valaki mondta volna neki, hogy nekem barátom van? Azért mondta azt, hogy mintha én nem tudnám? Vajon most mit gondolhat rólam? Egy ócska lotyó vagyok, akit mindenkit fal és nyal? Aki odadobja magát mindenkinek? ... Vagy esetleg csak részeg lett volna...? Miért ő jött értünk? Louis-val volt megbeszélve és nem Vele... Vagy lehet, hogy csak közbe jött neki valami hirtelen? Ezért elküldte Zayn-t? Vagy Zayn kérte meg Louis-t, hogy ő jöjjön értünk? Így sikerült összegabalyodni a dolgoknak? Mi lett volna, ha Louis jön értünk? Lehetséges, hogy később jött volna és nem látott volna meg minket? Hogy kitudtam volna szabadulni Zayn kiáltása nélkül is? Vagy Louis is tud arról a hülyeségről? Ami nem is igaz? Hogy van barátom? Vagy a többiek is tudnak rólunk? Esetleg valamit félreértettek? Félrehallottak? Anyáék is tudnak erről a hamisságról? Vagy ők mondtak valami hülyeséget a fiúknak? De ők azt akkor honnan vehették? Ahonnan talán Zayn is?

Milliónyi kérdés átjárt a fejemben. Milliónyi kérdés egyetlen válasz nélkül... Ez szörnyű... Nem kívánok ilyet senkinek. Ennél már csak a pokol rosszabb.. Vagy ez lenne a pokol.?!

Mire megérkeztem a célpontomhoz, a sírásom átváltott szörnyű tanakodásba. Egészen félúttól gondolkodtam. De már idáig teljesen elálltak a potyogó könnyeim. Itt van az a bizonyos, örökös kedvenc kávézóm. Ha szerencsém van, még itt dolgozik azóta is. Nem volt az olyan rég... Elindultam, és egyre közelebb érkeztem hozzá. Azonban a bejárat előtt megtorpantam... Félek... Nem tudom, hogy mitől, de félek újra látni... De hiszen nem is voltam olyan sok időt távol! Gyerünk már Christina! Menni fog! Kedvesen fogad majd! Gyerünk! Na, indulj már meg! Sóhajtottam egyet. Nem tudok... De menni fog! Gyorsan elhessegettem ezeket a zagyva mondatokat. Felemeltem a kezem, rátettem a kilincsre, majd lehúztam azt. Sikeresen kinyílt az ajtó. Ez elég várható volt, hiszen ott volt az a felirat az üvegajtón, -így átlátszott- hogy OPEN. Ez az ő kézírása. Ezt is pontosan azóta nem láttam. Nem is beszéltünk azóta, amióta elköltöztem, még egy SMS-t sem váltottunk. Túl zavaros volt az életem az utolsó pár hétben. Azt viszont nem tudom, hogy ő miért nem írt, hívott, keresett.

Miközben ezen rágódtam, már bent voltam az üzletben. Láttam, ahogy a barna haja csak úgy lebeg a levegőben, amiért siet a vendégek tökéletes kiszolgálásában. Egy 18 éves törékeny nőszemélytől eléggé fura ezt látni... MÁSNAK. Én már ezt megszoktam. Tőle az lenne a furcsálló, ha nem ilyen lenne. Sürög-forog ebben a kicsike kávézóban. Neki a munka az élete. Ő erre született. Mert erre születni kell, és ő benne ez meg van, ami kevés emberben viszont. Ahogy ezek a mondatok eszembe jutottak, hogy mennyire más ő, mint bárki, mosolyra húzódott a szám. Úgy gondoltam, nem jó ötlet lenne az, hogy megkocogtatom a vállát munkája közben így szólok hozzá: Szia! Tudod, én vagyok az Tina! Beszélgetünk egy kicsit?! ... 

Na igen, ez tényleg borzalmasan hangzik. De akkor mégis, hogy a fenébe szólítsam meg? Igazán ötletes kérdés. Most már millió-egy kérdésem van. Haladunk a sorral...

Úgy döntöttem, leülök a pulthoz, majd aranyosan köszönök neki, hogy szia! Aztán majd alakul valami...

Így is tettem. Felemeltem az egyik lábam, majd a másikat is és előrelépkedtem. Odaértem kéz és lábtörés nélkül! Gratulálok magamnak! Na szóval, leültem arra a tipikus magasított székre, ami az ilyen helyeken már megszokott, s vártam, hogy visszaálljon oda egy turmix turmixolásáért. Amint leültem, ő már ott is volt.

- Jó napot! - köszöntem. Hát, nem szia-nak sikeredett. De megszólaltam.

- Hello! Miben segíthetek? - viszont köszönt, de nem ismerte fel a hangom. Ez fura. Lehet, hogy csak a sok dolgozás miatt van ez. Nyáron is ezt csinálja. Szerinte ez jó kikapcsolódás. Hát, ő tudja.

- Csak veled szeretnék beszélgetni, Kendall! - próbálom húzni, hátha felismeri a hangnemem. Látni nem lát, mert háttal van velem szemben és a turmixot csinálja.

- Tina?! - abbahagyja az eper vagdosását, majd 90 fokot fordult meg. - Tényleg te vagy? - néz rám nagy szemekkel és mosolyog. Hát nem ezt vártam. Azt hittem, egyből elküld.

- Igen, én vagyok! Miért, kinek nézek ki? - nevetek rá én is.

- Úristen, sziaaa! Hogy, hogy nem szóltál, hogy hazalátogatsz?! - borul a nyakamba és majdnem megfulladok úgy szorít.

- Hát, úgy gondoltam, hogy haragszol rám... - mondom majdnem megfulladva.

- Én meg azt hittem, hogy te haragszol rám.. - nevet, de már elengedett szívszorító öleléséből.

- Hát, mert, hogy nem jöttél el a búcsú bulira és azt hittem, már nem is akarsz látni... Egy okból igazad volt, mert, én is kiakadtam volna, ha egy ilyen jó barátom elköltözik. - mosolygok a végén.

- Hát, én meg azt hittem, hogy megharagudtál rám és azért nem hívtál a történtek után... Én meg nem mertelek felkeresni. - mosolyog.

- Juj! Jó, hogy itt vagyok! Legalább történt valami jó is a mai napon! - ölelem át újra.

- Miért? Mi történt? - néz rám kíváncsian és egyben aggódóan.

- Az hosszú. Meddig tart a munkád? - kérdezem.

- Válaszolj, hogy mi történt!

- Ígérem elmondom a munkád után. Meddig leszel itt?

- 5-ig.

- És most hány óra van? - kérdezek tőle újra.

- Fél négy. - válaszolja.

- Segíthetek? Utána pedig elmegyünk nálad és beszélgetünk és bepótolunk mindent. Na mit szólsz? - kérdezem mosolyogva.

- Persze, jól hangzik! - mondta, majd leöklöztünk, nevettünk egy kört és mentünk munkálkodni. Kendall adott egy köpenyt, magamra tekertem, majd a raktárba szaladt és egy fekete filctollal száguldozott ki. Én meg közben majd megszakadtam a röhögéstől. Ráírta a fehér köpenyre a vezetéknevem, Morgan. Az övére pedig az volt írva, hogy Turner, mert az az utolsó neve. Eléggé elvoltunk, de zárásnál, megjelent egy ismerős arc. Göndör fürtök, gödröcskék, állandó vigyorgás. Gondolom nem nehéz kitalálni ki ő.

- Úristen Kendall! A raktárba! MOST! - ragadom meg kezét és húzom a raktárhoz. 

- Most mi vaaan? - nyavalyog kedves barátnőm... Közben én meg nyitom a raktárajtót. Lehúztam a kilincset és olyan gyorsan húztam be oda, mint a forgószél.

- Na, miért ráncigáltál be ide? - mondja unottan és tettetett fáradsággal közben a hátát elengedte, valamint a kezét sem tartotta.

- Itt van Harry...

- Az ki?!

- Ez is beletartozik a történetbe. De nem szabad, hogy meglásson.

- Nahát, ez tök vicces, - pff-ög egyet, mint ahogyan azt a Disney sorozatokban szoktak, és a kezével mutat.- A One Direction-ből is hívnak így egy fiút... - megforgatja szemeit és viccesen nevet egyet.

- Ő az... Harry Styles... - mondom teljesen komolyan. 

- Hmm? - lehúzza egyik szemöldökét a másikat fel, a száját is olyan furára állítja be. Tőle az ilyen arckifejezések már megszokottak.

- Jól hallottad... A One Direction-ből...

*Elie szemszöge*

- Mi az?! - kérdezi fáradtan, kómásan. Majd megfordul a helyéről.

- Hol a fenében vagyunk?!

●Harry?!●

Üdvözletem Sweetiek!:) Tudom, úgy volt, hogy Harry szülinapjára hozom a részt, - utólag is boldog szülinapot kívánok neki a blogon - de a tegnapi napom nagyon nagyon forgalmas volt. Egészen suli időtől este fél nyolcig 1 órát voltam otthon. Plusz egy új titokkal teljesült az életem. Nekem mindegyiket sikerült megtennem a tennivalók közül, csak a begöndörített hajra nem nagyon jutott időm.:) És nektek? Meséljetek majd kommentben!;) A fejlécem sajnos még mindig nem jött meg.:| Ezért én készítettem egyet, ami szerintem nem lett annyira gáz a zöld színtől eltekintve... Mert azt utálom.:D Ja meg persze készen lettem a díjakkal is.:) Nagyjából. Mert csak hármat tettem fel, de még van egy csomó, amit szívni fogok ha egyre később teszek fel, mert keresgélhetem mindenhol.xd Na jó olvasást, xx (csatlakozni a csoportba: Facebookos csoport)

*Elie szemszöge*

Miután épp elhagytam volna az utcát, láttam, hogy leparkol Tina-ék háza elé, egy elég ismerős kocsi. Nagyon de nagyon ismerős... Nem jöttem rá, hogy kié, csak egy srácot láttam kiszállni. Ekkor már megismertem az alakot. Azonnal tárcsáztam Louis-t, hogy most azonnal jöjjön értünk, de azt nem mondtam, hogy miért, és hogy baj van-e.
- Louiiis! - szólok bele mielőtt ő megtudna szólalni, mert hallottam, hogy felvette.
- Basszus már mi van Elie?! Kilyukad a fülem... - szólal bele én meg nevetek. - Most azért hívsz, hogy belekiálts egyet a telefonba, hogy megsüketüljek majd lerakd?! - szól bele kérdően. Ekkor abbahagyom a hülye röhögést és észbe kapok, hogy miért is hívtam fel.
- Ja nem, bocsánat, csak gyere értünk, mert meguntuk. Köszi, puszi, pá. - csaptam le. Kicsit flegma voltam... Ja, kicsit...
Továbbra is itt állok mozdulatlanul a sarkon -nem félreérteni...-. Csak várok és várok... Egyszer befordul egy autó és rám fröcsköli sikeresen a kerekével az utca szélén lévő saras pocsolyát.
- Szép, köszönöm szépen! - kiabálom a már elment kocsi után és elsétálok. Akartam egy jó napot ITTHON tölteni a barátokkal és a családommal, erre megjelenik Chad, meg persze még el sem látok odáig, hogy mi történik... Sőt, lehet, hogy nem is jön értünk Louis, mert nagyon flegmán beszéltem vele... Ebben igaza is lesz, ha szóba kerül. Lehetséges, hogy amióta ott álltam -kb. fél órát- Tina már rég lehúzott vagy 5 pohárnyit és Chad meg elvitte valahová... NEM! Ilyenre még gondolnom sem szabad... Egyre jobban féltettem Christina-t, de nem fordultam vissza a düh-től... Ilyen állapotban mégsem mehetek hozzánk... Mindent a fejükhöz vágnék idegességemben, izgatottságomban és legutolsó sorban féltettségemben...
Járkálok a városban már egy jó ideje, a telefonom lemerült, a legfontosabb pedig, hogy már beesteledett és már nem csak, hogy Tina-t féltem, de magamat is... Most mi a jó francot csináljak? Azt sem tudom hány óra, merre vagyok, szóval a sötétségben, egyedül, elveszve... Ezt nem hiszem el! Most mit kezdjek magammal? Halálra be vagyok parázva! Félek a sötétben és még csak a kiutat sem tudom, hogy merre menjek... Nem bírom ki... A félelemtől rezgek, izzad a kezem, és már, és és és, nem bírom tovább! Összerogytam az utca közepén. Arcomat két kezeimbe temettem és tengert szerettem volna önteni könnycseppjeimből. Szinte zokogtam. Egy életvalóságnak tűnt az egész helyzet. Eddig egy árva lelket nem láttam ezen a borús, sötét utcán. A szemeim már kidagadhattak a sok sírástól, és már fájtak is. Annyi szerencsém volt ebben az egészben, hogy nem tél volt, nem esett az eső és hideg sem volt. Ez azért volt jó, mert egy szál lenge, babarózsaszín nyári ruhában ücsörögtem ott. A nyakam teljesen vizes volt a bömbölésemtől, amit még mindig nem hagytam abba. Ez az egész egy szörnyű rémálomnak látszódik, ami egyre rosszabb és rosszabb... Vagy mégsem.
- Hát te? - szólt hozzám egy jellegzetes hang, ami simogatni kezdett belülről. Ahogyan mindig.
- Harry?! - emelem fel a fejem. Biztosan jó látványt nyújthatott neki a kinézetem. Kisírt szemekkel és a sminkem teljesen el volt kenődve mindenhol. A vörös hajam pedig szerte szét állhatott.
- Igen, tudom, hogy én vagyok, de te mit csinálsz itt? - nézett ki a fekete Range Rover-jéből.
- Az hosszú történet. De te, hogy hogy erre tévedtél?! - nézek rá reménnyel s félelemmel teli szemekkel.
- Szintén hosszú. - nyitotta ki járműve ajtaját majd kiszállt onnan. - Gyere, segítek. - nézett rám a mindig vidám aranyos gödröcskés mosolyú Harold.
- Köszönöm. - erőltettem egy mosolyt ajkaimra. Ő nyújtotta erős puha karját. Belé kapaszkodtam, majd felhúzott. Kinyitotta a hátsó ajtót, és beültem. Ő meg hátra szaladt a csomagtartóba, de megszólalt a riasztó. (?)
- Ahj, ne már, a fenébe is! - hallottam a nem túl kedves szavakat kintről. Harry-től. Én csak egy halk nevetésbe törtem ki. Nahát, én ebben a helyzetben nevetek? Harry drága még erre is képes, hogy megnevettessen ilyenkor. Gyorsan előreszaladt, majd kinyitotta a kormánynál lévő ajtót és nyomkodott valami gombokat. Rögtön leállt a riasztó. Visszasétált hátra, és kikotort egy kék, nem valami nagy pokrócot a csomagtartóból. A mostani esetben nálam nyitotta ki a kocsi ajtaját.
- Tessék. De most már aludj! - mondta vigyorogva, közben nekem nyújtotta a takarót.
- Köszi. - mosolyogtam, majd ásítottam egyet. Kivettem a kezéből a takarót és vissza ült a helyére ő is. Elindította a motort én meg közben keresztbe feküdtem a hátsóüléseken. Betakaróztam, de mielőtt elakartam volna aludni, kérdeztem valamit Harry-től.
- Harry, hány óra? - kérdeztem. Ő rá nézett a rádió feletti órára majd válaszolt. - Hajnali negyed három.
- Rendben van. Jó éjt. - mondtam, de a mondatom után egyből felnyitottam a szememet. - HOGY MICSODA? - borultam ki.
- Annyi van. Jól hallottad, de aludj! - Harry szavai után egyből mély álomba merültem. Most már biztonságban vagyok...
Reggel halk szuszogásra ébredtem. A KOCSIBAN...